Kimi mikor a házukhoz ért, szinte kiugrott a kocsiból, és rohamtempóban sietett a házba. Jenni csak elkerekedett szemmel nézte a feldúlt férjét.

-          Neked meg mi bajod van?- kérdezte értetlenkedve a nő.

-          Ne tedd itt az ártatlant! Sisu miattad tünt el!- vádolta meg Kimi Jennit.

-          Te miről beszélsz? Hetek óta a színét se láttam… nem emlékszel, hogy megszökött innen?- kérdezte gúnyosan Jenni.

-          De emlékszem, és arra is, hogy te voltál legjobban ellene a lányunk és Seb kapcsolatának.

-          És ez most, hogy jön ide?

-          Biztosra veszem, hogy megmozgattál minden kapcsolatot, hogy kitervelj valamit arra, hogy is akadályozhatnád meg a találkozásukat.- jelentette ki Kimi.

-          Te nem vagy komplett! Mondom, hogy azt se tudom, merre van!- kapta fel a vizet Jenni.

-          Ezt nem hiszem el! És ajánlom, hogy minél előbb előkerítsd!

-          Mert ha nem?- kérdezte vigyorogva Jenni.

-          Búcsút mondhatsz a biztonságos kis életednek…. Ja és egyébként innen az ügyvédhez megyek…

-          Mégis minek?- kérdezte csodálkozva a nő.

-          Hogy elváljunk.- jelentette ki Kimi.

Jenni pillanatok meg se tudott szólalni a meglepettségtől.

-          Ezt nem gondolod komolyan, ugye?- kérdezte kissé szelídebben Jenni.

-          De igen.- válaszolta határozottan Kimi.

-          Megölöm azt a ribancot!- kapta fel ismét a vizet Jenni.- Tudtam, hogy téged akar! És egy árva szót se lehet elhinni neki!- mérgelődött a nő.

-          Te most miről beszélsz?- kérdezte Kimi meglepetten.

-          Az ex-edről drágám…

-          És ennek mi köze…

-          Csak annyi, hogy tudom, hogy miatta akarsz elválni. – vágott Kimi szavába Jenni.

-          Jenni drágám, gondolj, amit akarsz, én akkor is elindítom a válást.- válaszolta fölényes vigyorral Kimi, azzal hátat fordított a nőnek.

Indulóban még annyit vetett oda neki, hogy ne aggódjon nélküle is meg fogja találni Sisut. Jenni teljesen kikelt magából, és teljes erőből a férfi felé dobta a kezében lévő vázát. Kiminek szerencséje volt, mert már csak a csukott ajtóval találkozott a kerámia váza.

Kimi telefonja épp akkor szólalt meg, mikor becsukta maga mögött az ajtót. Seb kereste. Röviden csak annyit mondott, hogy Sisu megvan, a vantaa-i kórházban. Kimi idegesen, de kissé megkönnyebbülten indult vissza a kocsijához.

Kimi nagyjából 40 perc alatt ért a kórházhoz. Seb az épület előtt várta már.

-          De mi történt?- kérdezte rögtön Kimi.

-          Balesete volt, csak ennyit mondott, és kérte, hogy jöjjek érte minél előbb.- magyarázta Seb, miközben elindult a bejárat felé. Kimi követte.

A recepción kaptak útba igazítást, majd elindultak a megadott szoba irányába. Mikor az ajtóhoz értek megtorpantak.

- Menj te!- ajánlotta Kimi.

Seb bólintott, majd bekopogott. Benyitott az egyszemélyes szobába. Sisu mikor meglátta a srácot, rögtön fel akart kelni, de be kellett látni, hogy ez nem megy még neki. Elkeseredetten nézett a srácra. Seb odasietett hozzá és átölelte.

-          De jó, hogy itt vagy!- mondta megkönnyebbülten Sisu.

-          Én is örülök, hogy itt vagyok, de van még, aki látni akar.- válaszolt aSeb.

Sisu kérdőn nézett a srácra.

-          Az apád.- magyarázta Seb.

-          Jaj, az előbb már megijedtem, hogy más… tudod, nem nagy kedvem lenne máshoz…- magyarázta a lány.

-          Értem, akkor szólok neki.

Kimi aggodalmas arccal sietett lányához. Rengeteg kérdéssel halmozta el a lányt. Sisu igyekezett az összes kérdésükre választ adni, feltéve, amelyekre tudott válaszolni.

-          Csak arra emlékszem, hogy a koleszba igyekszem és épp az egyik úttesten, akarok átmenni, mikor feltűnt a semmiből az a fekete kocsi.- emlékezett vissza Sisu.

-          Hát ez nem sok.- vélekedett Seb.

-          Azt se tudom, ki hívta ki a mentőt, vagy megsérült-e még valaki, és egyáltalán hol lehet most az a kocsi.- magyarázta a lány.

-          Az a lényeg, hogy már jó kezekben vagy.- válaszolta bíztatóan Seb. Kimi helyeslően bólintott.

-          A telefonom sincs meg… még jó, hogy emlékeztem Seb számára….nem is tudom, mi lett volna ha…- gondolt bele Sisu.

-          Ezeken inkább ne rágódj!- kérte Kimi.

-          Megpróbálok.

-          Lenne itt még valami.- nézett jelentőség teljesen a fiatalokra Kimi.

-          Micsoda?- kérdezte érdeklődve Sisu.

-          Tudod, te is, hogy anyád mennyire ellene van a kapcsolatotoknak…szóval szerinted nem lehet, hogy az ő keze van benne?- kérdezte kissé zavartan Kimi.

-          Anyáé? Á, azért ez durva lenne.- ráncolta a homlokát Sisu.- De ha jobban belegondolok, és ahogy viselkedett Sebbel is….talán, lehet.- gondolt bele a lány.

-          Csak azért kérdezem, mert számon kértem, és ő persze mindent tagadott…- magyarázta Kimi.

-          Hát, azért nem árt utána járni a dolgoknak.- vélte Sisu.

-          Ugye ezt ti nem gondoltátok komolyan?- szólalt meg végül Seb is.

-          Jaj, te nem ismered anyát.- magyarázta Sisu.

-          Ez igaz, de azért csak a lánya vagy.

-          Hát ez őt azért nem tántorítja el, ha valamit nagyon el akar érni… de remélem, hogy tévedek most az egyszer.- tette hozzá Sisu elmerengve.

Erre a kijelentésre aztán nem reagált egyikük se. Pár pillanatra kínos csend állt be, majd Kimi észbekapott.

-          Akkor én magatokra is hagylak.- jelentette ki, majd indulni készült.

Sisu hálásan nézett rá.

-          Sajnálom, hogy elrontottam a hétvégénket.- sajnálkozott a lány, mikor már Kimi nem volt a szobában.

-          Ne hülyéskedj már! Te nem tehetsz semmiről!- szólt rá Seb, majd átölelte a lányt.

-          De ezzel a balesettel mindent elrontottam…- bosszankodott Sisu.

-          Ne csináld már! Nem lehet a te hibád, hogy ha egy idióta nincs tekintettel arra, hogy egy átkelőhelyen mész át.- magyarázta Seb.- Na mosolyogj már egy kicsit!- kérte Seb.

Sisu önkéntelenül is elmosolyodott. Seb pedig megígérte, hogy mellette marad, ameddig csak teheti. Sajnos a kórházból még nem mehetett haza a lány, de azt ígérték neki, hogy a következő hétvégét még otthon töltheti.

Sisu nem volt túl lelkes a hír hallatán. Seb próbált lelket önteni belé. Aznap ameddig csak engedték mellette maradt. Kimi is csak pár órára hagyta őket magukra. Seb lemondta a szobafoglalásukat, ami a hétvégére szólt és Vantaa-ban keresett szállást, mert minél közelebb akart lenni a lányhoz. Kimi pedig megígérte, hogy mindennap meglátogatja.

Sisu nagyon magányosnak érezte magát, mikor Seb is visszament a szállodába. De legalább már nem láthatták rajta, hogy nagyon fájnak a sérülései. Eltorzult arccal feküdt és várta a fájdalomcsillapítók hatását. Gondolatai az anyja és a balesete közül jártak. Nem jutott eszébe több részlet, és ez nyugtalanította. Nehezen jött álom a szemére.