Seb nehezen bírta elengedni a lányt. Féltette, és attól is félt, hogy elveszíti őt. Próbálta leplezni letörtségét Sisu előtt. Hosszasan követte tekintetével a lányt, míg el nem tűnt a terminál kapuja mögött.

Aztán visszament a reptér várójába és leült az egyik szabad padra. A gondolataiba mélyedt. Már csak a sokadik figyelmeztetésre kapta fel a fejét. Pár perce maradt csak a Monacóba induló gép felszállásáig. Nem igazán volt az az otthona, de mindenképp beszélni akart az anyjával,előtte pedig kellett egy nyugodt hely neki. Remélte, hogy ott megtalálja ezt.

Sisunak pedig szüksége volt az apjára, és ezt Seb meg is értette, ráadásul a suliba is be kellett mennie, hogy be tudja fejezni majd.

Így aztán megint több 100 kilométer választotta el őket egymástól, de már tervezték a következő találkozást.

Nico és Vivian nagyon megörült Sebnek, Danin nem ez látszódott. Seb nem értette mért ilyen a testvére vele. Sokszor volt már, hogy Dani volt a jobb, sőt az idény elején a balesetéig, mindig Dani remekelt, de ő sose viselkedett vele így. El is indult a srác szobája felé, hogy kiderítse mi a baja vele. Dani épp zenét hallgatott, és hanyatt feküdt az ágyon, mikor Seb benyitott a szobájába. Dani kikapcsolta a zenét és csodálkozó tekintettel nézet testvérére.

-          Hát te?- kérdezte csodálkozva.

-          Beszélnünk kell.- jelentette ki Seb.

-          Miről?

-          Arról, hogy mi a bajod velem.

-          Semmi.- válaszolta elgondolkodva Dani.

-          Azért vagy velem undok?- firtatta Seb.

-          Az lennék?- kérdezett vissza Dani.

-          Látod, mint most!- szólt rá Seb.- kérdéssel válaszolsz a kérdésre.

-          Ez még nem jelenti, hogy bajom lenne… egyébként meg épp pihentem.- magyarázta Dani.

-          Jól van, értem.- válaszolta lemondóan Seb, azzal otthagyta a testvérét.

Éjszaka nyugtalanul aludt. Nem hagyta nyugodni Dani viselkedése, és még mindig nem volt biztos benne, hogy az anyja valaha megbocsát neki. Reggel már korán fent volt, többiek még aludtak, így lement a konyhába és ennivaló után nézett. Épp a tejet vette ki a hűtőből, mikor úgy érezte, hogy valaki őt nézi. Gyorsan becsukta a hűtőt, és megfordult. Az anyja állt előtte. A meglepetéstől meg se tudott szólalni, aztán nagy nehezen csak kinyögte:

-          Anya?

-          Igen fiam.

-          De honnan tudtad, hogy itt vagyok?- kérdezte elképedve Seb, aki még mindig nem tért magához a csodálkozástól.

-          Apádtól.- válaszolta Vénusz röviden.

-          Anya, én nem akarok veszekedni…- kezdte Seb. Az anyja nem reagált erre a kijelentésre, így a srác folytatta.- Szeretem Sisut, még ha te nem is. Nem tilthatsz el tőle. Felnőtt ember vagyok, és jogom van azt szeretnem, akit a szívem választ.- magyarázta Seb.

Seb anyja csalódottan nézett fiára. A srácban erősödött a rossz érzés.

-          Nem hiszem, hogy mellette találnád meg a boldogságot.- válaszolta keserűen Vénusz.

-          Mért nem hiszed? Ő csak egy lány, neki semmi köze a múlthoz, és a Kimivel történtekhez, ő még akkor nem is létezett. Mért nem tudsz túllépni a múlton?- kérdezte elkeseredetten Seb.

-          Mert ez nem a múlt… Seb, te nem lehetsz boldog vele… ő, nem olyan, mint amilyennek gondolod.- magyarázta Vénusz.

-          Nem is ismered őt! Nem ítélkezhetsz így felette!- szólt rá Seb.

-          De a családjához volt szerencsém. Én csak a csalódástól akarlak megvédeni.- próbálkozott Vénusz.

-          Engem? Nem, te magad akarod megvédeni attól… félsz, hogy ha nekem közöm van Sisuhoz, óhatatlanul is közel kerülsz Kimihez, ő pedig újra csalódást okoz neked.- vélekedett Seb.

-          Nem erről van szó…- ellenkezett Vénusz.

-          Akkor miről? Csak azt hajtogatod folyton, hogy nem lehetek vele boldog. De mért nem? Erre mért nem tudsz egyenes választ adni?- szegezte a kérdést anyjának Seb.

-          Nézd, legyen elég annyi, hogy Kimi felesége megjelent nálam tegnap, azzal a szándékkal, hogy lealázzon, és elmondja, hogy Kimi jó, hogy csak 3 évet pazarolt rám az életéből.- mesélte Vénusz .- Ezek után vágjak jó képet a kis barátnődhöz?- kérdezte számon kérőn Vénusz.

Seb hírtelen nem is tudott mit mondani az anyjának.

-          Ha most nem jössz haza, akkor többet ne is gyere.- jelentette ki Vénusz határozottan.

Seb tehetetlenül állt az anyja előtt, és nem tudta mit tehetne. Nem akarta Sisut elveszteni, de az anyját se. Beigazolódni látszott a félelme, hogy nem lehet boldog, és valamelyiküket el fogja veszíteni.

Vénusz nehéz szívvel hagyta ott a fiát. Seb pedig csak állt és nem tudta mit tegyen. Már csak arra eszmélt, hogy az apja áll mellette.

-          Sajnálom.- mondta halkan.- Muszáj volt elmondanom neki, hogy itt vagy. Aggódott érted…- magyarázta Nico.

Seb lassan felemelte a fejét és könnyes szemmel nézett az apjára. Nico most látta először sírni a fiát. Megölelte. Aztán a srác kibontakozott az ölelésből, és eltávolodott tőle.

-          Oké.- válaszolta szomorúan a srác.

-           Tudom, hogy most nagyon nehéz, de hidd el, anyád nem mindig fogja így látni a dolgokat.- magyarázta Nico.

-          Sajnos most tényleg nem tudok hinni benne…

-          De ne add fel!- kérte az apja.

-          Jaj, mért nem tud megérteni engem?- kérdezte lerogyva az egyik székre Seb.

Nico is leült a vele szemben lévő székre.

-          Tudod, mikor megismertem anyukád épp az esküvőjére készült.- kezdett bele a történetbe Nico.

Seb elcsodálkozva nézett rá. Nico folytatta.

-          Az első pillanatban beleszerettem. Ő pedig másnap megszökött az esküvőjéről, részben miattam.- magyarázta Nico.- Milyen ironikus, hogy ráadásul Kimi hozta ki a pályára akkor… aztán pedig miatta szakítottam Vénusszal.

Seb értetlenül nézett az apjára.

-          Azt hittem, hogy van köztük valami… egyszer kettesben találtam őket a szállodai szobában… és nem hittem neki.- folytatta elmerengve Nico.

-          És volt köztük valami?- kérdezte Seb lassan.

-          Nem, akkor még nem. Csak később… és mire már túlléptem a büszkeségemen már késő volt.

Nico arca elszomorodott.

-          És sose próbáltad visszaszerezni?

-          Többet nem…aztán mikor összecsaptak a feje felett a hullámok, és nem találta a helyét a világban csinált egy nagy hülyeséget.

Seb értetlenül nézett az apjára.

-          Hát sose gondoltam, hogy én leszek az, aki elmondja neked ezeket a dolgokat .- gondolt bele Nico.- Szóval meg akart halni.

Seb ledöbbenten nézett Nicora.

-          De mért? Kimi miatt? Vagy mért?- kérdezte értetlenül Seb, kezdett kissé zavarossá válni számára a történet.

-          Tudom, hogy elég bonyolult már így is, de volt még más valaki is Vénusz életében.- Nico próbálta megfogalmazni a történteket, de rossz érzés fogta el, mikor belegondolt abba, hogy egyáltalán van e joga hozzá, hogy elmondja. Tudta, hogy Vénusz rá is haragudni fog, ha megtudja, de úgy érezte, hogy ha Seb szembesül az anyja múltjával, jobban meg fogja majd érteni őt.

-          Mond már!- kérte türelmetlenül Seb.

Nico összeszedte magát, és folytatatta.

-          Sebastian Vettel.

-          Leona apja?- kérdezte ámulva Seb.

Nico csak bólintott.

-          De ők mindig is jóba voltak… én ezt el se tudom képzelni.- gondolt bele Seb a hallottakba.- Á, ez lehetetlen!- vélekedett Seb.

-          Pedig így volt.

-          És mért szakítottak?- kérdezte még mindig ámulva Seb.

-          Tán Sebastian együtt bulizott az exbarátnőjével, és Vénusz erről talált képeket a neten.  És ez volt, ami megadta a végső elhatározást neki….- itt nem tudta folytatni Nico, mert elcsuklott a hangja. Sose gondolta volna, hogy egyszer így felkavarják majd ezek az emlékek.

-          Jól vagy?- kérdezte aggodalmas arccal Seb.

-          Persze.- válaszolta Nico egy félmosoly kíséretében.- Aztán pár hónap múlva kiderült, hogy babát vár, és pont szilveszter volt, mikor elmondta Kiminek, hogy nem biztos, hogy ő az apja…Kimi csalódottsága nagyobb volt, mint a szeretete, így hátat fordított nekik. Az egyetlen, aki mellette maradt Sebastian volt. Lelkiismeret furdalása volt Vénusz öngyilkossága miatt is, és ezért megfogadta, hogy sose hagyja magára az anyukád.

-           És akkor Kimi hogy került össze újra anyával?

-          A baba, vagyis a te születésed után belátta, hogy ugyanúgy szeretheti őt, attól, hogy nem ő a baba apja. Aztán 3 évig bírta. Felbukkant ez a nő, Jenni, és akkor teljesen kifordult Kimi magából, és már csak azt vettük észre, hogy elváltak.- fejezte be a történetet Nico.

-          Hú, ez sok volt egyszerre.- állapította meg Seb a fejét rázva.

-          Tudom.

-          Hát, nem gondoltam volna, hogy ennyi minden van, amit anya elhallgat előlem.- hitetlenkedett Seb.

-          Biztos nehéz volt neki az az időszak… de most már látod, hogy egy rossz döntés mennyi fájdalmat okozhat. Vénusz csak ettől akar megvédeni.- magyarázta Nico.

-          Látom, és felfogtam, de én akkor se ő vagyok…- ellenkezett Seb.

-          Persze, hogy nem, én csak azt szeretném, hogy a múlt ismeretében legyél sokkal elnézőbb vele!- kérte komolyan Nico.

-          Jó, az leszek.- ígérte Seb.- De azért nem beszélnél vele?- kérdezte bizakodva a srác.

-          Hát, én igazán nem akartam belefolyni ebbe, de miután elmondtam neked ezeket, látom, nem maradhatok ki belőle.- vélekedett Nico.

-          Kösz, apa!- hálálkodott Seb.

Seb végre kezdte úgy érezni, hogy igazi apa-fia kapcsolat van köztük. Már nyugodtabban indult vissza a szobájába.