Jenninek a jó kapcsolatai révén a következő hét elejére már sikerült is kiderítenie a nő címét. Önelégült vigyorral szállt be a kocsijába, és gázt adott. Már szinte látta maga előtt, hogy is fogja porig alázni azt a kis nőcskét. Hihetetlen elszántság volt benne, ha Kimi megtartásáról volt szó. A zürichi házuktól, már csak pár óra autózásra volt a megadott cím. Valahol a hegyek mélyén egy eldugott kis falu félreeső részén kellett keresnie. A helyiektől kért útba igazítást, hogy el ne tévedjen a vidéken.

Végül megérkezett. Elég volt egy pillantást vetnie a házra, és egyből tudta, hogy jó helyen jár.

Hófehérre festett, emeletes ház volt, hatalmas terasszal és erkéllyel. Jenni fantáziátlanságnak tartotta az egyszerű fehér színt. Kiszállt a kocsiból és közelebb ment a házhoz.

A kerítés is fehér volt, és kb. 1 méter magas. Kinyitotta a kertkaput és belépett a kertbe. Mivel semmilyen „vadállat” se jelent meg így tovább sétált. Lehetett a kert 6-8 méter hosszú. Rövidre vágott gyeppel, a szintén csak fehér díszkővel kirakott utat virágágyás szegélyezte, lila, sárga, és rózsaszín virágokkal.

Fellépett a teraszra, ahol kerti fonott bútorok álltak, majd az ajtóhoz lépett. Először bekopogott. Ahogy sejtette nem történt semmit. Majd megnyomta a csengőt. Pár perc után a keresett személy jelent meg az ajtóban.

Mikor Vénusz meglátta az ajtóban álló nőt, azt hitte, hogy valami rémálomba csöppent.

-          Szia szivi!- szólalt meg a nő csengő hangon. Vénuszt kirázta a hideg. „Hogy volt képes Kimi összeállni ezzel a nővel?”- futott át az agyán.

-           Segíthetek?- kérdezte a lehető legnyugodtabban, de legbelül érezte, hogy fel tudna robbanni a dühtől… „mégis mint képzel magáról ez a nő?”

-          Azt hiszem, jó helyen járok, ha te vagy… és mért is ne te lennél Vénusz Shaffer.- zengte a nő.

-          És ha igen, mi van akkor?- kérdezte flegmán Vénusz.

-          Gondolom, te is tudod, hogy ki vagyok.

-          Hát persze, naná! Láttam pár képet magáról, khmm… nem túl ízlésesek.- válaszolta vigyorogva Vénusz.

-          Tudod a férjemnek teljesen más volt a véleménye erről.- vigyorgott Jenni is.

-          Nem érdekel… és maga se! Szóval mihamarabb húzza el a csíkot az ajtómból!- szólította fel Vénusz.

Jenni mintha meg se hallotta volna a nő szavait, csak folytatta.

-          Nem is hiszem el, hogy Kimi képes volt veled… biztos sokat kellett innia hozzá…- vélekedett Jenni.

-          Lehet, de hozzád még több alkoholra volt szüksége….- vágott vissza Vénusz.-  Na jó, én nem hívtam ide magát, szóval tűnjön végre el és hagyjon békén!

-          Mindent a maga idejében… először végig fogsz hallgatni!- utasította Jenni.

-          Na, csak ez hiányzott!- mérgelődött Vénusz.

Jenni lehuppant az egyik székre, ami az ajtó mellett állt. Vénusz egy grimasszal kommentálta a tettét, de nem szólt semmit.

-          Szóval azt akarom, hogy szálljatok le a férjemről. Te is és a fattyúd is.- kezdte Jenni.

Vénusz érezte, hogy egyre nő benne a feszültség, ami minden egyes pillanatban csak fokozódott, ahogy Jenni beszélt.

-          Kimi engem szeret, és szerencsére még időben rájött erre, és csak 3 évet pazarolt rád az életéből…

-          Magára pedig 18-at!- kiabálta Vénusz.

-          Na mi van, kezdelek idegesíteni?- kérdezte gúnyos vigyorral Jenni.

Vénusznak ez már sok volt. Amilyen erősen csak tudta megragadta a nő karját és felrántotta a székről. Jenni arcáról egyből lefagyott a mosoly.

-          Ezt nem teheted velem! Eressz el!- kiabált már Jenni is.

-          Dehogynem, megtehetem.- válaszolta ingerülten Vénusz, majd megindult a kapu felé a karjánál fogva, maga után húzva Jennit. A kertkapuban megállt a kiabáló és hadonászó nővel.

-          Ide figyelj Jenni Dahlman Räikkönen! – fordította maga felé a nőt, és szorosan megfogta a két vállát.- Csak egyszer mondom el. Nem érdekel se Kimi se te, és a családod se. Azt csináltok amit akartok, de azt jó messze tőlünk tegyétek!- parancsolta Vénusz.- Megvoltunk mi nélkületek is…és meg is leszünk. Ja és ha válságban a házasságod arról csak te tehetsz, mert számomra Kimi Räikkönen nem létezik.- jelentette ki.- Ja és jó lenne, ha a lányod is levakarnád a fiamról, nincs szüksége rá.- fejezte be a mondandóját Vénusz, miközben elengedte a nőt. Jenni sértődötten nézett rá, és hangosan szitkozódott.

-          Most elmegyek, de ha a legapróbb jelét is észreveszem, hogy a férjem körül legyeskedsz, nem állok jót magamért!- emelte föl fenyegetőn az ujját Jenni.

Vénusz ölni tudó tekintettel nézett a nőre.

Jenni fejét büszkén felemelve vonult el a pár méterre parkoló kocsijához, és dühösen csapta be annak ajtaját, mikor beszállt a kocsiba.

Vénusz még mindig fel volt dúlva, és nem értette, hogy vette a nő a bátorságot ehhez… Vénusznál végképp betelt a pohár. Ez volt a legutolsó momentum, hogy végleg elhatározza: a fiát minden eszközzel meg kell szabadítani attól a lánytól, mert nem lehet köze ehhez a családhoz.

A hétvége és az utána következő napok is gyorsan elteltek Seb életében. Ahogy mondani szokták: „a boldogság órái telnek a leggyorsabban.” Igen, végre boldog volt. Újult erővel és elszántsággal készült a következő versenyére. Tudta, hogy az egyik legnehezebb és legkiszámíthatatlanabb pálya a Nürburgring. A domborzat adottságainak köszönhetően szinte bármikor lehetett kisebb nagyobb esőzésre számítani itt. Seb szerette az esőt, de volt egy nagy hátránya ennek az időnek, hogy képes volt az embert meggondolatlanságra késztetni. Ahogy körözött az ember, és szinte az orráig se látott a felszálló párától lassan lankadt a figyelme, mikor szinte képes volt a semmiből felbukkanni egy másik gép.

Ezen gondolkodott Seb miközben az időmérőre készült. Sisu persze vele tartott, és mindig mellette volt. Le se tudta volna beszélni róla, pedig tudták mindketten, hogy itt találhatja meg az anyja a leghamarabb. Sisut nem érdekelte ez. Seb aggódott helyette is, bár Sisu mindig kérte, hogy ne foglalkozzon ezzel.

Kicsit borús idő volt, mikor kihajtott a boxból. De szerencsére nem érkezett eső, és Sebnek minden jól működött a kocsiján, ő pedig magabiztosan rótta a köröket, maga után „húzva” csapattársát, Angelot. Daniel, a McLarennel nem volt ilyen „szerencsés”, ő elnézett egy kanyart, így a kavicságyban kötött ki, ahonnan nem tudott már visszamenni a pályára. Neki befejeződött az időmérője. Sisu az időmérő második része előtt nagyon megszomjazott, így gondolta elugrik a büfébe egy üdítőért. Nem volt messze tőlük, csak a McLaren rezidenciáján túl. Ahogy sétált a most kihalt boxutcában ismerős alakra lett figyelmes. A srác intett neki, és odasietett hozzá.

-          Szia!- köszönt neki a srác, és csatlakozott a lányhoz.

-          Szia!- köszönt Sisu is.- Ugye te vagy Daniel, Seb féltestvére?- kérdezte a lány.

-          Igen, és a McLaren pilótája.- tette hozzá kihúzva magát Dani.

-          Aki történetesen épp elnézett egy kanyart.- válaszolta kicsit gúnyosan a lány.

-          Kicsikém, ültél te már f1-es autóban? Na látod, akkor ne mondj ilyeneket!- kérte Dani kicsit sértődötten.

Sisu meg csak mosolygott magában a srác kijelentésén.

-          Tényleg mióta is vezetsz?- kérdezte hírtelen Sisu.

-          Hm, már olyan rég, hogy nem is emlékszem….- válaszolta fellengzősen Dani.

-          Látod ez a különbség közted és a testvéred közt…ő sose kacérkodik azzal, hogy kicsoda, és hogy milyen régóta vezet.- válaszolta Sisu egy vigyor kíséretében és gyorsabbra vette a tempóját.

Dani csak állt ledöbbenten, beletelt pár pillanatba, mire összeszedte a gondolatait.

-          Ej, de „felvágták” a nyelvedet kislány!- kiáltotta utána Dani.- Csak vigyázz vele, nehogy bajt okozzon neked!

Sisu csak integetett és vigyorgott a srác felé, majd bement a büfébe.

Mire megvette az üdítőt szerencsére a srác már eltűnt. Nyugodtabban indult vissza a boxba.

Seb kitett magáért és a végén szoros küzdelemben, de Angelo fölé kerekedett. A lány boldog volt, és legszívesebben már berohant volna a pályára is.

-          Tudtam, hogy sikerülni fog!- lelkesedett a lány, mikor végre magához ölelhette szerelmét.

-          Köszönöm!- válaszolta Seb megkönnyebbülten.

-          Mit?- nézett értetlenül rá Sisu.

-          Nélküled nem sikerült volna.- magyarázta Seb.

-          Dehogynem!- vágta rá Sisu.- Mert ha tehetségtelen lennél, akkor lehetne bármilyen jó kocsi alattad, az nem adott volna szárnyakat, hogy én lélekben veled voltam.- vélekedett Sisu.- Itt van például Dani.

-          Mi van vele?- kérdezte értetlen képet vágva Seb.

-          Csak azért említettem, mert lehet az a McLaren bármilyen jó, ha a pilótája elnézi a kanyart….

-          Jaj te! Egyébként már velem is előfordult.- válaszolt a fejét csóválva Seb.

A másnapi futam a várakozásoknak megfelelően zajlott. Egy kicsit csepergett csak az eső a verseny elején, de mindenki maradt a száraz pályás gumiknál. És jól is tették, mert szinte egyik pillanatról a másikra sütött ki a nap. Seb a verseny elejétől fogva magabiztos volt, és sikeresen vette az akadályokat. Igaz egyik szeme mindig a mögötte autózó Angelon volt, mert azért ez egyéni verseny volt. Szerencsére végig megmaradt a távolság köztük. Seb megkönnyebbülten hajtott át a célvonalon. A lány hangját hallotta a csapatrádión. Már alig várta, hogy újra mellette legyen. Boldog volt, mert a munkájában, ami egyben a hobbija is volt, sikeres lehetett, és a magánéletében is megtalálta azt a lányt, aki kiegészítette őt.

Mégis borús gondolatok gyülekeztek az agyának rejtett zugában. Mi lesz most vele, ha vége a versenynek? Hová mehet ő haza? Az anyjához nem, ahol az otthona volt idáig. Talán az apjához? De nem érezte magáénak azt a helyet… hova is mehetne? Egy szállodába a szeretett lánnyal? Sisu látta, hogy valami bántja a srácot, rá is kérdezett mikor már a szállodában voltak kettesben.

-          Mi bánt?- kérdezte miközben mellé bújt.

Seb csak sóhajtott egy nagyot.

-          Boldognak kéne lennem.- kezdte.- Mégse vagyok az. Hogy lehetnék az, mikor az eddig legfontosabb embert, az anyámat elvesztettem?- kérdezte kétségbeesett tekintettel a lánytól.

-          Ne mond ezt!- kérte Sisu, miközben átölelte.- Idővel meg fog békélni a helyzettel.- bíztatta a lány.

-          Nem ismered őt… ő nem ilyen.- ellenkezett Seb.

-          Jaj, de szeretnék segíteni, de nem tudom, hogy tudnék!- mondta elmerengve Sisu és még szorosabban ölelte a srácot.

-          Maradj mindig mellettem!- kérte Seb.- Más nem maradt nekem…

-          Ne lásd már ilyen borúsan a dolgokat!- kérte a lány.- Talán megpróbálhatnál beszélni az anyukáddal.- ajánlotta.

-          Á, nem sok értelme lenne.

-          De valamelyikkőtöknek kezdeményezni kell!

-          Tudom, de nem tudom, mit mondhatnék neki…

-          Csak az igazat. Ő is volt szerelmes.- vélekedett Sisu.

-          Hát, volt. Meg is lett az eredménye.- válaszolta kiábrándultan Seb.

-          Milyen eredménye?- nézett értetlenül rá Sisu.

-          Egy egyedülálló anya lett.- magyarázta Seb.

-          Ugyan, ezt senki nem tudta előre….és mért kéne ugyanannak megismétlődnie?- értetlenkedett Sisu.

-          Nem tudom, olyan furcsa érzések kavarognak bennem. Mert úgy érzem, ha téged választalak, akkor anyát veszítem el… és fordítva… de én nem akarok választani köztetek!- válaszolta kétségbe esve a srác.

-          Nem is kell!- vágta rá a lány.- Azért mert anyukád nem találta meg a boldogságát annak idején, attól még nincs előírva, hogy te se fogod megtalálni….

-          De mi rá a garancia?- kérdezte még mindig lehangoltan Seb.

-          Itt vagyok én.- jelentette ki a lány, miközben megkereste a srác ajkait és forró csókot lehelt rá. Seb borús gondolatai egyre messzebb szálltak, ahogy egyre elmélyültebben csókolták egymást.