A szállodába érve ment mindenki a maga szobájába. Fél óra múlva dörömböltek az ajtómon.

-Jövök már, nem kell betörni

-Végre kinyitottad- állt az ajtóba Kimi

-Mi a baj?- vettem egy nagy levegőt

-Hol a ruhám?

-Mi van?- néztem, rá- gondolom a bőröndödbe

-Ha ott lenne, nem jönnék hozzád-, mondta flegmán miközben bejött a szobámba

-Amúgy mi közöm van nekem a ruhádhoz?

-Annyi, hogy te vagy az asszisztensem és nincs meg az öltönyöm, amit ma este kell viselnem

-Igen az asszisztensed és a sajtósod vagyok és nem az öltöztetőd, de hol láttad, utoljára- ültem le

-A reptéren

-Nem hoztad ki

-Csak tudom már

-ÉN meg láttam volna a kezedbe

-Niki, nem vagyok szenilis, tudom, mit csomagolok be és mit nem- kiabált

-Először is ne ordítozz, másodszor nem azt mondtam, hogy szenilis, vagy hanem biztos a szüleidnél hagytad

-Biztos, hogy elhoztam

-Azért hívd fel anyukádat

-Fölösleges, értsd már meg

-Azért ha nem zavar én felhívom anyukádat- s vettem is elő a telefonomat

-Álljunk csak meg, honnan tudod te anya számát?

-Ő adta meg- mosolyogtam

Paula azonnal fel is vette és mondta, hogy már akarta hívni Kimit a ruha miatt.

-Bocsi, de tényleg a szobádba hagytad

-Az nem lehet- ült le

-Mégis

-Akkor most mit tegyünk?

-tegyünk?- meresztettem a szememet

-Azért vagy itt hogy segíts- állt fel

-Oké akkor megyünk vásárolni

-Nem megyek vásárolni-, jelentette ki

-Pedig kéne, nem fog magától itt teremni egy öltöny- mondtam gúnyosan

-Nagyon vicces vagy, de inkább arra gondoltam, hogy elmehetnél és vehetnél nekem egyet

Lemondóan megráztam a fejemet majd elindultam.

Kimi szeme megakadta a tucatnyi papíron, ami az asztalon volt. Tele volt rajzokkal egész pontosan lakások rajzaival. Nem tudta elképzelni, hogy mire kellhetnek ezek Nikinek, de többi s volt, ami nagyon tetszett neki.

A portástól megkérdeztem, hol találom a legközelebbi boltot. Szerencsére alig kétutcányira volt így gyalog mentem.

-Miben segíthetek?- kérdezte az eladó

-Szeretnék egy öltönyt

-Milyen stílusút? És milyen méretben?

-A méretet sajnos nem tudom, és ez a fehér tetszik-, mutattam az egyikre a kirakatba

-Rendben, de méret nélkül kicsit nehéz lesz, leírná a személyt, akinek lesz

-Ismeri Kimi RAikkonent?

-Igen

-Neki lesz-, mondtam-, ugyanis a sajátját otthon felejtette

-Rendben

Igazából nem voltunk biztosak melyik lesz jó neki így kettőt vettem. A szálloda felé sétálva megláttam a kirakatba egy tök jó kék pólót, ami nagyon is passzolt az öltönyhöz így meg is vettem. Alig egy óra múlva vissza is értem.

-Végre itt vagy- rángatott be a szobába Kimi

-Neked is szia- vágtam fancsali képet

-Hol van?

-Tessék- nyújtottam át a ruhákat

Kikapta a kezemből és beviharzott a fürdőbe.

-hova mész?- kérdezte Mark mikor az ajtó felé indultam

-A szobámba van még egy kis dolgom és nincs kedvem Kimi piszkálódását hallgatni

-Niki

-Semmi baj Mark, ja és ha nem jó a ruha, tessék- nyújtottam át neki egy szatyrot itt egy nagyobb

-Köszi és Kimi nevébe is

-Szívesen- s becsuktam az ajtót

Visszamentem a szobába s leültem a rajzaim mellé.

-Niki ez kicsi- jött ki Kimi

-Már elment, s ott a nagyobb- szólt Mark

-De hova ment?- kérdezte Kimi

-Nem volt kedve a megjegyzéseidet hallgatni

Kimi nem válaszolt csak visszament s átöltözött majd, hogy minden passzolt lement a szálloda rendezvénytermébe, ahol a fogadást rendezték.

-Niki merre van?- lépett oda Stefano

-Nem tudom, áthozta a ruhát és elment

-Nem hívtad el?

-Nem, miért?

-Kimi- fogta a fejét Stefano és ott, hagyta

-Ennek meg mi baja?- fordult Mark felé

-Semmi Kimi semmi- s ott hagyta a barátját

Másnap Kimiékkel mentünk ki a pályára, de mivel ők jól elbeszélgettek így elővettem a laptopot.

-Tényleg függő vagy!- mondta Kimi

-Tessék?- néztem fel, ugyanis kicsit belemerültem

-Csak azt mondtam, hogy függő vagy

-Ja egy kicsit- mosolyodtam el, ugyanis most először talán nem durván mondta. A pályára kiérve gyorsan átverekedtük magunkat a tömegen.

-Megbeszélésed lesz, szóval siess-, mondtam Kiminek mikor a motorhomehoz értünk

-Tudom-, mondta s elviharozott. Na ennyit arról, hogy normális.

 A motorhomeba üldögélve olyan embert láttam, akiről nem akartam el hinni, hogy itt van.