Még mindig nem engedte, hogy bármit is csináljak. Így telefonon megbeszéltem az építésvezetővel, hogy találkozunk. Este csak tvztünk.

-Hova hova?- állt az ajtóba, karba tett kézzel

-Az építésvezetővel találkozok.

-Ne csináld ezt, pihenned kell.

-Kimi, könyörgöm, jól vagyok, hagytam, hogy azt a hülye tolókocsit is rám erőltesd. Hidd el, jól vagyok.

-Csak aggódom érted.

-Tudom és köszönöm, de tényleg jól vagyok.

Továbbra is ott állt és nézett.

-El fogok késni.

Megrázta a fejét, de azért félre állt.

-Szeretlek-, adtam egy puszit a szájába miközben elmentem mellette

Ahogy kiértem a ház elé, rádöbbentem, hogy nincs is kocsim.

-Kimi- néztem rá boci szemekkel

-Hogy-hogy visszajöttél?

-Nincs kocsim.

-Ááá szóval kellene a kocsi?- húzódott mosolyra a szája

-Igen, de miért nézel így?- valami rosszat sejtettem

-Veled megyek.- jelentette ki

-Tessék? Egyedül is el tudom intézni.

-Aggódom érted, lehet rosszul, leszel, szóval, ha menni akarsz, akkor én is veled tartok.

-Ha a kocsidat félted, múltkor se törtem össze.

-Amikor elloptad?- húzta fel a szemöldökét

-Nem loptam el, nálam volt a kulcs.

-Nem ez a lényeg és nem a kocsit, hanem téged féltelek. Hogy döntöttél?

-Kimi, ne csináld már nem kell kísérgetni.

-Vagy megyek vagy te se mész, gyalog messze van Zürich.

Nem válaszoltam csak forrt bennem a düh. Elindult felfelé a lépcsőn.

-Hova mész?- szóltam utána dühösen

-A szobába.

-Akkor nem jössz?- kérdeztem gúnyosan, az ajtóba állva.

Nem válaszolt, de elindult felém. Így kettecskén indultunk el. Szerencsére az építésvezetővel hamar megtaláltuk az összhangot. Gyorsan meg is beszéltünk mindent s holnap már kezdhetnek is.

-Ez gyorsan ment- szállt be Kimi a kocsiba

-Igen, de most irány vásárolni.

-Tessék?- sipította

-Te akartál kísérgetni, hát akkor hajrá.

-Ez a bosszúd- mondta, miközben kikanyarodtunk az útra.

-Nem nem az, de a festéket, a csempét és a burkoló lapokat, és a nyílászárókat meg kell, hogy vegyem holnapig.

-De ehhez én minek kellek?

-Ideadod a kocsit?

-Nem.

-Akkor viseld el, sajnálom, de nap további részét vásárlással töltjük, mert ugye te is azt szeretnéd, hogy a munkások holnap hozzá tudjanak kezdeni az építéshez?

-Azt. – morogta az orra alá

A nap további része elég érdekes volt. Az elején még egész jól bírta, amíg a színeket választottam ki. De utána már én is untam az unott fejét nézni.

-Ott egy sport bolt!- mutattam az irányába

-De jó végre egy értelmes bolt, mit akarunk ott venni?- csillant fel a szeme

-Semmit-, ahogy kimondtam lefagyott az arcáról a mosoly- de, menj be nyugodtan, itt találkozunk, ha végeztem.

-De miért?

-Látom, hogy unod, szóval nyomás- kezdtem el lökdösni

-Niki- fordult vissza- köszi- kacsintott rám

Egy mosoly volt a válaszom, majd bevetettem magam a burkoló lapok és a csempék közé. Elsőre megtaláltam, amit kerestem, így hamar végeztem. Láttam, hogy Kimi nagyban nézelődik így gyorsan megvettem a többi dolgot is.

-Végeztem- mentem be hozzá egy óra múlva

-Huuuu, gyors voltál, hova megyünk?

-Sehova, már végeztem.

-Mindent megvettél?- döbbent meg

-Igen- pusziltam, meg- de ahogy látom te is, bevásároltál-, mutattam a pultra

-Ez a legújabb bicikli, eddig csak a neten láttam.

-De miért vettél kettőt?

-Gondoltam velem jöhetnél.

-Remélem Marknak szántad, mert egyébként én és a sportolás távol áll egymástól.

-Komolyan?

-Na jó egy-két fajta sport van, amit szeretek, de amúgy…..

Haza felé megálltunk vacsoráért magunknak.

-Hova mész ilyenkor?- nézett rám álmosan

-A házadhoz.

-Reggel 7-kor?

-Igen, tudod a fiúk, korán kezdenek, és amíg itthon vagyunk, addig szeretnék ott lenni. Aludj tovább nyugodtan.

Kapott egy puszit, majd visszadőlt az ágyba.

-Elvittem a kocsit- kiabáltam fel neki.

Szerencsére minden olajozottan működött. Három nap elteltével már egész jól haladtak. Mielőtt elutazunk, Monacoba megvettem a konyhabútort és a fürdőszobába a dolgokat, hogy meg tudják csinálni.