21. rész
2009.04.13. 09:33
-Na?
-Hogy éhes vagyok és szerintem te is
Erre elnevettem magam.
-Csináljak valamit?- mert igaza volt én is éhes voltam
-Nem majd én- kezdett el mozgolódni
-Kérlek ne, anyukád mesélte mennyire tudsz főzni
-Nem tetszik ez nekem, hogy ti mindent megbeszéltek- rázta a fejét, közbe felvettem a pólóját és megcéloztam a konyhát. Egy gyors melegszendvicset csináltam.
-Ez a kedvencem- ült fel a kanapén
-Tudom
-Honnan?- döbbent meg
-Anyukád
Gyorsan befaltuk a szendvicseket.
-Te mit csinálsz?- néztem Kimire
-Beviszlek a szobába, ha már az előbb nem sikerült
-Neeeee- kiabáltam, ahogy felemelt
-Nyugi már, nem ejtelek el
Nem válaszoltam csak erősebben kapaszkodtam.
-Köszi a bizalmat
Egyikünket se kellett sokáig ringatni este.
-Kimi ébresztő- ráztam reggel
-Nem akarok fel kelni
-Muszáj el kell mennünk, Peterhez és te tudod a címet és az utat
Nagy neheze kimászott az ágyból. Jó egy órába telt mire életet tudtam belé verni. Peter körbe vezetett a házba, volt is elképzelésem, hogy fogom megcsinálni.
-Akkor holnap felhívlak, ha kész vagyok a tervekkel, átjövök, megbeszéljük és holnap után, már jöhetnek a festők
-Ez nagyon szuper
Elbúcsúztunk, s ahogy hazaértünk rögtön le is ültem rajzolni, Kimi edzett meg találkozott Markkal. Amikor hazajött mér mindig a terveken, dolgoztam így leült a tv elé. Éjfél fele unta meg a dolgot.
-Jössz lefeküdni?
-Ezt befejezem és megyek
Fél órába telt s mentem is utána.
-Hogy haladsz?- kérdezte
-Jó, holnapra maradtak a hálószobák és kész is vagyok
-Megnézhetem, ami kész van?
-Persze- adtam a kezébe a terveket
-Ez a nappali nagyon fog tetszeni Peternek.
A napok gyorsan teltek. Szerencsére elsőre tetszettek a tervek. Így eligazítottam a festőket majd elindultam megvenni az új bútorokat. Ezt egy nap alatt le is rendeztem. S egy nap kellett ahhoz, hogy berendezzem így csütörtök reggel már körbe is, tudtam vezetni Petert és a családját. Szerencsére mindenkinek nagyon tetszett.
Kimivel kézen fogva sétáltunk a paddockba pénteken, így aki eddig nem tudta rájött, hogy együtt vagyunk. Persze megrohamoztak minket az újságírók, de nem foglalkoztunk velük.
A második szabadedzés alatt ellátogattam a sajtóközpontba, de a vissza felé vezető úton kamerákkal és fényképező gépekkel rohantak meg.
-Kérem, válaszoljon igaz, hogy Kimi és Ön együtt vannak?
-Nem nyilatkozom
-Maga miatt nyert meg a múlt heti versenyt?
Ilyen és ehhez hasonló kérdések záporoztak felém. Soha nem tűnt ennyire hosszúnak a paddock.
-ÁÁÁÁÁÁÁuuuuuu
|