-Niki, Niki- rohant Kimi a földön fekvő lányhoz- mi a baj? Szólalj, meg kérlek?- rázogatta

Semmi nem történt. Kimi nagyon megijedt. Azonnal felemelte a földön fekvő lányt s amilyen gyorsan tudott le ment vele a szálloda parkolójába és betette a kocsiba.

-Kérlek, térj magadhoz- figyelte Nikit vezetés közbe

Sajnos semmi nem történt. Az utat Kimi sokkal többnek érezte, mint amennyi valójába volt.

-Kérem, segítsenek- rohant be az ajtón kezébe Nikivel

-Jöjjön-, mutatta az utat az egyik nővér

Az orvos kiküldte a vizsgálóból Kimit aki, emiatt majd felrobbant, de közbe nagyon ideges is volt. Már vagy egy órája bent volt az orvos, közbe Mark is beért a kórházba, szerencsére az orvos is hamar megjelent.

-Mi a baja? Hogy van?- támadta le rögtön

-A kisasszonynak egy komolyabb agyrázkódása van

-Ugye nem lesz semmi baja?

-Most már nem, éjszakára még bent tartom, utána haza viheti, de a lehető legkevesebbet mozogjon, kapnak egy tolókocsit.

Kimi elmosolyodott. Az orvos, pedig távozott.

-Min mosolyogsz?- nézett barátjára Mark

-El tudod képzelni mit fog Niki szólni a tolókocsihoz?

-Te mondod, meg neki- nevetet Mark is

Mind a ketten megkönnyebbültek, hogy ennyivel megúszta, Niki s remélték, nem fordul rosszabbra az állapota.

Megegyeztek, hogy Mark visszamegy a szállodába, Kimi pedig marad. Csöndbe ment be a kórterembe, ahol Niki még mélyen aludt. Rossz volt így látni, de örült neki, hogy jobban van.

Befészkelte magát a fotelbe és csöndben figyelte mennyire békésen alszik.

-Mi történt?- nyitottam ki a szememet

-De jó, hogy felébredtél-jött rögtön oda

-Hol vagyok?

-Kórházba, elájultál, holnapig bent kell maradnod, agyrázkódásod van

-Akkor azért fáj ennyire a fejem

Kimi csak bólintott és megszorította a kezemet.

-Örülök, hogy jobban vagy, nagyon megijesztettél- ült rá az ágyam szélére

-Bocsánat, nem akartalak

-Ugyan, erről nem te tehetsz-, kaptam tőle egy puszit – csak az az idióta, aki ezt tette veled

Mivel elég sok gyógyszert kaptam így azonnal vissza is aludtam. Reggel, ahogy kinyitottam a szememet láttam, ahogy Kimi, ott fekszik a fotelba. Nagyon aranyos volt és nagyon jól esett, hogy itt volt velem végig.

Az orvos hamar megjelent, a vizsgálati eredményeim jók lettek így kiengedett.

-Ez mi?- néztem Kimire mikor egy tolószékkel jött vissza

-Tolószék

-Szórakozol velem?- ültem fel az ágyra

-Eszembe sincs, az orvos utasítása

-Kimi ezt te se gondolhatod komolyan

-Hidd el nagyon is komolyan, gondolom- jött oda hozzám

-Abba nem szállok be

-Ne legyél már ennyire makacs- fogott meg s felemelt

-Azonnal tegyél le, nem fogok abba beleülni

-Niki, nem érdekel, az orvos ezt mondta és kész- s beletett a székbe

Bedurcizva ültem a székbe, amíg végig tolt a kórházon.

-Remélem, most boldog vagy- csaptam be a kocsiajtót

-Niki- nézett rám

-Tudom, tudom, ez még mindig egy Ferrari- mondtam unottan

Rám hagyta a dolgot, inkább beindította a kocsit s elindultunk.

-Te hova mész?- szólaltam meg végre

-A szállodába

-Kimi nee már, nem akarok egy szállodaszobába gubbasztani egész nap

-Nehogy már ki akarj jönni, nem emlékszek mi történt tegnap?

-De képzeld, emlékszek, nekem varrták össze a fejem, de akkor is

-Nem- mondta határozottan

-Kimi kérlek- váltottam kedvesebb hangra

-Nem

-Azt akarod, hogy egyedül legyek a szállodába, mi van, ha megint történik valami még szólni, se tudok

-Mindig eléred, hogy az legyen, amit akarsz?- nézett rám a piros lámpánál

Erre csak mosolyogtam, de örültem, hogy a pálya felé vettük az irányt.

-Muszáj ezt?- néztem a tolókocsira

-Ha már rávettél, hogy hozzalak ki akkor az én szabályaim szerint, csináljuk

Sóhajtottam egy nagyot rájöttem, hogy semmi értelme vitatkozni. Jól esett, hogy mindenki aggódott értem. Mivel Kiminek munkája volt így a motorhomeba egyedül üldögéltem. Meguntam a dolgot így elkezdtem rajzolgatni. Igazából a vasárnapom is így telt. Kimi 3. lett, de akik előtte vannak még hátrébb, végeztek, szóval igaz csak pár pontot, de hozott rajtuk. Szerencsére a reptérre már nem vittük ki azt az idióta tolókocsit, s már én is jobban éreztem magam.

-Nem hiszem el, hogy ez a hülye gép is késik- mászkált fel alá a váróba

-Valami programod van?

-Nem, de utálok várni

-Komolyan, mint egy gyerek- morogtam

-Mondtál valamit?- nézett vissza

-Nem- folytattam tovább az újság olvasást

Már idegesített, hogy fel alá járkált.

-Ülj már le-tettem le az újságot

-Tessék?- nézett rám meglepetten

-Gyere, mutatok valamit- vettem elő mappát

-Ezek mik?

-A házad tervei- adtam a kezébe

Nézegette őket, s mosolygott. Remélem ez jót jelent.

-Na?- kérdeztem mikor végig, nézte

-Ezek szuperek, minél hamarabb készítsd el lécci, nagyon tetszik

-Örülök, hogy tetszik, ahogy Svájcba érünk, keresek embereket és megcsináljuk

-Szuper, de mikor volt erre időd?

-Sok volt a szabadidőm- mosolyodtam el

-Szeretlek- csókolt meg

Szerencsére a gép is elindult, s mi szerencsésen megérkeztünk Svájcba.