Ezalatt Kiira és Nando is nagyon jól érezték magukat. Vidámparkba mentek. Felültek mindenre, végig nevették az egészet. Vagyis Kiira néha sikított is a magasságban. Mikor leszálltak a hullámvasútról, Nando kicsit össze-vissza ment.

-          Na mi van, csak nem elszédültünk? – kérdezte Kiira nevetve.

-          Áááá, csöppet sem, csak egymás után ülünk fel mindenhova, egy perc pihenő nélkül. – nevetett a spanyol is.

-          Jójó, adok egy egy percet. De nem többet! – jelentette ki a finn.

-          Húú de nagylelkű vagy! – mondta Nando. – Na, gyere ide. – húzta le maga mellé a padra a lányt. – És most ismerjük meg jobban egymást. – azzal elkezdte kérdezgetni az életéről, hogy mikor kezdett el gokartozni, és miért, és hasonlók.

Miután végzett, Kiira kezdte kérdezni a srácot. Így már 100 %-osan ismerték egymást.

-          Na tessék, többet kaptál mint 1 perc! Legalább volt fél óra! – mosolygott Kiira.

-          De megérte, nem?

-          Teljesen. – mondta, miközben Nando szemeibe nézett.

-          Na, megyünk a következőre? – mondta mosolyogva a srác.

-          Perszehogy! – és már húzta is maga után a spanyolt.

Így telt el a délutánjuk, nevetésben, szórakozásban. Miután végeztek a vidámparkkal, elmentek vacsorázni egy étterembe. Kiira 11-re haza is esett, ahol a semmibe meredő nővérét találta.

-          Neela, jól érzed magad?? – kérdezte tőle kissé megijedve.

-          Persze, minden a legnagyobb rendben! – felvidult a spanyol nő, mikor meglátta húgát. – Na, milyen volt Nandoval?

-          Fúú, elképesztő. Vidámparkban voltunk, mindenre felültünk, közbe elmeséltük egymásnak az életünket, majd vacsiztunk. És te mit csináltál? Főleg, hogy a semmibe meredésedre értem haza…

-          Nick jött át, filmet néztünk…

-          És mi történt? – Kiira tudta, hogy nem ennyi volt. Jól ismerte nővérét.

-          Hát már a liftnél volt, búcsúzás után, mikor is én utána futottam és…

-          Megcsókoltad? – Neela némán bólintott. – Na végre, valamelyikőtök megtette az első lépést! Azt hittem sosem lesz meg… - lelkesedett a kisebbik lány.

-          Köszi, bíztató szavak…

-          És ettől miért vagy letörve?

-          Nem tudom, pont ez a baj. Boldognak kéne lennem, és végül is az is vagyok, de van bennem egy furcsa érzés is.

-          Megértelek, teljesen. – csörgött a telefonja Kiiranak, fel is vette. – Szia Nando, bocsi, nem érek rá, később felhívlak. Na, hol tartottunk?

-          Hát ez tényleg nem bír ki nélküled egy másodpercet sem! – nevetett Nee. – Amúgy ott, hogy megérted, hogy van bennem furcsa érzés.

-          Ááá, tényleg! Na tehát megesik az ilyen, majd átbeszélitek, és minden rendben lesz. – mosolygott rá a nővérére Kiira.

-          Bölcsebben beszélsz, mint én. Pedig fiatalabb vagy. – piszkálta húgát. – Azért köszi.

-          Hát, attól még okosabb vagyok, mint te. Na, vissza kell hívnom a focistát. Majd szólj, ha beszélgetni kell.

-          Oké, köszi. És sok szerencsét!

-          Mihez?? – értetlenkedett a finn lány.

-          Egyet találhatsz. – kacsintott Neela, majd elvonult a fürdőbe. Sokáig áztatta magát, majd furcsa gondolataival elaludt.

Ezalatt Kiira felhívta Nandot, és még beszéltek 2 órát, így Kiira hajnali 2 körül ment tusolni, majd pedig aludni.

Hamar jött el a másnap, Neela kicsit idegesen ment be dolgozni, Kiira pedig tele örömmel és vidámsággal. De ahogy meglátta Nee Nicket, minden idegessége elszállt, pedig ő volt annak okozója. Félve, de mégis bátran ment oda hozzá, hogy megbeszéljék az előző nap történteket.