42. rész
2009.04.01. 21:06
Azt hiszem, elmondhatjuk, hogy reggel jóval idegesebb voltam, mint Kimi. Ahelyett, hogy én osztogattam volna neki a jó tanácsokat, ő volt a legnyugodtabb.
-Miattam nem kell aggódni, gond nélkül fogok nyerni.- ölelte át a vállam a paddockban.
-De én akkoris aggódom, mondhatsz bármit.- bújtam oda hozzá. Már meg sem lepett, hogy egy halom újságíró tapadt ránk. Persze az új szenzáció az volt, hogy a világbajnok finn összejött a Ferrari új résztulajdonosával, pedig közben házas. És természetesen velem csak azért van együtt, mert a Jennivel való válása minden pénz felemészt. Ezek csak részletek a ma megjelent újságokból.
-Jó reggelt, fiatalság!- jött elénk Stefano, amint beléptünk a Ferrari motorhome-jába.
-Szebb lenne, ha nem lenne ennyi idegesítő firkász.- morgott Kimi.
-Ugyan, nem kell velük foglalkozni.- veregette hátba pilótáját a csapatfőnök.- Tőled viszont győzelmet várok.
-Muszáj lesz, mert az új főnökasszony ultimátumot adott.- mosolygott rám.
-Pontosan, úgyhogy nem elrontani semmit.- fenyegettem meg játékosan. A délelőtt nagyon gyorsan eltelt, és már csak azon kaptam magam, hogy a boxból bámulom a pilótaparádét. Persze többek számára meglepetést okozott, hogy a két finnhez csatlakozott Sebi és Fernando is. A barátságuk pedig igazán jó irányba alakult, mivel végignevették az egészet. Utána Kimi visszajött és kezdett emelkedni az adrenalin szintje.
-Hannah, ne aggódj már!- szólt rám Mark is.
-„Csak” 300-zal repesztek, az meg nem sok.- mosolygott rám a drága.
-Nem szeretném, ha emiatt a betonfalból kellene összekaparnom téged.- feleltem kissé bosszúsan. Nem nagyon tetszett, hogy ennyire komolytalanul fogja fel az egészet. Aztán fél 2-kor beszállt a kocsiba és kigurult a pályára. Ahogy kifelé mentem, csatlakozott hozzám Andrea is és időjárás-jelentést tartott.
-Nem kell aggódni, az aszfalt hőmérséklete tökéletes, a levegőé is, a páratartalom nem olyan magas, hogy megviselje a pilótákat. Eső nem várható…
-Még legalább 3 hétig, nem?- szakítottam meg a gépies szövegelését.
-Azt nem tudom megmondani, hogy akkor mi lesz, de a verseny ideje alatt kizárt az eső.- pillantott rám. Szerencsémre nem sokkal később meg is érkeztünk az első rajtkockához, ahová akkor tolták be a Ferrarit. Kimi kipattant belőle, levette a sisakját, integetett egyet a nézőknek, majd velem együtt a fal mellé húzódott. Még egyszer átbeszélték a taktikát, majd szép lassan el is érkezett a verseny ideje.
-Megígéred, hogy semmi bajod nem lesz?- tettem a kezem a mellkasára.
-Biztos lehetsz benne. Ugyanúgy szállok ki a kocsiból, ahogy most látsz, csak a mosolyom lesz sokkal szexibb.- nevetett. Erre a kis mondatra nekem is muszáj volt elmosolyodnom.
-Mindenki szurkol neked otthon is.- léptem még közelebb. Én voltam, aki beszélt Paulával és Mattival, mert ő azt mondta, hogy kizökkenne, ha hallaná a szüleit, de nem lennének itt mellette.
-Tudom. És holnap, indulás előtt még vennünk kell valamit a fiúknak.- adott egy puszit a homlokomra.
-Szeretlek!- bújtam hozzá egy pillanatra, majd el is engedtem.
-Ha nem gond, én ezt most nem mondom.- pillantott rám, miközben már a sisakját vette.
-Miért?- kérdeztem ijedten.
-Mert ez a biztosíték, hogy nem lesz bajom. Tartozok neked egy efféle vallomással és majd akkor megadom.- ült bele a kocsijába. Csak álltam a fal mellé lapulva és néztem, ahogy a szerelők az utolsó pillanatba leveszik a gumimelegítő paplant, majd a mezőny elindult a felvezető körre. Természetesen miután mindenki elindult, fejvesztve rohantunk vissza a boxba. Ott szép kényelmesen leültem Stefano mellé és a fejemre vettem a fejhallgatót. A szívem majd’ kiugrott a helyéről, annyira izgultam érte és persze másokért is (egy valakit mindenféleképpen kizárhatunk ebből a körből). Körülöttem viszont mindenki teljesen nyugodt volt. A két mérnök éppen arról értekezett a pilótákkal, hogy megfelelőek-e a fékek és a gumik hőmérséklete. Ahogy kivettem a szavaikból, Felipének volt egy kis problémája a gumikkal, de nem olyan vészes, Kimi viszont úgy tűnt, tökéletes verseny elé néz. Elértek a felvezető kör végére és jöhetett az a néhány idegölő másodperc, amíg a piros lámpák ki nem alszanak.
|