-Mi történt veled?

-Ne kérdezz, inkább segíts

-Szóval gondolom, megpróbáltál kimászni-, elmélkedtem hangosan- és a lábad beszorult, de akkor miért nincs rajtad nadrág?

-Először azt hittem a nadrág szorult be így eltéptem-, mondta halkan, de belőlem kiszakadt a nevetés

-Jól van, nem kell akkor, hogy segíts

-Ahogy akarod - s visszamentem a szobába

Majdnem egy óra telt el mikor hangokat hallottam.

-Niki

-Tessék?- dugtam ki a fejem az ajtón, ugyanis eléggé hideg volt

-Segítenél végre?

-Ha így kérsz biztos nem

-Mit akarsz, boruljak térdre előtted?- kérdezte gúnyosan

-Most, hogy így mondod nem is rossz ötlet, de egy kérlek is tökéletesen, megfelel

Vártam egy picit majd elindultam befelé.

-Ha nem hát nem- s becsuktam az ajtót

-Niki kérlek-, mondta

Azonnal megfordultam s kiszabadítottam a lábát, ami beszorult. Közbe, pedig próbáltam vissza tartani a nevetést.

Ahogy ismét szabad volt a lába beviharzott a szobába egy árva szó nélkül. Csak pislogtam magam elé, de eléggé fáztam így gyorsan bementem.

-Szívesen- kiabáltam s visszafeküdtem aludni.

Reggel megint nem szóltunk egymáshoz. Jó kis kocsiútnak nézünk elébe. Ismét a laptopomon ügyködtem.

-Nem unod még?

-Tessék?

-Állandóan a laptopon lógsz

-Zavar?

-Nem, de tudod milyen idegesítő

-De sajnállak-, s folytattam is tovább

Mielőtt a sajtótájékoztatóra kellett mennie volt még időnk így a motorhome felé vettük az irányt.

-Ide is követsz?- torpant meg az ajtóba

-Nem, de ha nincs ellenedre, innék egy kávét

-Ami azt illeti zavar

Csak csúnyán néztem rá majd faképnél, hagytam. A pultnál Markkal találkoztam.

-Szia- köszönt

-Szia

-Na milyen volt a hetetek?- kérdezte mosolyogva

-Úgyis tudod

-Igazad van, de kíváncsi vagyok a te szemszögedből is

-Egy szóval?

-Igen

-Csöndes- válaszoltam nevetve

-A barátaimat is kínzod már?- jött oda Kimi

-Kimi- szólt rá Mark

-Csak beszélgettünk, tudod, vannak, akikkel lehet

-Szerinted velem nem lehet?- kérdezte gúnyosan

-Eddig nem igen vettem észre

-Ne kezdjétek- szólt ránk Mark

-Akkor megyek, de Mark ugyan kérdezd már meg a barátodat, hogy akadt fenn az erkélyen, egy korláton. Gondolom ezt nem mesélte.

Mark nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy megdöbbenjen, de a nevetés bukott ki belőle.

-Mark, épp elég volt, hogy ő kinevetett

-Mit csináltál?

-Nem tilthatja meg, hogy eljárjak szórakozni, s mivel az ajtót bezárta így gondoltam kipróbálom az erkélyt.

-És?

-Nem volt valami jó ötlet, beszorult a lábam, a nadrágom elszakadt és baromi hideg volt és a legrosszabb, hogy Nikit kellett megkérnem, hogy szabadítson ki.

-Szörnyű- mondta Mark, bár a nevetéstől mást nem is tudott mondani.

Tanultam az előző hétvégéből így már a kocsinál vártam rájuk, megint duzzogott s nem volt képes angolul beszélni, de hát ez van. Másnap kint a pályán nyugodtan végeztem a munkámat, míg a két szabadedzés között Kim be nem rontott.

-Mond normális vagy?- támadt nekem