-Na én mentem- hagytam őket ott.

-Érted ez?- nézett kétségesetten Markra

-Szeret téged, de fáj neki, amit tettél vele, elég bunkó voltál.

-Tudom-, hajtotta le a fejét.

-Kimi- kiabált egy nő.

-Anya?- fordult hátra Kimi.

Megölelték egymást meg az apját is.

-Hogy kerültök ide?

-Te hívtál.

-Tényleg- kapott a fejéhez- bocsánat, de eléggé szét vagyok csúszva tegnap óta.

-Mi történt?- ijedt meg Paula.

-Összevesztem Nikivel.

Leültek a büfébe és mindent elmesélt a szüleinek.

Megterveztem Kimi programjait holnapra. Közbe többször csörgött a telefonom Egy riporter hívott, aki eléggé ki volt akadva, hogy egy órát várt Kimire aki oda se tolta a képét. Nem tudtam mást tenni elindultam, hogy megkeresem.

-Merre van Kimi?- jött oda hozzám Andrea a Ferrari sajtófőnöke

-Nem tudom én is őt, keresem.- mondtam miközben a büfé felé vettem az irányt.

-De Niki tudnod kéne!

-De nem tudom- válaszoltam én is kicsit ingerültebben.

-Mi folyik itt?- jött oda Stefano is.

-Kimi nem jött el egy rendezvényre és Niki nem tudja, hol van.

-Ne nézzetek már rám így, lehet, hogy valami baja van- léptem be a büfébe-, Nem tudom, hol van, engem is hívott egy riporter, hogy nem ment a megbeszélt időpontra.

-Akkor is mi az, hogy nem tudod, hol van? Az a munkád, hogy tud- erősködött tovább Andrea.

-Elegem van- válaszoltam picit hangosabban mire mindenki ránk nézett- a barátnője, vagyok/voltam már magam se tudom, plusz a programjait szervezem, nem vagyok az anyja.

-Niki, akkor is figyelned kéne, rá tudod jól- szólt közbe Stefano.

-Még is mit kéne szerintetek tennem? Kössek rá pórázt vagy mi?- kérdeztem gúnyosan.

-Nem, de akkor is ott kellet, volna lennie mind a két helyen.- mondta már csöndesebben.

-Tudom, meg is keresem.- kezdtem lenyugodni.

-Rendben- válaszolták egyszerre.

Csodálatos elég ideges voltam, hogy a fenébe képes elfelejteni utána meg engem szednek elő.

-A srác neve Máté….- mesélte Kimi

-Ugye nem fiam?- kapott a fejéhez Paula- ő az öccse.

-Te ezt honnan tudod?- döbbent meg Kimi.

-Niki mesélte mikor nálunk volt.

-Csodás, többet tudsz a barátnőmről, mint én.

-Ja igen Kimi mielőtt megint elkap a féltékenységi roham előre szólók Nikinek, van még egy bátyja is akit Dávidnak hívnak. De folytasd tovább?

Kimi szépen elmesélte a továbbiakat is.

-Szóval ennyi történt- fejezte be a történetet Kimi.

-Hát fiam ezt elszúrtad.- nyugtázta Matti.

-Tudom, mi ez a kiabálás?

-Ne nézzetek már rám így- léptem be a büfébe-, Nem tudom, hol van, engem is hívott egy riporter, hogy nem ment a megbeszélt időpontra.

-Ez Niki- ismerte fel a hangját Kimi, de ahogy hallotta, miről beszél rájött miért is csipogott a telefonja.

-Ajaj- mondta rossza sejtve, főleg ahogy hallotta a beszélgetés további részét.

-Nem láttad Kimit?- mentem oda a pultos lányhoz.

-De ott ül- mutatott a büfé egyik eldugottabb része felé.

Szuper még végig is hallgatta, de nem volt képes oda jönni.

-Szóval nincs semmi bajod, élsz?- álltam meg az asztalnál.

-Tessék?- nézett rám értetlenül.

-Nem tört el semmid, jól vagy de akkor még is mivel tudod megmagyarázni, hogy se, a rendezvényre nem mentél el se e riportra?

-Elfelejtettem, anyáékkal beszélgettem- mutatott rájuk.

-Szia Niki – köszöntek kedvesen és kaptam tőlük két puszit.

-Tényleg mi tartottuk fel-, próbálták menteni a menthetőt.

-Elég nagyfiú már, nem kell megvédeni, ha akart volna elment, volna, hisz a telefonjába mindig beállítom, hogy csipogjon neki és ez most is így volt.

-Sajnálom állt fel, csak nem volt kedvem ott bájologni- nézett rám ártatlanul- annyira rossz, hogy ilyen vagy velem.

-Na nehogy már ezért is én legyek a hibás- ment fel bennem megint a pumpa.

-Nem ezt mondtam- mentegetőzött.

-Remélem is, és most nyomás, mert a riporter még mindig vár rád.

Leültem, beszélgettem Pauláékkal.

-Niki, ez nagyon nagyon gonosz dolog volt még is, hogy tehetted ezt velem- ült le dühösen hozzánk Kimi.