Elég hamar elaludtam. Reggel a szálloda előcsarnokába találkoztam Kimiékkel.

-Jössz már?- szólt oda megint abba az elbűvölő stílusában

-Én?

-Nem a melletted lévő öreg nénitől kérdeztem-, mondta flegmán, mire a nő elég csúnyán nézett rá.

-Bocs nem vagyok gondolatolvasó

-Pedig mennyivel egyszerűbb dolgunk lenne

-Inkább menjünk- szakított félbe Mark, mielőtt válaszolhattam volna

Beszálltunk a kocsiba majd indultunk. Egy ideig csöndbe mentünk.

-Kimi szerintem a másik irányba kell mennünk- szóltam

-Ebbe ne szólj bele

-Oké- dőltem hátra

Jó fél órája kocsikáztunk már.

-Zsenikém, nem akarok beleszólni, de 3.-ra jövünk el ennél a háznál

Nem szólt semmit csak vörösödött a feje. Azt hiszem ő is rájött, hogy nekem volt igazam.

-Állj meg

-miért?

-Csak

-Nem

-Állj már meg az istenit- kiabáltam rá

Hatásos volt lehúzódott az út szélére.

Gyorsan kiszálltam és bementem az üzletbe, ahol a csajszi kedvesen elmondta merre is, kell menni.

-Most kellett vásárolnod?- szólt rám, ahogy beültem

-Nem képzeld-, vágtam be az ajtót

-Hé ez egy Ferrari

-Semmi baja nem lesz, és ha itt lefordulsz balra, majd egyenesen tovább mész, kiérsz, a hídra onnan meg remélem, már nem tévedsz el

-Honnan tudod?

-Szerinted? Nem vásárolni voltam, különben is inkább indulj nincs kedvem miattad magyarázkodni, miért késtünk el

Bármibe fogadom, hogy átkozta magát, miért nem hagyott ott mikor bementem a üzletbe. Szerencsére így már sikerült kiérnünk a pályára.

A hétvége elég rosszul sikerült Kiminek nem sok köze volt a dolgokhoz. 3. lett de csak, azért mert két ember kiesett előle. Gyorsan elment, persze megint itt hagyott. A reptéren épp láttam mikor felszállt a gépre.

Oké velem nem fog szórakozni az biztos.

Vettem a következő gépre jegyet. Jó négy órát vártam a reptéren. Sikerült egy könyvet kiolvasnom mire leszálltunk.

Ahogy kiértem a reptéren fogtam egy taxit majd bediktáltam a címet. 8 óra volt mire a megadott címre értünk.

Kiszedtem a táskámat majd a ház felé indultam. Kopogtam majd egy kedves nő, nyitotta ki az ajtót.

-Jó estét, Niki vagyok és Kimit keresem

-Gyere beljebb, Kimi a nappaliba van

-Köszönöm- mosolyogtam kedvesen

Bekísért a nappaliba a három fiú és egy kisrác a tv-t bámulta.

-Ki jött anya?- kérdezte Kimi, de meg se fordult

-Én- álltam meg mögötte

Kimi kiköpte azt amit ivott.

-Jól vagy?- kérdeztem bűbájosan

-Hogy kerülsz te ide?- pattan fel kiabálva

-Fiam- szólt rá az apja

-Szerinted mit keresek itt?- álltam vele szembe

-Nem tudom, de azt igen, hogy nem kellene itt lenned- nézett továbbra is velem farkasszemet

-Szerintem meg igen és nem csak szerintem

-Szóval te vagy az a lány, aki segít Kiminek?- jött oda Kimi apukája

-Igen

-Hallottam ár rólad- jött oda Rami is

-Képzelem miket mesélt a kedves öcséd, szerinte egy gonosz némber vagyok, aki csak megkeseríti az életét

-Tulajdonképpen pont ezt mondta-, nevette el magát Rami

-Fiam- szólt rá Paula

-Semmi baj- néztem kedvesen rá- de, Kimi engem utálhatsz, nem érdekel, de itt az ideje, hogy kapd össze magad, most még van esélyed, hogy megnyerd a világbajnokságot.- mondtam s elindultam, kifelé- ha nem hagyod, hogy segítsek nem is tudok