29. rész
2009.04.19. 20:50
Reggel hamarabb ébredtem. Mikor láttam, hogy hogy aludtunk csak megráztam a fejemet. Szeretem, de nagyon-nagyon megbántott és ezt nem tudom elfelejteni egyik percről a másikra.
-Már fent vagy?- nyitotta ki a szemét Kimi
-Igen, de már megyek is- indultam az ajtó felé.
-Niki várj, kérlek- ült fel az ágyba.
Megálltam s visszafordultam.
-Szóval- jött oda hozzám- beszélnünk kéne.
-Miről?- kérdeztem ridegen.
-Arról, ami tegnap történt.
-Ja vagy úgy! Te se akartál meghallgatni nekem most miért kéne?- s ezzel faképnél is hagytam.
-Hova mész?- kérdezte még Kimi, de már csak a becsukódó ajtót látta maga előtt. Rosszul érezte magát nagyon. Elveszetnek és légreménytelennek látta a helyzetét. Azonban ahogy körbe nézett a szobába látta a lány holmiját s rájött, hogy nem véletlenül nem költözött ki azonnal. Valamint eszébe jutott az amit Niki mondott, hogy szereti, de nagyon megbántotta, ahogy ezen gondolkodott, hogy nem fogja feladni tiszta szívből szereti és harcolni fog érte, s elviseli amit kap Nikitől hisz megérdemli.
Megreggeliztem, de volt még időm így úgy határoztam, hogy körbe nézek kicsit a városba. Ahogy sétáltam, tetszett a vidéki környezett bár nem sok látni való volt az biztos. A város tele volt különböző csapat ruhákba öltözött emberekkel, akik, ki tudja, honnan azért jöttek, hogy lássák azt a 22 embert a pályán. S oly távol vannak tőlük a pályán még is közel.
Útközbe betértem egy könyvesboltba, szerencsére jó sok angol nyelvű könyvet is árultak így vettem is. Mióta a F-1ben vagyok nincs időm olvasni, pedig imádok, úgy döntöttem ezen most változtatok.
-Kész vagy?- találkozott Mark a folyosón Kimivel.
-Igen mehetünk, de nem tudom, merre van Niki.
-Hogy-hogy?
-Reggel elment és nem mondta hova.
-Semmi változás?
-Nincs, de legalább egy ágyba aludtunk.
-Ez is valami- mondta együtt érzően barátjának Mark.
Ahogy visszafelé sétáltam pont láttam, ahogy Kimi és Mark együtt léptek ki a szállodából. Pár rajongó megrohanta őket.
-Nézd Kimi ott, jön- mutatott felém.
Kimi megnyugodott, hogy nem egyedül akar kimenni, ráadásul hajlandó vele egy kocsiba beszállni, mert ellenkező esetbe valószínű ő ezt nem tenné, meg sőt olyan bunkó lenne amilyen, tud.
Mire Kimi beszállt a kocsiba mi már bent ültünk Markkal.
-Ezt nem hiszem el, hogy már megint ennyien itt vannak- ült be a kocsiba Kimi.
-Nem tudom mit vagy úgy oda, csak pár aláírást kellett kiosztanod, nekik ez annyit jelent, hogy el se tudod képzelni, neked meg semmiből nem áll megtenned.
Nem mondott semmi, de meglepődött ránézett Markra, de ő csak megrántotta a vállát.
Egy ideig bámultam ki az ablakon, utána viszont inkább elővettem a könyvemet és olvastam. Érdekes volt szerencsére s észre se vettem, hogy odaértünk.
-Niki!- szólt Kimi
-Tessék?- de fel se néztem.
-Megérkeztünk.
-Ja. Oké. – csuktam be a könyvet és kiszálltam.
Ahogy sétáltunk be letámadtak az újságírók, hogy mi történt velem és Kimivel.
-Nincs semmi probléma, jól megvagyunk, és hagyjanak békén-, mondtam mielőtt Kimi megszólalt volna.
-De tegnap többen látták magukat veszekedni.
-Nos akkor rosszul látták- fogtam magam s megcsókoltam Kimi.
-Valakinek esetleg még van kérdése?- kérdeztem egy bűbájos mosoly kíséretébe.
-Nem- mondták egyszerre. Kimi és Mark, pedig nagyokat pislogott miközben bementünk a motorhomeba.
-Akkor mi most?- kérdezte Kimi
-Semmi nem változott reggel óta.
-De megcsókoltál?
-Igen, de azért tettem, hogy hagyjanak békén téged is meg engem is az újságírók, neked a versenyre kell koncentrálnod nekem meg semmi szükségem arra, hogy idióták üldözzenek és őszintén nincs kedvem megint kórházba kerülni.
-Értem- mondta szomorúan.
|