14. rész
2009.04.05. 17:29
-Oké, szóval elakarok menni az Olimpiára el is intéztem mindent, beszéltem Stefanoval délután még azt mondta, hogy nem gond ha itt maradsz egyedül, de ahogy látom mostanra meggondolta magát- grimaszoltam
-Itt hagytál volna?- hitetlenkedett
-Igen, megbízom benned, ezt próbálom az elejétől abba a konok fejedbe verni, hogy irányítani akarlak csak segíteni
-Ezt nem gondoltam volna
-Oké, de ez már mind a múlt, szóval nagyon remélem, hogy el akarsz jönni az Olimpiára
-Végül is – gondolkodott
-Oké, szóval a válaszod igen- mosolyogtam
-Igen- mondta ki végül
-Szuper- vidultam fel teljesen- akkor majd mindent elintézek
-Most hova mész?- nézett rám
-Ha jönni fogsz el, kell intéznem pár dolgot
S azzal ott is hagytam. Nem így terveztem, de a lényeg, hogy ott legyek az olimpián. Igaz már pár nap eltelt, de nem baj.
-Nikibe mi ütött?- kérdezte Mark, ahogy leült Kimi mellé
-Megyünk az Olimpiára
-Tessék?
-Niki és én
-Várj ezt nem értem
-Stefano közölte, hogy vagy megyek vele, vagy ő se mehet, és az olimpiát egyébként is nézném, 4 éve is jó volt
-Örülök, biztos jó lesz
-Tudod mi a fura?
-Na?
-Soha nem gondoltam volna, hogy Niki bármiféle sportot is szeret
A szobába megszerveztem a dolgokat. Szereztem Kiminek is jegyeket, ahova csak tudtam. Körbe néztem, miben indulnak finnek így néhány eseményre oda is vettem. Meg még pár kelléket be kellett szereznem így másnap reggel hagytam egy üzenetet Kiminek, hogy vásárolni mentem és a pályán találkozunk.
-Nők- csóválta a fejét mikor meglátott
-férfik mondtam ugyan olyan hangsúllyal mikor elmentem mellette
A körülöttünk állók csak jót nevettek. Amúgy eskü kezdem ezeket a kis csipkelődéseket élvezni. A verseny többnyire eseménytelenül telt. Kimi 4. lett ismét.
-Köszönöm mára ennyi volt- rekesztettem be a sajtótájékoztatót
-Mi történt?
-Semmi miért?
-Hogy ilyen hamar befejeztük
-Zavar?
-Jaj dehogy, csak furcsa
-Nem sokára a reptéren kell lennünk, szóval haladj átöltözni
-De örülnék, ha mindig lenne valami dolgod a versenyek után- nevetett
-Képzelem
Gyorsan kiértünk a reptérre majd következett a majdnem 24 órás repülőút. Nem sokat beszéltünk. Aludtunk ő zenét hallgatott én meg a laptopomon pötyögtem. Reggel értünk oda.
-Remélem nem baj, hogy nem szóltam mindenkinek, hogy jössz-, mondtam a taxiba ülve
-Dehogy
-Ja és a magyarokkal leszünk egy szálláson
-Nekem mindegy- húzta meg a vállát
Oké bámultunk ki az ablakon. Peking továbbra se szimpatikus a számomra. Gyorsan lepakoltunk majd indultunk is a stadionba. Jól éreztük magunkat. Együtt szurkoltunk, egész jó fej volt, sőt sokat nevetett. Készítettünk sok vicces képet is. Meg persze bejártuk a várost.
-Irtó hülye ötlet volt- mondtam két levegő vétel között
-Nem is, nem vagy jó kondiba azért nem bírod
-Ja mert te annyira jó nézel ki
-Hééé
-Semmi, hé, ez egy hülye ötlet
-De belementél
-Sajnos- ültem le
-Gyere már nincs sok- húzott fel
-Te fogalomzavarba szenvedsz, ha ez neked nem sok- néztem fel
-Ne szenvedj, gyere már
-Ha máskor valami ötleted támadna, tartsd meg magadnak-, pufogtam tovább
Azt hittem meghalok mire felértünk a nagyfal tetejére. Vagy 20 percig csak egyhelyben ültem, de nyugtatott a látvány, hogy Kimi sincs sokkal jobb állapotba.
Lefelé szerencsére már bobbal mentünk.
-Niki köszönöm- mondta Kimi miközben az Németországba tartó gépet vártuk.
-Mit?
-Ezt a hetet, régóta nem éreztem magam ilyen jól és külön jó volt, hogy alig ismertek fel
-Szívesen, látod, megéri velem jóba lenni – nevettem
-Hát, persze- nevetett ő is
Az utat fura de megint végig aludtuk. Németországba rögtön a pályára kellett mennünk. Engem elhívtak valami megbeszélésre.
-Na milyen volt?- kérdezte Mark
-Szuper- lelkesedett Kimi
-Veled meg mi történt?
-Semmi miért?
-Nagyon régen nem láttalak ilyennek
-Végre önmagam lehettem és tök jó volt Nikivel
-Nikivel?- húzta Kimi agyát
-Igen, tök jó fej, lehet vele beszélgetni és még a sportot, és szereti, képzeld a bmx versenyre is szerzett jegyet, sőt el is jött.
-Kimi
-Tessék?
-Neked tetszik Niki
-Hülye vagy Mark- s ott is hagyta a barátját
Kimi elég furán érezte magát egész nap. A kocsiba egy árva szót sem szólt. Este felé átmentem a szobájába. Beszélnem kellett vele a holnapi programról.
-Szia- mentem be
-Szia, gyere be, mi történt,?
-Szóval holnap lesz az a rendezvény és…..- láttam, hogy csak bámul
-Figyelsz te rám?
-I-I-I-gen kapott észbe- egyre közelebb jött hozzám
-Mit akarsz?- néztem rá
-Ezt- s azzal szenvedélyesen megcsókolt. Igazából eddig erre nem is gondoltam, valahogy minden megváltozott ezek után. Mikor ajkaink elváltak csak álltunk egymással szembe.
-Ez mi volt?- törtem meg a csendet
-Elég egy értelmű
-Igen, de eddig azt hittem utálsz
-Én is, vallotta be, de tudod szeretet és gyűlölet között vékony a határ, nos te mit érzel?- szegezte nekem a kérdést, de mielőtt válaszolhattam volna Stefano robogott be a szobába.
-Niki azonnal velem kell jönnöd- ragadott karon
|