Leona értetlenül hallgatta apja beszámolóját a Vénusszal folytatott beszélgetésről.

-          Tényleg ennyire összevesztek?- kérdezte a lány hitetlenkedve.

-          Tényleg.- válaszolta komoran Sebastian.

-          Hát nem lehet könnyű keresztanyunak most. Szerinted velem szóba állna?- kérdezte kíváncsian Leona.

-          Fogalmam sincs, de nem tesz neki jót az egyedüllét.- állapította meg Sebastian.

-          Én is ettől féltem, hogy képes egy csomó hülyeséget kiagyalni, míg egyedül van. És mond apa, Kimi tényleg olyan csúnyán viselkedett vele? Erről sose beszélt.- állapította meg Leona, miközben gondterhelt arccal ült le a nappali kanapéjára.

-          Tudod, vannak dolgok, amikről nehezen beszél az ember .- magyarázta Sebastian. Leona értetlenül nézett az apjára.

-          Mire gondolsz?

-          Látod, én is sok mindent szeretnék elmondani, de nem tudom hogyan.- válaszolta elmerengve Sebastian.

-          Apa, te megrémítesz! Ugye nincs semmi baj?- kérdezte aggódó tekintettel Leona.

-          Nem… nincs ez már a régmúlt.- magyarázta Sebastian a lányának.

Leona szeretett volna megnyugodni, de valahol a lelke mélyén egy rossz érzés nem hagyta nyugodni.

-          És elmeséled?- kérdezte óvatosan a lány.

-          Majd egyszer.- válaszolta merengve Sebastian.

Tudta, hogy nem kellett volna megemlítenie, hogy szeretne valamit elmondani neki. De kikívánkozott belőle, és már nem vonhatja vissza. Csak remélni tudta, hogy Leona nem tulajdonít nagyobb jelentőséget ennek a kijelentésnek.

-          Apa, én most átmegyek hozzá.- jelentette ki Leona.

Seb csak bólintott, hogy rendben van. Mikor egyedül maradt a házban újra felrémlett benne a Vénusszal közösen eltöltött idő. Mintha újra lejátszódna életük azon korszaka. Felbukkant Kimi, aki felszínre hozta a rég eltemetett érzéseiket és fájdalmaikat, és itt van ő, aki mindig vigyázni akart Vénuszra, és akinek még mindig lelkiismeret furdalása van Vénusz összeomlása miatt. Hogy is mesélhetné el ezt a lányának? Miként tudná feldolgozni Leona azt, hogy az apja felelős a keresztanyjával történtekért? Hiába bocsátott meg neki Vénusz, ő még mindig nem tudott és nem is akart megbocsátani magának.

Így merengett, mikor egy gyengéd kéz érintette a vállát. Kicsit összerezzent az érintésre.

-          Szia!- köszöntötte, miközben, lágyan megpuszilta az arcát.

Sebastian ragaszkodón fogta a nő kezét.

-          Szia!- köszöntötte Sebastian is, majd az ölébe húzta a nőt.

Danica értetlenül nézett rá. Sebastian nem szólt semmit, csak végig simította a nő arcát és hosszú fekete haját. Elmerengve nézték egymást hosszú percekig. Majd Sebastian vágyakozva húzta magához a nőt. Tudta, hogy Danica mindig mellette lesz, ő volt az igazi támasza, úgy ahogy a nőnek is Sebastian. Tökéletesen kiegészítették egymást, és a nő mindig megérezte, ha a férfit bántotta valami. Szerencsére nem sokszor volt ez így, de most szüksége volt a nő ölelésére, gyengédségére.

Leona sokadjára kopogott a bejárati ajtón. Aztán már a csengővel próbálkozott. Senki nem nyitott ajtót. Elgondolkodva állt egy darabig még a lépcsőn, majd tárcsázta a keresztanyját.

-          Tessék.- hallotta Vénusz fáradt hangját.

-          Szia keresztanyu.- kezdte a lány.

-          Jaj, szia kicsim!- derült fel a hangja Vénusznak.- Hogy vagy, mi újság veled? Mesélj!- kérte.

-          Köszönöm én jól vagyok, de úgy hallottam, hogy Seb és közted nincs minden rendben.- válaszolta aggodalmasan Leona.

-          Hát ezt elég finoman fogalmaztad. Gondolom apád mesélte el.

-          Igen, de csak azért, mert aggódik érted.- magyarázta Leona.

-          Oké, megértem, a történtek után.

-          Te is olyan furcsákat beszélsz.- állapította meg Leona.

-          Mire gondolsz kicsim?- kérdezte értetlenül Vénusz.

-          Apa el akart mondani valamit, de nem tudta, hogyan.- mesélte Leona.

-           Értem, illetve nem.- válaszolta elgondolkodva Vénusz.

-          Látod, mindenki olyan furcsa, mióta felbukkant Kimi Räikkönen….

-          Én megvoltam nélküle.

-          Tudom, illetve látva a dolgokat megértelek.

-          Köszi… te legalább megértesz, de Seb….

-          Ne aggódj, csak adj időt neki!- kérte Leona.

-          Nem hiszem, hogy változna valami… elküldtem őt és a lányt is, és azt mondta, hogy az apja, Nico is jobb nálam.- mesélte lehangoltan Vénusz.

-          Jaj, ez nem jó, de csak belátja a dolgokat idővel, és lehet, hogy neked se kéne annyira ellenük lenned.- vélekedett Leona.

-          Na ezt felejtsd el!- szólt rá Vénusz.- A fiamnak nem lehet köze ahhoz a lányhoz….

Leona hírtelen nem tudott mit mondani erre.

-          Itt vagy még?- kérdezte ijedten Vénusz.

-          Igen.- válaszolta Leona kissé megilletődve.

-          Bocs, de te nem ismered őt.- válaszolta Vénusz.

-          Oké, értem. De én szeretném, ha nem lennétek haragban.

-          Én is szeretném, hidd el… én is.

-          Keresztanyu, mikor jössz haza?- váltott témát Leona.

-          A hétvégén még a szüleimnél leszek.- magyarázta Vénusz.

-          Oké, akkor majd kereslek a jövő héten.

-          Jól van. Vigyázz magadra!

-          Te is!

Leona letette a telefont. Nem volt kedve még hazamenni, és mivel jó idő volt úgy gondolta sétál egyet a környéken.

Sisu gépe pontosan érkezett a Cologne-Bonn reptérre. Seb lelkesen sietett a lány elé. Már messziről észrevette a tömegben, alig bírta kivárni, hogy átérjen a kapun. Mikor a lány is észrevette őt, futni kezdett felé, és szinte röpült Seb karajiba. Megkönnyebbülten és boldogan ölelték egymást. Percekig el se eresztették a másikat, majd Seb eszmélt először.

-          Mennünk kéne talán.- szólalt meg, mikor elengedte a lányt.

Sisu zavartan nézett rá.

-          Bocsi…nem szoktam én ilyet csinálni…- kezdte a mentegetőzést a lány.

-          Á semmi gond.- nyugtatta Seb.- Jólesett.

Ezen mindketten nevetni kezdtek. Kéz a kézben sétáltak el a lány cuccaiért, és a bérelt kocsihoz indultak a csomagokkal. Még várt rájuk egy kis autózás. Seb vezetett. Nem sokat beszéltek útközben, csak lopva pillantottak egymásra.

Végre megpillantották a kis szállodát, mely egy kisvárosban, Königswinterben volt. Mindkettőjüknek nagyon tetszett, egyszerű és mégis elegáns hely volt, közel a természethez. Nyugalmat és biztonságot sugárzott. Bejelentkeztek, majd elfoglalták a közös szobájukat. Mindketten kicsit zavarban voltak, ahogy álltak a szoba közepén és végre felfogták, hogy ezen a helyen zavartalanul lehetnek együtt.

-          Nem vagy éhes?- törte meg a csendet Seb, csak hogy oldja a feszültségét.

-          Most nem.- válaszolta a lány.- Inkább csak szomjazom.- tette hozzá egy halvány mosoly kíséretében.

-          Van még üdítő a táskámban.- válaszolta Seb, és már indult volna a csomagok felé, mikor Sisu keze visszatartotta.

Értetlenül nézett a lányra. Sisu csak mosolygott sejtelmesen rá. Aztán a srác kezét a saját nyakához emelte, közben megfogta a még mindig értetlenül néző srác másik kezét is, és azt is a tarkójához emelte. Seb végre felfogta a lány szándékait. Karjaival gyengéden fonta körbe a lány tarkóját, és közelebb húzta magához. Oly közel, hogy egymáson érezték a másik leheletét. Seb egy pillanatig tétovázott, de mikor találkozott a tekintetük, és látta a lány szemében a csillogást, már nem volt benne kétely. Ajkaik találkoztak, és édes, forró csókot leheltek a másik ajkára, majd lassan elmerültek egymás ízlelésében. A hosszú és vágyakozó csók után Seb is elmosolyodott végre.

-          Akkor mi legyen az üdítővel?- kérdezte már vigyorogva.

-          Nekem van jobb üdítőm….- mondta halkan a lány, és magához húzta a srácot.

  Csókjuk egyre szenvedélyesebbé vált, és a srác kezei a lány testének felfedezésére indultak. Seb elhátrált a lánnyal az ágyig. Mikor vízszintesbe kerültek, Sisu ijedt tekintetével találta szemben magát. Seb zavartan nézett a lányra. Sisu kérlelőn nézett rá.

-          Ne?- kérdezte elszomorodva a srác.

-          Hát… csak alig ismerjük egymást….ne érts félre, vonzó vagy meg minden…- magyarázta a lány lesütött szemekkel.

-          Oké… ráérünk.- válaszolta a srác egy bíztató mosoly kíséretében.

-          Köszi….

      -     Ugyan.- válaszolta Seb, miközben a lány mellé feküdt és kezét a kezébe vette.