22. rész
2009.04.13. 09:34
Nem tudom mi történt csak hatalmas fájdalmat, éreztem a fejemen. Elgyengültek a lábaim, mikor éreztem, hogy egy kéz tartott meg.
-Gyerünk, mindenki tűnjön el innen- hallottam a hangot, de mikor ránéztem, csak akkor tudtam párosítani az arccal. Ron volt az.
-Köszönöm- néztem rá, de ahogy hozzá értem a fejemhez éreztem, hogy vérzik s nem is kicsit.
-Gyere, azonnal megyünk az orvoshoz- ragadott karon
Azt hiszem a támogatása nélkül, nem tudtam volna egy lépést se tenni.
-Miért támadtak így le?
-Ki akartak belőlem húzni egy kis infót rólam meg Kimiről
-Értem- sóhajtott egy nagyot- de azért örülök, hogy együtt vagytok
Próbáltam egy mosoly erőltetni az arcomra, de nagyon fájt a fejem. Már a felsőm is csupa vér volt.
Az orvos elszörnyülködve nézett. Először is kitisztította a sebet, egy gyors röntgen és sajnos össze is kellett varrni.
Még mindig szédültem picit így Ron visszakísért a Ferrari motorhomejához.
-Szólnátok Kiminek?- álltunk meg a box előtt
A szerelő srác elment majd Kimit láttam a távolba.
-Ron mi történt?- kérdezte, ahogy közeledett felé, engem valószínű nem vett észre
-Nikinek volt egy kisebb balesete
-Mi történt?- ijedt meg Kimi- Hol van?
-Itt- húzta ki Kimit a boxból ugyanis én a falnak támaszkodva álltam
-Hogy nézel ki? Mi történt?- rohant oda hozzám
-Hát közelebbről megnéztem egy kamerát
-Úristen mi történt, mesélj el mindent
-Oké, oké de inkább valahol üljünk le, mert szédülök
-Menjünk és Ron köszönöm- fordult felé Kimi
-Nincs mit, ja és a doki azt mondta, hogy lehet agyrázkódása, van
Kimi bólintott majd felemelt és úgy vitt be. Most nem tiltakoztam csak ráhajtottam a vállára a fejemet.
-Mi történt? – kérdezte riadtan Mark és Stefano is
-Gyertek-, mondta Kimi majd a szobájába letett az ágyra
-Mesélj el mindent- ült le mellém a többiek az ajtóból figyeltek
-Szóval jöttem vissza a sajtóközpontból, megrohantak a tvsek és a fényképészek és egy kamerával fejbe vágtak, az eredményt láthatjátok- dőltem vissza a párnára.
-Hogy tehetnek ilyet?- kelt ki magából Kimi
-Nyugi- fogtam meg a kezét
-Nem és nem, mi lett volna, ha nincs ott, rohan, összeesel, ott hagynak és még át is, vágtatnak rajtad- idegeskedett
-Kimi- mosolyogtam rá
-Melyik csatorna volt az?
-Nem tudom
-Niki mond meg
-Tényleg nem tudom, hidd el az volt a legkisebb gondom
-Bocsánat- ölelt át
Mark és Stefano magunkra hagyott minket.
-Adnál valami tiszta felsőt?- néztem rá
-Persze- segített átvenni, mert még mindig szédültem
-Visszamehetnénk a szállodába?
-Persze, gyere- megint felvett s úgy vitt egészen a kocsiig. Senki nem, mert a közelünkbe jönni a sajtó képviselői közül. Annyira aranyos volt, ahogy mindentől meg akart óvni.
A kocsiba az úton sikerült elaludnom. Nem is vettem észre, hogy felvitt a szállodaszobába.
Nem tudom mennyit, aludhattam, de hangokra ébredtem.
-Nem tudom megérteni miért őt, bántják-, mondta dühösen Kimi
-NE idegeskedj rajta
Oké szóval Mark van itt.
-De engem akarnak kicsinálni
-Mennyi az idő?- botorkáltam ki
-9, de feküdj vissza
-Nem akarok, inkább ide a kanapéra
-Oké, csak ne állj
-Hogy érzed magad?- kérdezte Mark
-Picit szédülök még és fáj a varrás mentén
-Szépen összefoltoztak- ült le mellém Kimi
-Köszi- mosolyogtam rá gúnyosan
-Ne kezdjétek- állt fel Mark-, itt hagylak titeket, de ne öljétek meg egymást
Mind a kettőnktől csak egy kedves mosoly volt a válasz.
Eléggé elálmosodtam, így visszafeküdtem az ágyba. Kimi még kint maradt egy picit tvni nem akart bent zavarni.
Felébredtem, de Kimi nem volt a szobába azonban láttam, hogy fény szűrődik be az ajtón. Eléggé rosszul éreztem magam. Forgott velem az egész szoba, ráadásul hányingerem is volt. Felkeltem s elindultam Kimi felé.
-Kimi-álltam az ajtóba, de ahogy kimondtam csak egy puffanást, éreztem és minden elsötétült.
|