11. rész
2009.04.26. 20:55
Mikor hazeértem, amilyen gyorsan csak tudtam lezuhanyoztam, 5 óra volt éppen, így még pont maradt 3 órám. Azon kezdtem el törni a fejem, vajon mit is vegyek fel, mikor megszólalt a telefonom. A szívem rögtön a torkomba ugrott, mikor megláttam az ismeretlen számot a telefonom kijelzőjén.
-Halo!-szóltam bele halkan.
–Hű de csendes vki.-hallottam a jól ismert, kellemes hangot, Kimi volt az.
-Kimi? Te? De hogy?
-Mondtam, h ne becsülj alá.
-Jól van, egy pont neked!-mosolyogtam magam elé.
-Ha vmit megígérek, azt be is tartom. Ismerős szöveg mi?
-Hát....
-Na szóval azért hívok, h mégse megyek érted......-csalódottságot éreztem-mert el kell intéznem még vmit, de egyik haveromat elküldöm érted 8-ra, aztán ne félj, az étteremben már nem leszel egyedül.-volt vmi fura a hangjában, mintha elfojtaná a nevetését.
-Á értem! A barátod jön akkor értem... De ugye nincs semmi átverés....h elkészülődök, aztán semmi vacsora meg semmi?
-Meg semmi?-nevetett fel.
-Jajjj, tudod hogy értem ne izélj már. Szóval semmi átverés?
-Dehogy van efféle átverés!-még mindig hallottam a hangjában az elfojtott nevetést.
-Na nekem ez gyanús! Másféle sincs?
-Mondtam, h nincs! Egyébként....-váltott komolyabbra.-... ha már az készülődést említetted...
-Igen, példálul azért érdekelne, hová is megyünk.
-Nem mindegy az?
-Nem mert akkor úgy öltözöm! Mert ha csak vmi füstös kis kocsmába.....
-Héjjj minek nézel te engem? Első randi egy füstös kocsmában?-na a randi szónál elakadt a lélegzetem is.-Halóóó... Itt vagy még?
-Ja igen, persze!
-Szóval, ha neked is megfelel, a külvárosban van egy jó kis olasz étterem, én arra gondoltam, ott foglaltam asztalt. De ha nem szereted az olasz kaját....-nem hagytam, h befejezze a mondatát.
-Az olasz kaja a lehető legjobb választás, azt imádom.
-Rendben-nevetett fel Kimi-Szóval semmi füstös kis kocsma, asszem akkor kb. elegánsabb öltözék illene hozzá.
-Héjj ne nézz idiótának, sejtem, h kell öltöznöm.
-Oké és légy nagyon csinos, este találkozunk!
-Rendben és szia.
-Hello!-miután letettük a telefont, lázas készülődésbe kezdtem. Kiválasztottam a megfelelő ruhadarabokat. Gondoltam nem fogok túl kihívóan öltözködni. A választásom egy fekete vászonnadrágra esett. Hozzá kiválasztottam egy fehér inget, amit egy fekete fűzővel dobtam fel. Fél hétkor felöltöztem. Aztán a hajammal folytattam. Mivel levágattam, nem kellett annyit bíbelődnöm vele, mint régen mikor hosszú volt. Csak kisímítottam a frufrumat, végül enyhén kisminkeltem magam: szemceruza, szempillaspirál és egy kis szájfény. Mikor belenéztem a tükörbe, egész meglepődtem, már rég nem láttam magam így kicsípve. Végül még maradt 10 percem indulás előtt. Tettem magamra egy kis parfümöt és vártam. Egyszercsak megszólalt a csengő. Fogtam a kabátomat és lementem a kocsihoz.
-Hello! Alisha Taylor?
-Hello! Igen én vagyok!
-Jó akkor jó helyen jársz, én Kimi bátyja vagyok, Rami, nyugodtan szálj be, odaviszlek az étterembe.
-Rendben!-beszálltam az autóba, de nem tudtam mit is mondhatnék, végül ő törte meg a csendet.
-Az öcsémnek volt pár elintéznivalója.
-Igen, tudom, hívott még délután.-mondtam zavartan. Végül az út hátralevő részét csendben tettük meg.
-Na itt is vagyunk.
-Aha! És köszi szépen!-bicegtem ki a kocsiból.
-Semmiség és jó szórakozást.
Mikor bementem rögtön egy pincérrel találtam szemben magam.
-Kisasszony, miben segíthetek?
-Ő, azt hiszem Räikkönen névre volt asztal foglalva.
-Igen, az úr már itt is van. Parancsoljon.-mikor odavezetett az asztaloz már tényleg ült ott vki, csak egy bibi volt....h ő nem Kimi, bár rögtön megismertem, az a pasas volt, akivel Finnországban találkoztam a szállodában...az a Toni vagy kicsoda.Csak mit keres ő itt?
-Dehát itt vmi tévedés lehet-mondtam, de a pincér addigra már eltűnt.
-Hello! Ashley??? Ön az?
-Khm...hát még emlékszik???
-Önre ne emlékeznék?
-És ugye ha én jól emlékszem maga Toni?!
-Igen, de szerintem hagyjuk a magázódást, ha benne vagy?!
-Ó én benne lennék, de egy vmit meg tudsz nekem magyarázni?
-Persze, bármit.
-Inkább mégis három kérdésem lenne.
-Nem aprózod el, de hadd halljam.
-Először is, kije vagy te Kiminek? Másodszor: mit keresel itt? És végül, hol van Kimi?
-Az első kettőre tudom a választ, de a harmadikra én is nagyon kíváncsi lennék. Ja és ugyanezeket a kérdéseket én is fel szeretném majd tenni.
-Oké, de csak utánad.
-Ez természetes. Szóval! Teljes nevem Toni Vilander, örvendek a szerencsének-nyújtotta felém a kezét, gondoltam, a nevemet illetően, már nem érdemes hazudnom, hiszen Kimi előbb vagy utóbb, úgy is beszámolna róla neki.
-Én pedig Alisha Taylor.-furán nézett rám.-Erről majd később.
-Oké! Szóval legjobb tudomásom szerint Kimi és én legjobb barátok vagyunk és, h a második kérdésedet is kielégítsem, Kimi elhívott ma estére kajálni. Már rég beszélgettünk, meg rég is találkoztunk, mióta.........-végül csendben maradt.
-Mióta???
-Áááá ezt inkább hagyjuk!
-Oké bocsi ha tapintatlan voltam.-pirultam el zavaromban.
-De édes, ahogy elpirultál.-na ezzel rátett még egy lapáttal.-Te jössz!
-Oké! Akkor én ....... szóval én Kimi edzőtársa vagyok, volt egy balesetem, ami után rehabilitációra küldtek Markhoz és ott ismertem meg Kimit-ha csak ott ismertem volna meg, hajajj- és, h a második kérdésedet is kielégítsem-ismételtem el szándékosan az ő mondatát.- miután elég sokat dumáltunk, és a balesetem után már jó régen nem mozdultam ki, így hát elhívott vacsorázni. Csak tudnám hol késik ennyit.
-Ha ismernéd, tudnád, h kb mindig ezt a formáját hozza.-ekkor megcsörrent a mobilja.-Na tessék! Emlegetett szamár. Elnézést, de ezt felveszem. Halo! És mért nem? Jól van...én megértem. Akkor nem is jössz ma már ide? Oké, de akkor vmikor már ideje lenne ha dumálnánk egyet. Oké, nem várakoztatom a hölgyet. Rendben, átadom. Hello!- csak leesett állal figyeltem, amit Toni beszélt.
-Azt mondta, nem tud idejönni, közbejött neki vmi.
-Óóó....-ennyit tudtam csak kibökni.
-De azért további szép estét kíván!-tudtam, h ez a szemét tervelt vmit, de ha egyszer a kezeim közé kerül én esküszöm, kitekerem a nyakát.-Persze ha velem szándékozod tölteni még így Kimi nélkül is.-nézett rám kérdőn.
-Ó, persze. Miért ne?!-erőltettem egy mosolyt az arcomra, ugyanis, bár dühös voltam Kimire, de mégis inkább töltöttem volna vele ezt az estét, mintsem.....szóval nem ezzel a Tonival, akit nem is ismerek.
|