-Igen most- hallottam a hangját miközben a telefonomat kerestem.

-Muszáj? Aludni akarok-, mondtam nyűgösen, mikor megláttam, hogy a telefonom 5. 30-at mutat.

-Ez nem várhat.

-Mondjad-, vetem egy nagy levegőt és felé fordultam. Felkapcsolta az éjjeli lámpát.

-Meg akarsz vakítani, kapcsold le!- szerencsére teljesítette a kérésem.

-Szóval az van, hogy gondolkodtam.

-Olyat is tudsz? Nem fájt?

Elég csúnyán nézett rám.

-Jól van bocs. Folytasd.

-Gondolkodtam rólunk. És arra jutottam, hogy nekünk együtt kell, hogy legyünk.

-Még is, hogy jutottál te erre?- kérdeztem kíváncsian.

-Szeretlek, te, pedig szeretsz engem.

-Nagyon magabiztos vagy.

-Az vagyok, mert ismerlek.

-Ha ismernél, tudnád, hogy nem csalnálak meg.

-Azt nagyon elszúrtam, de emiatt nem lehet vége.

-Szóval nem?- néztem rá kérdőn.

-Nem.

-És mit akarsz tenni, hogy meggyőz?

-Mondjuk ezt.- csókolt meg.

-Jó ötlet, de így nem fogsz levenni a lábamról.- néztem a szemébe.

-És ezzel?- kezdte el csókolgatni a nyakam.

-Jó ötleteid vannak-, mosolyogtam- de nem.

-Akkor mit csináljak?

-Azt nem mondom meg, találj ki valamit, a fantáziádra bízom, győz meg.

Egy kaján vigyor jelent meg az arcán.

-Már kitaláltam- hajolt felém.

-Kimi- tettem a mellkasára a kezemet- most felejtsd el, amire gondolsz.

-Gonosz vagy- adott egy puszit az arcomra.

-Tudom én már csak ilyen, vagyok.- feküdtem vissza s magamra, húztam a takarót.

Azért Kimi szép lassan a közelembe férkőzött és átölelt. Így aludtunk el.

Alig aludtam három órát. Reggel viszont friss kávé illatára ébredtem.

-Jó reggelt- ült le mellém Kimi.

-Neked is, de aludni akarok!- fordultam meg és a fejemre húztam a takarót.

-Sajnálom- jött át az ágy másik oldalára a kávéval.

-Na jó- ültem, fel s megittam a kávét közbe, pedig megkaptam a reggelit.

-Ugye nem te csináltad?- kérdtem tőle miközben a villát megállítottam a szám előtt.

-Ha-ha-ha, de nem.

Gyorsan megreggeliztem és felöltöztem.

-Sziasztok- köszönt Mark.

-Szia- köszöntünk mi is.

-Veled mi történt?

-Köszi- vágtam vállon- amúgy jó volt az este, plusz Kimi hajnal 5-kor akart velem beszélgetni.

-Kimi?

-Jó, de meg volt a haszna. – mondta büszkén.

-Na ne legyél ennyire nagyra, magadra, emlékezz, mit mondtam.

-Jó oké, akkor már csak idő kérdése.

-Csak el ne szúrd megint.

-Nem fogom.

-Persze Mark azért éjjel megvárt.

Mark csak fogta a fejét. A pályán viszonylag jól telt az idő bár azért picit éreztem az alvás hiányát de, ezt ellensúlyozta négy kávéval.

-Kimi- mentem le a boxba.

-Tessék?

-Amit hajnalba mondtam, kezdhetnéd azzal, hogy megnyered az időmérőt.

-Számíthatsz rám- mosolygott.

Beült a kocsiba és sikerült neki megnyerte a polet. Tudtam, hogy most nyerő helyzetbe vagyok így ki is, használom ezt. Olyan dolgokra tudom rá venni, amire lehet máskor nehezebb, lenne.