Reggel apró csókokra ébredtem.... Most álmodok, vagy mi van? Kinyitottam a szemem, ami egy fényesen csillogó szempárral találkozott. Az illetőnek szőke buksija volt, és ahogy jobban megnéztem, akkor jöttem rá, h ez Kimi.

-Ugye nem álmodok? Csípj meg, h nem álmodok!- de ő nem válaszolt csak mosolygott és ez nagyon gyanús volt. Egyszercsak a telefonom csörgése szakította félbe ezt a pillanatot.

-Ne vedd fel!-hallottam a saját hangomat. Álmosan felültem az ágyban. Most mi van???? Hol van Kimi?? Sehol, állapítottam meg mikor körülnéztem a szobában. Tehát ez csak egy édes álom volt..... a francba....hát még álmomban is őt látom. Ráadásul ilyen helyzetben??? Őrült vagyok szerintem. A nagy gondolkodásban észre sem vettem, h a vki, aki felébresztett ebből a......(fejezd be kislány, ne álmodozz).....álombol, megunta a várakozást, és letette. Kómásan kitámolyogtam az ágyamból és megnéztem a telefonomat, ki lehetett az. Mark volt, h a mai edzés elmarad. Az okát nem közölte, de a hangja idegesen csengett. Lezuhanyoztam, felöltöztem és gondoltam, ha már ennyi szabadidőm van, írok nektek pár sort, de előbb felkutatok némi információt Kimiről. Ha már híres pilóta, akkor biztos van fent róla pár infó. Be is írtam a nevét a keresőbe, több 100 oldal tárult elém. A bőség zavarában rögtön rákattintottam az első oldalra. Éppen kezdtem olvasni az életrejzát egészen kölyökkorától, mikor csengettek. A francba kívántam, aki az ajtó előtt állt....mindegy ki is az. Kinyitottam, hát ki más lehetettvolna mint Pet, hiszen más nem ismeri rajta kívül a címemet. Illetve igen, még Kimi, de ő nincs itthon, és ha itthon is lenne, semmi oka nem lenne rá, h nálam csengessen. Pet azzal az ötlettel állt elő, h egy kis friss levegő nem árthat, mennyünk ki sétálni. Igaza volt, mikor hazajöttünk, jól eső fáradtsággal dőltem az ágyamba. Másnap az edzés nagyon unalmas volt, meg olyan érézsem volt, h Mark haragszik rám vmiért, pedig semmit se tettem, vagyis nem hiszem.... A következő nap is ugyanígy telt, rendesen elment mindentől a kedvem. Így indult a péntek reggel is...semmi kedvem nem volt menni, na de muszáj. De mikor megpillantottam a Ferrarit a ház előtt, szinte madarat lehetett volna fogatni velem. Majdnem futottam, már amennyire a bicegős lábam engedi. Ezt nem hiszem el.... Hazajött vagy mi van??

Gyorsan bementem az edzőterembe és tényleg ott volt. Ott állt a medence szélén Markkal. Behunytam a szemem, aztán újra kinyitottam. Még mindig ott állt, megcsíptem a kezemet, h meggyőződjek róla, tényleg nem álmodom. És igaz. Ott állt....tetőtől-talpig pirosban, nagyon jól állt neki. De úgyhallom vitatkoztak Markkal, csak mikor engem észrevettek, elcsendesültek.

-Hello-köszöntem oda nekik.

-Hello Alisha-köszönt Mark mogorván.

-Szevasz.-vetette oda Kimi és rámkacsintott.

-Alisha nyomás a medencébe.... Kimi veled meg beszédem van.-Kimi megadóan feltette a kezét, miközben rámmosolygott. Míg én úsztam, a fiúk a konyhában beszélgettek.

-Szóval, hol is tartottunk??? Mit keresel itthon ilyen hamar?

-Hát mivel lementek ezek a hivatalos dolgok, hazaengedtek bennünket, mármint, akinek volt kedve.

-Gondolom egyedül te jöttél haza.

-Őőő...nem, Felipe is eljött.-húzta el Kimi a szájaszélét.

-De mért nem maradtál? Hisz imádod a havat, meg ha már lement a hivatalos rész, akkor már a sajtó sem zaklatott.

-Elegem volt már a többiekből. Most megyek, úszom egyet.

-Oké. Én még elintézek egy telefont.-Kimi addigra már el is tűnt a konyhából.

-Szia Stefano! Mark vagyok. Csak érdeklődnék, h hogy tetszik a kirándulás.

-Ááá szia! Remek köszönjük. Te mért nem jöttél el Kimivel? Tényleg Kimi már hazaért?

-Ja éppen most ért ide. Felipéék is jól érzik magukat?-Mark vhogy nem nyugodott bele abba amit Kimi mondott, így vhogy ellenőriznie kellett.

-Felipéék? Igen...most mentek ki Lucaval hómobilozni....itt is közrejátszik a versenyszellem.

-Tudtam én!-mondta ki Mark hangosan, amit gondolt.

-Mit is?

-Ja....hát hogy ezek a fiúk...és Kimi ebből kimarad.

-Hát igen, de biztos nagyon fontos amit el kell intéznie.-mondta Stefani meggyőződéssel.

-Tessék?

-Te nem is tudod? Vmi sürgősen közbejött neki, amit el kellett intéznie, azt hiszem családi okora hivatkozott. Márpedig a család az fontos, úgyh elengedtem, de sajnálhatja, h kimarad ebből a jó buliból.

-Hát igen. Na jól van akkor, további jo szórakozást. Üdvözlöm Felipét is.

-Oké, köszi. Átadom, hello.-„Én tudtam!“ futott át Mark agyán a gondolat, már csak ki kell derítenem miben mesterkedik.

Mi közben megint versenyeztünk Kimivel, persze megint ő győzött, de már nem olyan sokkal, mint a múltkor. Aztán bementünk a szaunába. Vártam már ezt a pillanatot. Sok megválaszolatlan kérdés volt bennem. Ő csak nézett rám, aztán elnevette magát.

-Látnád milyen rémült képet vágsz! Ne félj, nem harapok!-mondta nevetéstől fuldokolva.- Szóval meglepett a múltkori kis üzenetem?

-Hát azt kell hogy mondjam, teljes mértékben. De te hogyhogy ilyen hamar otthon vagy?

-Lement a hivatalos rész, és aki akart, hazajöhetett.-füllentett Kimi nekem is.

-Értem.

-Szóval...kérlek ne térj el a tárgytól. Kitaláltam neked egy nagyon-nagyon jó......ő mit lehet erre mondani. Feladat!? Hát ez nem az....hát.... egy, inkább...szóval maradjunk a feladatnál.... Nem a megfelelő szó rá....de....

-Kimi! Térj a lényegre! Hadd halljam.

-Izgulsz mi?-vigyorgott magabiztosan.

-Hát ha rád nézek.....tőled bármi kitelik.

-Ne nézz azért őrültnek, megoldható dologról van szó. De ígérd meg, h mindenképp teljesíted ezt a kívánságomat.

-Kénytelen vagyok, és már amúgy is mondtam, h amit megígérek, azt teljesítem.

-Rendben!

-Na akkor hadd halljam!-már furdalta az oldalamat a kíváncsiság.

-Ma este ráérsz?

-Kimi! Na azt már nem!-vágtam rá.

-Héjjj mért kell mindig rosszra gondolni! Egy vacsorára gondoltam.-hoppá ezen meglepődtem, el is pirultam úgyérzem és látni is rajta, mert csibészes mosoly bújkált a szája csücskében.-Szóval? Oké?

-Hát most csalódtam benned....-ijedten nézett rám-......persze jó értelemben, úgyértem, kellemesen. Azt hiszem a vacsora az még belefér.

-Tökéletes! Akkor 8-ra készülj el. –azzal felállt és indult volna.

-Oké. De semmi információ, h hogyan öltözzek, hogy hova megyünk...vagy akármi.

-Majd felhívlak!

-De nem is tudod a számomat.

-Ó, engem ne becsülj alá!-vigyorogva távozott, majd én is gyorsan összeszedtem magam és hazasiettem.