Az esti találkozó hamarabb eljött, mint ahogy mi azt gondoltuk. Nem tartott sokáig összeszedni magunkat. Kimi egy farmert vett fel fehér pólóval és ferraris pulcsival, én egy fehér nyári nadrágot és egy piros ujjatlant. Egymás kezét fogva indultunk le a szobánkból. A portán leadtuk a kulcsokat, majd visszamentünk a hallba.

-Kissé korán vagyunk.- jegyezte meg Kimi szétnézve az üres helyen.

-Nem baj, ránk már nem kell várniuk.- mosolyogtam mellette állva. Nem kellett sokat várnunk, befutottak a többiek is szinte egyszerre. El is indultunk a partra. A téma még mindig a vasárnap éjszaka volt, és úgy tűnt, mindenkinek tetszett.

-Nálunk kész örömujjongás volt reggeli közben, mikor a srácok meglátták a felvételt.- mesélte Fernando.

-A mi szállodánkban a Ferrari és a Red Bull együtt szórakozott.- felelt erre Seb.

-És felétek mi a helyzet, Heikki?- néztem unokatesómra.

-Kissé elmérgesedett a helyzet. Az ő szerelői meg mérnökei, meg mindenki, aki a keze alá dolgozik, azon volt, hogy sehol ne lehessen megnézni a felvételeket. Ezzel szemben az engem támogatók jókat nevettek, de csak titokban, mert az állásukba kerülhet, ha nyíltan az ellen az idióta ellen vannak.- számolt be a McLaren kettősségéről Heikki.

-Éltessen az, hogy mi mind itt vagyunk neked.- bújt hozzá még jobban Cathy. Időközben le is értünk a parti sétányra. Az idő egészen jó volt, ezért leültünk az egyik kisebb étterem teraszára, rendeltünk vacsit és tovább folyt a beszélgetés. Mindenki nagyon jól érezte magát, kellett már egy kis lazítás.

-Az egészben az a legrosszabb, hogy nem lehetünk egy szállodába.- mondta Leena.

-Te panaszkodsz?- nevetett fel Raquel.- Hisz ti ott vagytok egymásnak.

-De azért nem ugyanaz, hogy mindannyian ott vagyunk, vagy csak egy-egy ember.- feleltem helyette.

-Az is igaz.- bólintottak a srácok. A pincér kihozta a vacsinkat, így amíg elfogyasztottuk, senki nem beszélt.

-Az jutott eszembe, hogy össze kellene hozni egy nagy, családi futamot.- mondta Catherine.

-Ezt konkrétan hogy gondolod?- nézett rá Nando.

-Úgy, hogy mindenkinek ott lennének a szülei, a testvérei, meg ha még meg akar hívni valakit, akkor azok. És utána akár el is mehetnénk valahová együtt.

-Mit szólnátok Barcelonához? Csak mert én utána megyek koncertezni, így nem tudom, hogy melyik versenyen leszek és melyiken nem.- mondta Raqu.

-Szerintem az mindenkinek jó, majd megbeszéljük még addig.- mosolyogtam. Gyorsan elfogyasztottuk az italainkat, fizettünk, és a homokos tengerpart felé vettük az irányt. A hangulat továbbra is szuper volt, mindenkiből csak dőltek a poénok. Kivéve egy embert. Éppen leültünk egy kicsit a homokba, megnéztük a naplementét és össze-vissza vizeztük a másikat, mikor Seb szólt kissé aggódva.

-Hannah! Mondd, valami baj van köztetek?- kérdezte tőlem, miközben az óceán langyos vize mosta a lábunkat. Erre a kérdésre mindenki felfigyelt. A tekintetem a tőlünk úgy 10 méterre ülő férfire tévedt.

-Köztünk minden rendben, sőt, közelebb vagyunk egymáshoz, mint bármikor ezelőtt. Csak sajnos van, aki nem hagy minket élni.- hajtottam le a fejem.

-Jenni?- kérdezte egyszerre mindenki. Bólintottam, majd otthagytam a kis társaságot és kimentem a párom mellé. Leültem a homokba és csak néztem az arcát. Mivel percekig nem szólt semmit, megsimogattam a hátát és a fejem a vállára hajtottam.

-Egész nap olyan szótlan voltál.- mondtam halkan.

-Sajnálom. Csak annyira nem tudom, hogy mit tegyek.- felelte. Felemeltem a fejem a válláról és belenéztem azokba a gyönyörű szemekbe.

-Együtt mindent kitalálunk és bárhogy döntesz, abban biztos lehetsz, hogy én végig melletted leszek.- daráltam el egy szuszra. Egy pillanatig csak bámult rám, majd megcsókolt. Lassú és érzéki volt a csókja, és annyi ragaszkodást hordozott magában, amennyit még soha.- Visszamenjünk?- kérdeztem. Igenlően bólintott. Elköszöntünk a többiektől, majd visszamentünk a szállodába. Egészen hajnali 3-ig azon törtük a fejünket, hogy mi is legyen Jennivel és a gyerekével, de végül csak meghozta a döntést.