-         Ki kellene dobnom p�r ruh�t. Rengeteg van. – mondtam Bastiannak, fogmos�s k�zben.

-         Pakolni fogsz? Nah�t, lef�nyk�pezem. – t�maszkodott a k�dnak.

-         Ha-ha. – ny�gtem, ugyanis a fogkefe akad�lyozott az �rtelmes besz�dben. – Komolyan. Kar�csonyra j� lenne egy kis rend. D�lut�n am�gy is megy�nk anyud�khoz.

- Ezt hagyjam meg? – mentem be Bastianhoz, aki �pp elfek�dt az �gyon. Nekit�maszkodtam az ajt�f�lf�nak.

- Igen, ez j�. – mosolyodott el. – El kellene menni az�rt a feh�rarany l�nc�rt.

- Aha. Elm�sz, vagy menjek?

- Megyek, te csak pakolj. – mondta, mire gomb�cc� gy�rtem az egyik p�l�mat �s hozz�v�gtam.  – Megyek a te kocsiddal.

- Bastian… hozn�l �des ecetet?

- Micsod�t?

- �des ecet. Nagyon fontos…

- Ok�.

-         Nincs �des ecet sehol! – j�tt be dohogva Bastian, mire elnevettem magamat.

-         Ne m�r… m�g kerested is? - nevettem

-         Mi? Nincs �des ecet?

-         Dehogy van!

-         H�t ilyen nincs! – j�tt oda hozz�m-------, felkapott a v�ll�ra f�l kez�vel, azt�n bement a medence sz�l�ig �s beledobott.

-         Ne m�r. – pr�szk�ltem a vizet. – Hogy lehetsz ilyen? – nevettem. � azonban v�laszt nem v�rva beugrott. Pulcsiba, kab�tba, cip�ben. Legal�bb rajtam csak p�l� �s nadr�g volt.

-         Nem hagyhattalak szenvedni. – vigyorgott.

-         K�sz – k�h�gtem.

Csengettek. Kik�sz�l�dtam a medenc�b�l. Fred, Bastian apuk�ja.

-         Oh… - ny�gtem. M�g�ttem felt�nt Bastian is, �ml�tt bel�le a v�z.

-         Szia, apa! – ki�ltotta, majd megl�tta a m�sik szem�lyt is – Szia, anya! Mi… - n�zett hirtelen mag�ra. – Mi… na mindegy, gyertek.

-         Csak erre j�tt�nk, gondoltuk, ben�z�nk. – mondta Moni, Bastian anyuk�ja. – Zuhanyoztatok? – h�zta fel a szem�ld�k�t.

-         Nem, csak Bastian – r�mutattam – belel�k�tt az �sz�medenc�be, mert elk�ldtem �des ecet�rt.

-         J� �tlet volt, Pilar – nevetett Moni. – fogadjunk, m�g kereste is. – simogatta meg Bastian fej�t, aki lemond�an n�zett sz�leire.

-         L�tom, elvagytok. – n�zett Fred a sz�thajig�lt ruh�imra.

-         Az �gy volt… - kezdte Bastian.

- A z�ld vagy a sz�rke kock�s kab�tomat vegyem fel? – ordib�ltam ki.

- Sz�rke! – kiab�lta ki. Ilyenkor ezt csin�lja. Nem mintha tudn�, melyik-melyik…

-         Pilar! Bastian! De j�, hogy ide�rtetek. Nem volt nagyon havas az �t? – k�rdezte az any�som.

-         Kicsit. Az idi�ta b�ty�m m�r itt van? – k�rdezte Bastian.

-         Hogy besz�lsz? Egy�bk�nt most j�ttek. Aulia… nos…

-         Ugye nincs itt? – k�rdeztem ijedten.

-         Nincs, de holnap itt lesz.

-         Jaj, ne.

A kanap�n �ltem, Bastian mellett. El�tt�nk Tobias �lt Katievel.

- Aulia lemondta. Nem tud j�nni. Beth n�nihez ment. – mondta Moni.

- Szeg�ny Beth n�ni. Most h�rom �vig nem l�tjuk. – morogta Bastian. Mire elnevettem magamat.

-         Bastian! Ne mondj ilyeneket! Katie, mikor �rkezik �desany�d? – k�rdezte kev�s lelkesed�ssel a hangj�ban.

-         Holnap.

-         Pilar, a sz�leid holnap ut�n j�nnek, ugye?

-         Igen. – feleltem.

-         H�t… sz�p nagy kar�csony lesz – mosolygott Bastian anyuk�ja.

-         Igen? – sz�ltam bele a telefonomba.

-         Szia, anya mondta, hogy telefon�ljak. �lsz m�g? – hallottam a h�gom hangj�t.

-         Sajnos, hallom te is. Mi �js�g n�latok?

-         Minden ok�. Anya megs�t�tte a f�l receptk�nyvet.

-         Ah… k�pzelem… rem�lem te seg�tesz neki…

-         H�t igen. Mit vett�l nekem?

-         Valamit.

-         �s Bastiannak?

-         Ak�rmilyen hihetetlen, aj�nd�kot.

-         K�sz. Na lerakom, seg�tek anyunak – mondta b�natosan.

-         Ok�. Szia.

-         Szia.

Reggel olyan esem�ny t�rt�nt, ami nagyon ritk�n: hamarabb �bredtem, mint Bastian. Ezt kihaszn�lva, magamhoz h�vtam Domint �s gondolkodni kezdtem (igen, t�nyleg) Vajon az �n Dr�ga F�rjem, hogy tudja r�venni Domint, hogy az arcomba ugasson?

-         Domin, �bressz! – suttogtam, de Domin bamb�n n�zett.

-         Domin, ugass! – de most m�g mindig �gy n�zett r�m, mintha �ppen arra k�rtem volna, hogy vezessen helyettem aut�t.

-         Domin, gyer�nk! – pr�b�lkoztam �jra, mire a f�rjem nevet�sben t�rt ki.

-         Ha fel akarsz �bresztetni Dominnal, akkor ezt kell csin�lni: - vigyorgott, azt�n az orr�hoz tartotta a p�l�mat. – Keress! - F�l perc m�lva Domin rajtam szuszogott, ugatva mutatta, hogy megtal�lt…

- Gyertek, megter�tettem! – ki�ltott ki az any�som. Reggelin�l kiv�telesen nem voltam k�m�s. (na, j�, tal�n egy kicsit…)

- Meg�rkezett Ynez! – ki�ltott be Bastian apuk�ja. Fels�hajtottam.

- Szia, anya. – �lelte meg Katie a r�zsasz�n bo�t visel� anyj�t.

- V�ltok m�r? – k�rdezte az recseg� hangon.

- Nem! – mondta Katie felh�borodva.

- Nem baj, nyugodj meg, legfeljebb k�t h�nap �s…

- Anya!

- J�l van, na. J� �tv�gyat! – d�rrent r�nk.

- K�sz�nj�k. �r�l�k, hogy… meg�rkezt�l… - mondta az ap�som. Nem volt t�l meggy�z�.

- egyet�rtek – s�hajtott Moni.

-         Pilar? – sz�lt bele Stef a mobilomba

-         Szia.

-         Szia. Figyelj csak. Akkor j�… amit megbesz�lt�nk h�rman? Mert, ha gond…

-         Dehogy gond! Teljesen egyet�rtek! Ha egyszer elv�llalja, akkor…

-         Akkor id�n rajthoz �llhat helyetted, ugye?

-         �n akarom �gy… persze, hogy igen.

-         Szia, anya – �leltem meg any�t, aki r�gt�n ell�k�tt mag�t�l:

-         Eszel te rendesen? Jesszusom, de s�padt vagy. Vagy te napon?

-         Nem, mivel december k�zepe van. Szia, apa.

-         Szia.

-         Szia Victoria.

-         Szia. Mit vett�l nekem?

-         Milyen aranyos f�lbeval�d van. Ugye arany? – t�rsalgott anya �s Bastian anyuk�ja.

-         �, igen. Lent van egy nagy �zlet. Gy�ny�r� �kszereket �rulnak… jaj – s�hajtott fel – Milyen hamar feln�nek a gyerekek, nem?

-         H�t igen. A l�nyom m�g nemr�g tanulta a szorz�t�bl�t…

-         K�sz, anya – n�ztem r� s�t�ten.

-         Jaj, nem �gy �rtem, hamar tanult a dr�g�m…

-         Bastian is, b�r ink�bb s�elt, mint tanult.

-         Ez kedves volt – v�gott k�zbe Bastian.

-         J�l van, na.

-         Katie is j� tanult – mondta Ynez.

-         Viszont s�elni ma sem tud. – dobta vissza a labd�t az any�som.

-         Mi… iszunk valamit… - h�zott mag�val Bastian. – Kinyitom! – ki�ltotta, ugyanis csengettek. Kinyitotta az ajt�t, azt�n maga el� n�zett. Mereven.

-         Ki…? – kezdtem �s ekkor megpillantottam.

-         Azt hiszem, m�g nem tal�lkoztunk. Daniela Aumeier.