Elbotorkáltam az ajtóig majd elég nagy meglepetés ért.

-Mit keresel itt ilyenkor?- kérdeztem egy ásítás közbe Kimitől

-Segítened kell- s azzal el is viharzott mellettem

-Persze, gyere csak be-, csuktam be az ajtót

Visszasétáltam a kanapéhoz és leültem. Tudni kell rólam, hogy amíg meg nem iszom a reggeli kávémat nem sok mindenre, vagyok használható.

-Most mit csináljunk?- sétált fel alá Kimi

-Mivel?- néztem rá kómásan-, elárulnád mi a bajod?

-Ezzel- mutatott a fejére

-Veled meg mi történt?- álltam fel s oda mentem

-Elestem-, sütötte le a szemét

-Mégis, hogy?

-Átestem a bőröndömön-, na itt kiszakadt belőlem a nevetés

-Ne nevess már- durcázott

Nem bírtam abbahagyni.

-Befejezted?- toporgott előttem, továbbra is csak nevettem. Elképzeltem, ahogy ott fekszik.

-Nem is tudom miért hozzád, jöttem-, azzal fogta magát is kiviharzott a szobából. Csak ámultam. Miután abba hagytam a nevetés átmentem hozzá.

-Bejöhetek?- dugtam be a fejem az ajtón

-Csak ha már nem nevetsz- ült az ágyon

Bementem és leültem vele szembe.

-Jól vagy?

-Igen

-Akkor miért ébresztettél fel hajnali 6-kor, mintha valami tragédia történt volna?

-Mert senki nem fogja elhinni nekem, hogy tényleg ez történt

Kérdőn néztem rá, tényleg korán volt még.

-Azt fogják hinni, hogy részegen estem el- nézte a földet

-Biztos, hogy nem?

-Niki- szólt rám erélyesen

-Jól van, na, azt hiszem azért jogos a kérdés- dőltem hátra a székbe- de, mibe segíthetek én?

-Mondjuk, mondhatnád azt, hogy velem voltál, amikor ez történt

-Miért nem kéred meg Markot?

-Mert azt mondanák, hogy ő segít nekem, veled meg nem épp olyan volt a viszonyom, aki segítene. Nos?

-Rendben, segítek, de ha átvertél, azt nagyon megbánod

-Oké, de ez az igazság- nem tudom, ahogy ezt mondta tényleg elhittem neki.

Gyorsan megbeszéltük mi történt, hogy ugyanazt mondjuk.

-Most hova mész?- nézett rám

-6. 30 van. Szerinted?- néztem vissza az ajtóból

-Ja oké, és bocsi, hogy felkeltettelek

-Semmi baj, de ugye tudod, hogy sokkal tartozol

-Jaj ettől félek-, fogta a fejét

Nevetve sétáltam vissza a szobámba. Ahogy visszafeküdtem el is aludtam. Ahogy felkeltem lesétáltam az étterembe és szereztem magamnak egy jó nagy adag kávét. Amíg kiértünk a pályára megittam még egy pohárral.

-Kávé függő vagy?- kérdezte Mark

-Eléggé- mosolyogtam

A paddockban sokan megcsodálták Kimi fejét. Hát elég viccesen nézett ki az biztos. Persze Stefanoval is volt egy beszélgetésünk.

-Azért ennyire nem kellett volna beleélned magad-, mondta Kimi ahogy jöttünk ki az irodájából

-Csak hiteles akartam lenni

-Nagyon az voltál, főleg ahogy a nevetéstől nem bírtál megszólalni

Nevetve hagytam ott.

Este épp a vacsorámat fogyasztottam mikor Kimi csatlakozott hozzám.

-De jó, hogy mind a ketten itt vagytok- ült le hozzánk Mark

-Mi történt?- kérdeztem

-Arról van, amiről délután beszéltünk- mondta Stefano

-Tényleg nem voltam részeg- védekezett Kimi

-Nem arról, hanem amiről Nikivel beszéltem

-Azt ne mond, hogy nem mehetek- lettem izgatott

-Az rajtad múlik

-Miért?

-Gondolkodtam, s bár azt mondtad, hogy Kimi nem csinálna hülyeséget abba a két hétbe, de akkor se kéne egyedül hagynod.

-Már bocs de én is itt vagyok

-Tudom- szólt Stefano

-Akkor is elmegyek, nem érdekel, az utóbbi pár napba egész normális volt

-Ti tényleg nem veszitek észre, hogy itt vagyok?

-Kimi- néztem, rá- épp azt akarom elintézni, hogy megkapd a hőn áhított szabadságodat

-Nem és nem- mondta idegesen Stefano- vagy veled, megy vagy te is itt maradsz, de következő két hetet együtt töltitek és ez az utolsó szavam.

S ezzel a kijelentésével távozott is az asztaltól.

-Elárulnád mi volt ez?- kérdezte kicsit idegesen Kimi

-Épp most zsaroltak meg

-Niki azt hiszem nekem is elég sok közöm, van hozzá, szóval örülnék, ha részletesen elmondanád