20. rész
2009.04.09. 16:04
-Igen, de ezt a csapatnál mindenki tudja
-Kedves, hogy nekem nem szóltatok
-Kimi- szóltam rá, hogy talán nem kéne besértődni
-Jó, jó csak zavar, hogy a barátnőmről nem tudom, mit csinál
-Soha nem kérdezted- vontam meg a vállam
-Te tudtad- fordult Mark felé
-Persze- válaszolta tök természetesen
-Esetleg még valami fontos dolog, amit tudnom kéne?
-Így nem tudok, semmit, de majd kérdez és válaszolok
-Azért Niki azt mindenféle képen meséld el neki, hogy szerveztek be mellé
Elnevettem magam, Mark meg közbe lelépett.
-Hallgatlak- türelmetlenkedett Kimi
-Szóval épp Jean házát csináltam és két munkással üvöltöztem, mert nem voltak képesek egy egyszerű feladatot megcsinálni
-Ennek mi köze ahhoz, hogy most itt vagy?
-Csak annyi, hogy Jean úgy gondolta, hogy ha két idiótával elbírok, akkor egyel is- mosolyogtam kedvesen
-Kösz ez kedves volt
-Én már csak ennyire kedves vagyok- válaszoltam bűbájosan
-Na gyere- ölelt át és kaptam egy puszit
A verseny nagyon izgalmas volt. Ide-oda előzgették egymást. Pedig nem is esett az eső. Nagyon szurkoltam Kiminek, hogy végre összejöjjön neki. A győztes az utolsó kanyarban dőlt el. A szerelők a falon lógtak, mikor leintették a versenyt. Mindenki tombolt és ünnepelt. Markkal együtt futottunk a többi szerelővel a pódiumhoz. Persze mi voltunk azok, akik be is mehettek.
Ahogy kiszállt a kocsiból odarohant a szerelőihez. Látszott rajta még így a sisakkal a fején is, hogy nagyon boldog.
-Köszönöm- ölelt meg
Csak mosolyogtam rá, de hamar mennie is kellett. Markkal visszamentünk a többiekhez. Persze a pezsgőből kaptunk, s miután ledobta valamelyik jó fej szerelő a nyakamba, borította a fél üveget.
-Veled meg mi történt?- nézett rám Kimi aki épp végzett a sajtószobába
-Örültek neked-, mondtam gúnyosan
-Inkább örülj te is- ölelt át
-Nagyon örülök neked- csókoltam meg- de, attól függetlenül nem szeretem, ha egy fél üvegpezsgőt a nyakamba borítanak
-Gyere, öltözzünk át, utána meg irány haza
-Kimi, neked még van egy kis dolgod
-Mi?- játszotta az értetlent
-Tudod, sok- sok újságíró, akik érdekesebbnél érdekesebb kérdéseket tesznek fel
-Ja vagy ez
Nevetve léptünk be a szobájába persze útközbe jó pár gratulációt kapott.
-Te nem öltözöl?- nézett rám
-Adsz ruhát?
-Neked nincs?
-A szállodába van, de itt- közbe levettem a jó ragadós felsőmet
-Mi lenne, ha nem adnék?- mért végig
-Hát így mennék ki és azt hiszem nem te lennél a nagy szám az interjú alatt
-Megtennéd?
-Persze- vontam meg a vállam
-Tessék- nyomott a kezembe egy ferraris pulcsit
Belebújtam kicsit lógott rajtam, de nem volt vészes. A sajtótájékoztató gyorsan lezajlott legalábbis számomra. Kimi ismét meg akart róla győzni, hogy nem ismerem az órát. A kis vitáink annak ellenére, hogy együtt járunk meg maradtak.
-Akkor azokat te tervezted?- szólalt meg már Svájcba, a kocsiba
-Miket?- néztem rá értetlenül
-Múltkor a szobádba láttam rajzokat
-Mikor?
-Amikor megkértelek, hogy vegyél egy öltönyt
-Megkértél? Szerintem inkább elküldtél, sőt rajtam kerested a ruhádat, amit nem mellesleg otthon hagytál
-Részlekérdés, szóval jó pár terv volt az asztalon és volt pár, ami nagyon tetszett
-Komolyan?
-Igen, nagyon jók voltak
Hamar megérkeztünk egy gyönyörű ház elé. Fura volt, hogy nem szedte ki a bőröndöket, de hát ő tudja.
-Fura elképzeléseid vannak a berendezett házról- léptem be az ajtón, ugyanis se kifestve nem volt, mindenhonnan drótok és vezetékek lógtak, a padló se volt még lerakva
-Ha-ha-ha- csukta be az ajtót-, mit szólsz hozzá?
-Nem is tudom, szép- mondtam s közbe körbejártam a házat. Addig Kimi kiment a kertbe.
-Na?- nézett rám mikor meglátott
-Szép bár pár dolgot megváltoztatnék, de sok mindent ki lehet hozni belőle
-Megcsinálod?
-Tessék?- döbbentem meg
-Lakberendező vagy nem?
-De
-Akkor megkérlek, hogy csináld meg, Jean háza is gyönyörű és a terveid is nagyon tetszettek
-Oké szívesen, de előbb Peter házát csinálom
-Ez ráér még egy darabig, két hónapig még megvan a lakás, amit kivettem
Közbe néztem még egyszer a házba s már volt is pár ötletem. Nem volt messze a lakás se. Felmentünk a lakásba.
-Éhes vagyok- állt Kimi a hűtő előtt
-Hát én is
-Akkor elszaladok vásárolni, ígérem gyors, leszek- indult is Kimi
Körbe jártam a lakást. Mivel nem tudtam, mit tegyek így beültem a tv elé, és kapcsolgatni kezdtem. Közbe sikeresen el is aludtam.
-Mi történt?- riadtam fel, de Kimi is megijedt így visszaejtett a kanapéra plusz ő is rám esett.
-Bocsi, csak fel akartalak vinni-, mondta miközben még mindig rajtam feküdt
-jó, hogy nem a földre ejtettél le, miért nézel így?
-Gyönyörű vagy- simogatta az arcomat, megcsókolt, először lágyan majd egyre szenvedélyesebben. Gyorsan megszabadítottuk egymást a ruháitól, beleborzongtunk egymás érintésébe. Vágytunk egymásra, olyan volt mintha ezer éve ismernénk egymást. Láttuk egymás tekintetébe a vágyat és tűzet s leírhatatlanul jó érzés volt. Nem tudtam betelni vele, éreztem, hogy tényleg szeret. S ez nagyon jó volt. Mikor testünk egyé vált, csöndbe feküdtünk egymás karjaiba. Kimi törte meg végül csendet.
-Ugye tudod, hogy van a szobába egy nagyon kényelmes ágyam?
-Szeretlek-, adtam az arcára egy puszit
-Tudod mi a baj?- nézett rám
|