-Mark hol van?

-Már elment.

 -De jó.

Elindultunk, legalább a vezetéssel lefoglaltam magam. Mert még mindig elég ideges voltam.

-Beszélnünk kéne- kezdett bele

Nem mondtam semmit csak a szememet, forgattam.

-Szóval szeretnék bocsánatot kérni.

-Meg van bocsátva.

-Komolyan?- döbbent meg

-Igen, de elfelejteni sokkal nehezebb. Tudod én, bízok benned, s azt hittem annyi elvárható, hogy te is bízz bennem.

-Én bízok.

-Jól titkolod.

-Tudom, de elég félre érthető volt a helyzet ezt azért ismerd el-, ahogy ezt meg hallottam egy hatalmasat fékeztem.

-Mi a baj?- kérdezte ijedten

-Szállj ki- kiabáltam

-Tessék?

-Szállj ki, gyerünk- kiabáltam tovább

-De miért?

-Te még kérded, legalább ismerd be, hogy hülye voltál és ne kend rám a dolgot és most kifelé.

-De én…..

-Gyerünk- üvöltöttem el magam.

Kelletlenül, de kiszállt.

-Nem hagyhatsz itt?

-Figyelj-, mondtam s elhajtottam.

Nagyon ideges voltam, hogy a fenébe kenheti rám a dolgot. A szálloda halljába találkoztam Markkal.

-Na?- jött oda

-Rendes vagy, hogy egyedül hagytál minket, de csak jobban összevesztünk.

-Mi történt? És Hol van Kimi?

-Azt mondta, hogy az én hibám az egész, mert hát elég félreérthető volt, hogy megöleltem.- mondtam cinikusan.

-Komolyan?- döbbent meg Mark

-Igen.

-Most hol van?

-Valahol a pálya és a szálloda között?

-Tessék?

-Miután közölte velem, hogy az egész tulajdonképpen az én hibám kicsit felment a pumpa és ott hagytam.

-Wow. – ennyi volt a reakció- de most akkor, hogy jut vissza?

-Nem tudom és nem is, érdekel-, hagytam ott s elindultam a lift felé.

-Niki- szólt utánam

Vettem egy nagy levegőt és visszafordultam.

-Tessék a kulcs- dobtam oda neki.

Mark elindult megkeresni Kimit. Szerencsére viszonylag hamar meg is találta az út mellett sétáló barátját.

-De jó, hogy itt vagy- ült be a kocsiba

-Te tényleg egy ökör vagy- kezdett bele Mark.

-De? Beszéltél Nikivel-, mondta szomorúan

-Igen és eléggé ki volt akadva, nem mellesleg teljes joggal.

-Tudom-, fogta a fejét- csak hát furán jött ki, amit mondani akartam.

Mark csak a fejét csóválta.

Este vettem egy jó forró fürdőt, épp leültem volna tvz-ni, mikor Kimi nyitott be a szobába egy hatalmas csokor vörös rózsával.

-Virágot a virágnak- bukkant elő Kimi feje a virágok között

-Kösz- vettem ki a kezéből és bementem.

-Nem mondasz rá semmi?- jött utánam

-Mondtam, hogy kösz, de mit kéne tennem a lábaid elé omolnom vagy mit?

-Nem csak… mindegy.

-Oké, na én mentem fürdeni.

Kimi szomorúan roskadt rá a kanapéra. Tudta, hogy nagyon elszúrta, de legalább Niki nem dobta ki a szobából.

Ahogy megfürödtem rögtön le is, feküdtem. A tv-be pont a Karib tenger kalózai ment. Igaz már a felénél tartottak, de hát jó lesz, ez meg szeretem is.

Kimi viszonylag hamar végzett a fürdéssel, de végig az járt az eszébe, hogy vajon most mi lesz. Ahogy kilépett a fürdőszobából félve lépkedett a szoba felé

-Mit csinálsz?- próbált beszélgetni

-Ahogy látod, tv-t nézek.

-Ezt imádom- feküdt le mellém

Végig mértem, ahogy befeküdt az ágyba.

-Ugye nem baj, vagy?- kérdezte félve

-Maradj, ne kenjék rám, hogy a nagy Jégember miattam nem tudta kipihenni magát.- mondtam cinikusan.

Fájtak Kiminek Niki szavai, de tudta, hogy megérdemli. Szép lassan el is aludtam a filmen.

Ahogy Niki elaludt Kimi kikapcsolta a tv-t s átölelte. Így aludtak el.