-Kész vagyok- dőltem be hulla fáradtan hajnal kettőkor az ágyba

-Tessék?- nézett rám álmosan Kimi

-Befejeztem a házat minden a helyén, már csak ezek a cuccok hiányoznak amik itt vannak.

-Ez szuper- ölelt át- de most inkább aludjunk.

Na hát ezt nem kellett kétszer mondania. Másnap egészen délig sikerült mind a kettőnknek aludni.

-Remélem tetszeni fog- álltunk a ház ajtaja előtt

-Biztos, a kert nagyon szép lett.

Ahogy beléptünk a házba elakadt a szava.

-Ez gyönyörű sokkal jobb, mint a rajzokon, imádom- nézett körbe az alsó szinten.

-Komolyan tetszik?

-Nagyon, tényleg tudtál valamit kezdeni a lépcsővel? Annyira sötét volt és komor.

-Igen, - mosolyogtam-, remélem tetszeni fog.

Ahogy sétáltunk fel a lépcsőn láttam, hogy mosolyog.

-Ez, hogy jutott eszedbe?- kérdezte hitetlenkedve-, és hogy szerezted meg ezeket?

-Jók a kapcsolataim- kacsintottam.

Ugyanis a lépcső melletti falba lyukakat vágattam megvilágítottam őket s bele tettem a karrierje során elért eredményekhez kapcsolódó tárgyakat közéjük meg fényképeket. Azzal a képpel kezdődött, amikor először ült gokartba. De ott volt az első F-1 versenyén használt kesztyűje mellette, pedig egy kép, ahogy a szerelők sörrel locsolják és még számtalan emléktárgy majd legvégül a világbajnoki kocsi kormánya.

-Ezt honnan szerezted?

-Beszéltem Lucaval és ideadta.

Kimi csak megölelt. Utána tovább néztük a házat. Láttam rajta, hogy őszintén tetszettek neki a dolgok s ennek nagyon örültem.

A héten áthordtuk a többi cuccát a lakásból.

Franciaországba repültünk hisz itt lesz a következő verseny. Mondhatom szuper, kint vagyunk a puszta közepén. Eskü itt semmi sincs. Csütörtökön épp a parkollóba sétáltam mikor valaki hátulról befogta a szemem.

-Na ki vagyok?

-Máté- fordultam meg hatalmas vigyorral az arcomon- hogy kerülsz ide az isten háta mögé?

-Gondoltam benézek hozzád, Párizsba turnézunk s ma szabad napunk, van.

-De jó öleltem meg.

 Arra lettem figyelmes, hogy Kimi robog el mellettünk.

-Ennek mi baja?- kérdezte Máté

-Van egy ötletem-, vágtam fancsali képet- de, gyere, menjünk be

-Nem, nem mennem kell.

-De hisz?

-Tényleg nincs időm várnak a többiek.

-Oké- lettem picit szomorú – remélem, hamar találkozunk.

Elég ideges voltam, ahogy a paddockba sétáltam.

-Merre van Kimi?- kérdeztem az egyik csajt a büfébe

-Szerintem a szobájába Markkal

-Köszi- s azonnal indultam megkeresni.

Kopogás nélkül mentem be.

-Elárulnád mi a bajod?

-Nekem mi a bajom?- pattan fel a székéből

-Igen, úgy jöttél el mellettünk, hogy majdnem fellöktél.

-Azt hiszem én, megyek.- állt fel Mark

-Nem kell rövid, leszek.- mondtam szigorúan-, Várom a magyaráztatott!- álltam csípőre tett kézzel.

-Te kérsz, még magyarázatott???- jött felém kiabálva- Egy másik pasit ölelgetsz a parkolóba. Hányszor csaltál meg vele?

-Te hallod, amit mondasz?- döbbentem meg teljesen

-NE játszd meg magad.- mondta dühösen

-Nagyon-nagyot csalódtam benned.- válaszoltam lemondóan s elindultam kifelé.

-Hát még én benned – kiabálta utánam- s csak, hogy tud mindennek vége.

-Biztos jól tetted ezt?- kérdezte Mark

-Igen.

Csalódott és összetört voltam, ahogy sétáltam kifelé a folyosón, de hirtelen eszembe jutott, hogy valamit még el akarok neki mondani.

-Lenne még valami- mentem vissza a szobába- a srác, akivel kint láttál Máté volt.

-Jaj de rendes vagy, hogy a nevét is elmondod- gúnyolódott tovább

-Az öcsém- válaszoltam, s ki is mentem a szobából-, ja és jó lenne, ha az eszedet néha nem a lábad között hordanád- kiabáltam még vissza neki.

Kimi megdermedve állt a szobába.

-Ugye nem azt mondta, hogy az öccse?- kérdezte elsápadva

-De.

-Hogy én mekkora egy marha vagyok.

-Nem vitatkozok.

-Most mit tegyek?

-Nem tudom, de nagyon gyorsan találj ki valamit.

-ÁÁÁÁ nem hiszem el. Tényleg egy idióta vagyok. Csak elöntött a féltékenység.

-NE nekem magyarázkodj, de Nikivel nem lesz egyszerű dolgod. Azt bántottad, meg aki akkor is próbált segíteni mikor szemét voltál vele.

-Tudom, tudom legalább te, ne kínozz.

-Csak a tényeket mondtam el, de gyerünk, mert kezdődik a szabadedzés.

Kimi ahogy bent ült a kocsiba végig azon gondolkodott, hogy mennyire elrontotta a dolgokat.

Ez eléggé hideg zuhanyként ért. Nem gondoltam volna, hogy ilyenre képes. Nem volt kedvem kimenni így a büfébe egy jó nagy adag forró csoki társaságába üldögéltem.

-Szabad ez a hely?- kérdezte Kimi félve

-Ja, de most már ez is- felálltam és ott hagytam. Nem tudom mit akart, de őszintén kíváncsi se voltam rá.

Nem tudtam, mit tegyek így megkerestem a laptopot és kiültem a kamionok közé, ott legalább senki nem zaklatott. Volt pár terv, amit be kellett fejeznem. Szerencsére így ki tudtam kapcsolni. Közbe lement a második szabadedzése is. A munkámat elvégeztem, de Kimihez egy árva szót nem szóltam.

-Velünk jössz? – kérdezte Mark

-Ja nincs kedvem, a szállodáig gyalogolni.

-Tudom, hogy hülyeséget csinált, de nagyon megbánta.

-Ezzel aztán ki vagyok segítve, és ne védd, kérlek.

-Jó-jó- tette fel a kézét.

-A kocsinál találkozunk.

-Átöltözik és megyünk.

Csodás még várhatok is rá. Beültem a kocsiba, ugyanis nálam maradt a kulcs.

-Itt is vagyok- ült be

-Csodás- morogtam

-Tessék?