12. rész
2009.04.26. 20:56
A pincér kijött és felvette rendelésünket.
-Szóval? Most azt mondtad Alisha a neved, mikor én Ashley-re emlékszem, hogy is van ez?
-Hát ez egészen egyszerű. Tagadni nem fogom, el akartam titkolni ki vagyok. Tudod a balesetem előtt volt egy együttesem, én voltam az énekesnő, és ahhoz már elég híresek voltunk, h az emberek felismertek. De volt, h vki nem ismert fel, mint például te akkor, és hát az olyanoknak, más nevet szoktam mondani. Így lettem Ashley.
-Hűha....szóval most tulajdonképp egy hírességgel ülök egy asztalnál. De miért csak volt bandád? Most már nincs meg?
-Ez az, amiről nekem nehéz beszélni, majd egyszer beavatlak, de ez most még nekem kellemetlen.
-Ez természetes, arról beszélsz, amiről szeretnél.
-Köszi.-mosolyogtam rá, örültem, h ilyen megértő.-Na és te? Te mivel foglalkozol?
-Hát én......én autóversenyző vagyok!
-Esetleg Kimivel együtt Forma1-ezel?
-Jajjj nem....ő volt közülünk a szerencsésebb, aki odáig el is jutott. Én kisebb kategóriákban indulok.-mintha az arcán kis csalódottságot észleltem volna.
-Értem!
-Szóval akkor Kimit Marknál ismerted meg?-terelte el ügyesen a témát.
-Igen ott, és így sikerült is összehaverkodnunk. Ti mióta vagytok barátok?
-Hát amióta az eszemet tudom, Kimi a legjobb barátom.
-Hű, hát jó rendes barátság.
-Igen! Kimi rendes srác, bármiben benne van. Ha egy jót akarsz bulizni, csak őt kell felhívni....bármikor. Meg hát, aztán akármit meg lehet vele beszélni, egymás előtt nincs semmi titkunk.
-Hát igen, az az igazi...nekem jelen pillanatban nincs egy barátom sem.
-Hogyhogy? Hiszen itt van Kimi, meg Mark és most már én is, ha nincs ellenedre.-símította meg a kezemet.
-Hát köszönöm.
-Egyébként az utóbbi időben én is elhanyagoltam a barátaimat, még Kimivel se találkoztam olyan sűrűn, mint ahogy szoktunk. Történt egy két változás az életemben, ami nem tett neki jót.
-Elmondod?
-Hát asszem én is inkább később kerítenék sort erre a témára, mert engem meg ez érint kellemetlenül.
-Oké persze!- a vacsora további részében kellemesen beszélgettünk általános dolgokról. Családról, gyerekkorról, mindketten ügyelve azokra a témákra, amiket nem szeretnénk érinteni. Aztán rápillantottam az órámra, ami már háromnegyed 11-et mutatott.
-Hű, már ennyire késő van???-jeleztem Toninak, h ideje lenne menni.
-Hát úgy elrepült ez az idő, h szinte észre se vettem.-mosolyogtunk mindketten.
-Ideje lenne menni, nem?
-Hát ha engem kérdezel, én bármeddig ellennék itt, persze csakis ilyen jó társaságban, de ha te már fáradt vagy és menni szeretnél, felőlem mehetünk.
-Majd máskor folytatjuk.
-Oké, szavadon foglak.-kikérte a számlát és kisétáltunk az étteremből, épp taxit akartam hívni.
-Alisha megkér......ááá semmmi
-Mit szeretnél? Mondd nyugodtan!
-Ááá nem, mert nem tudom Kimi mit szólna hozzá...
-Kiminek mi köze ahhoz, amit mondani szeretnél?
-Hát ez az, h éppen ezt nem tudom én sem. Szóval te és Kimi???-rájöttem hová akar kilyukadni.
-Én és Kimi kizárólag barátok vagyunk....szóval kivele.
-Hazavihetlek?
-Jajjjj...hát, azt megköszönném.-mintha megkönnyebülést látnék rajta.
-Akkor parancsoljon hölgyem- nyitotta ki a kocsija ajtaját. Az úton hazafelé ugyanúgy beszélgettünk, mint az étteremben. Mikor megérkeztünk, kiszállt ő is, és egész a lépcsőig kísért.
-Nem tudom te hogy vagy vele, de én nagyon jól éreztem magam.-mondta zavartan.
-Én is! Már rég mozdultam ki, és hát rég volt ilyen jó társaságom is.
-Jajj, vigyázz, még elpirulok.-mosolygott rám.
-Jól van én azt hiszem megyek, és nagyon köszönöm a ma estét.
-Oké! De Alisha megkérdezhetem....nem lenne kedved vmelyik nap folytatni....
-A szombat nekem megfelel, találj ki vmit és én benne vagyok.
-A szombat? Az remek oké, akkor addig még hívlak. Tényleg elkérhetem a számod?-ő már nem volt olyan magabiztos mint Kimi. Megvolt a számcsere és már kezdett beállni az a bizonyos kínos csönd. Ekkor odaléptem hozzá és egy puszit nyomtam az arcára.
-Jó éjt!-elindultam befelé, de előtte még vetettem egy pillantást Toni meglepett arcát.
-Neked is és szép álmokat-nyögte ki, visszatérve a valóságba.
Felmentem a lakásomba és nem sokkal később kopogtattak. Hirtelen végog futott az agyamon, h Toni lenne az, de aztán mégis inkább Petre gondoltam. Így természetesen hidegzuhanyként ért az ajtóban álló személy kiléte. Mikor kinyitottam az ajtót, Kimi állt ott lazán, a falnak támaszkodva egy széles vigyorral a képén.
|