Ettől még jobban felment bennem a pumpa, és a hirtelen rámtörő idegességemben be akartam csapni az ajtót, de Kimi betette a lábát.

-Ó, milyen morcos vki! Hát be sem hívsz egy kávéra?-most nem tudom min vigyorog, de nagyon elvan.

-Ó, milyen jó kedve van vkinek!-mondtam gúnyosan.-Remélem nem lepődsz meg rajta, h nincs kedvem éjnek idején kávézgatni, legfőbbképp veled nem.-próbáltam Kimit kituszkolni, de sehogy sem sikerült, sőt egy pillanattal később azt vettem észre, h a nappalimban ül az egyik fotelben.

-Ha nem haragszol meg, hellyel kínáltam magam, ha már kávét nem kapok.-láthatóan elégedettséggel töltötte el a dolog, h mire volt képes.

-Dehogy haragszok meg....ennél jobban már úgy se tudnék.

-Ó, most mért vagy ilyen felpaprikázott hangulatban?-még mindig vigyorog.

-Hát számodra ez kérdés? Elhívsz vacsorázni, aztán meg faképnél hagysz egy tök idegen emberrel, kössz, ez kedves volt tőled.-éreztem h a hangom megremeg, kevés kellett ahhoz, h kiboruljon a bili.

-Először is: tényleg nagyon jót tesz az egómnak, h így pátyolgatod a lelkemet, jól esik, de tényleg, h inkább velem töltötted volna az estét.-küldtem felé egy lekicsinylő pillantást.-Másodszor: te tényleg azt hitted, h egy közös vacsorával letudod a múltbéli hibáidat? Mégsem lehetsz annyira naív, h bevetted?-csak bámultam magam elé, éreztem, h minjárt elbőgöm magam.-Komolyan bevetted? De édes.....

-Na jó Kimi, nálam itt telt be a pohár, azonnal takarodj innen!-felrántottam a karjánál fogva és ő amilyen lenülettel felállt, majdnem elestünk, de egymásba kapaszkodva sikerült megtalálnunk az egyensúlyt. Mikor észrevettem, rögtön eleresztettem.

-Kár....mármint, h így elugrottál előlem.-nevetett.-Nem harapok!

-Azt mondtam menj innen, tűnés haza!

-Ugyanmár....de tényleg! Most mit vagy ilyen zabos? Ne mondd, h nem érezted jól magad Toni barátommal.

-Nem erről van szó, Tonival tényleg nagyon kellemesen telt az este-ekkor az arcára néztem és mintha megrándultak volna az arcizmai. Gondoltam ezt fokoznom kell.-Sőt, egészen annyira jól éreztük magunkat, h megbeszéltük, h szombaton megint elmegyünk vhová, kettesben.-és ebben nem is hazudtam, hiszen tényleg így állapodtunk meg. Viszont amit Kimin láttam, na az mulattatott, szinte már el is felejtettem, h eddig milyen bosszús voltam. Kimi szinte elfehéredett ahogy ezeket a szavakat kimondtam, egy pillanatra ökölbe szorította a kezét, de aztán igyekezett nyugalmat erőltetni magára.

-Á szóval jól éreztétek magatokat?-kérdezte tettetett nyugalommal. – Most jött volna a második ok....mármint, h miért varrtam a nyakadba Tonit.

-Nem éreztem tehernek Tonit, de kíváncsi lennék rá, mi is az a második ok.

-Szóval nem tudom Toni mesélt e róla, de már jó ideje nem járt társaságban-rám nézett én csak bólintottam, majd folytatta.-Már egy csomószor hívtam, h mozduljon végre ki, de sehogy sem sikerül kiráncigálnom. Csak otthon gubbasztott magába fordulva, mindenkit elutasítva. Szóval gondoltam, most már végre tényleg ideje lenne kimozdítanom.

-Miért volt ennyire magába fordulva?

-Mert a menyasszonya 6 év együttjárás után egyszerűen csak kiadta az útját. Toni nem bírta feldolgozni, elkezdett piálni, meg hát már az öngyilkosság gondolatával is eljátszott. Szóval gondoltam itt az ideje, h segítsek neki vhogy. És akkor jöttél a képbe te.

-Én?

-Igen te! Akkor tetted az ajánlatod, h jóvá szeretnéd tenni, amit 7 hónappal ezelőtt elrontottál. Gondoltam növelem Toni önbizalmát, úgy, h véletlenül összefuttok.

-Hű, de beavathattál volna nem gondolod?

-Mért? Ha közlöm, h mi a szándékom belementél volna?-meg sem várta mit válaszolok, rögtön folytatta.-Meg amúgy is, meg akartam bossszulni vhogy.

-Na sikerült!

-De hisz most mondtad, h jól érezted magad.

-Jól van, jól van...asszem ez részben neked köszönhető.-látom bosszantja, h ilyen lelkes vagyok Tonival kapcsolatban, most következik az én bosszúm drága Kimi Räikkönen, majd meglátjuk ki nevet a végén.-De azt, h szombaton ismét találkozunk, azt már csak magamnak köszönhetem, mivel én voltam annyira bűbájos és elragadó, h szeretne jobban megismerni.

-Őőő, de már nem kell vele találkoznod, én csak egy randira gondoltam. Hogy kicsit erősítsd az önbizalmát.

-Hát mint látod elég jól sikerült. És mivel én is jól éreztem magam, vele tartok szombaton.

-De mondom, nem muszáj, ha nem akarod.-győzködött Kimi.

-De akarom. Lehet megtaláltam életem párját-néztem mélyen Kimi szemébe, amik csak úgy szikráztak a dühtől.-És ezt csak neked köszönhetem Kimi, nagyon hálás vagyok.-és nyomtam egy puszit az arcára, csak h feltegyem az i-re a pontot. Láttam, h ez nagyon hatásos volt.

-Aham! Hát igazán nincs mit. Majd ha megismered Tonit, lehet nem így fogsz vélekedni, néha elég kiállhatatlan tud lenni.

-Ugyanmár, ma is nagyon jól elbeszélgettünk!

-Igen? És miről beszélgettetek?-kérdezte kíváncsian.

-Hát egymás életéről nagyjából, legközelebb jobban belevágunk a dolgokba.

-Ami azt illeti, még én sem ismerlek rendesen, sőt sehogy.

-Hát ez tény, én se téged.

-Szóval...mit szólnál hozzá akkor, ha holnap elmennénk vasorázni, és már én is megismerhetnélek végre.

-Hé ember mégegyszer nem vágsz át, ráadásul ugyanazzal a csellel.

-Most komolyan, nem szeretnélek átverni.-elég komolyan bizonygatta.

-Hát nem tudom......

-De igen! Egyezz bele, a kedvemért!

-Jól van, ez már meggyőzőbben hangzott, de még mindig nem bízom benned, így azt javaslom, én főzök holnap és te meg gyere el vacsorázni. Így nem történhet meg az, ami ma este megtörtént.

-Jól van, rendben-vágta rá.-De te tudsz főzni?-kérdezte immár ismételten gúnyos hanggal.

-Héjj...ne kezdegess...inkább mostmár szedd a sátorfádat, és menjél haza.

-Oké oké, De azt áruld el mi lesz a vacsi, nem eszek meg akármit.-mondta és vágott egy grimaszt.

-Még válogass is.....majd azt eszel amit kapsz! Egyébként oké...asszem jól értettem, h szereted az olasz konyhát.

-Igen, jól értetted!

-Akkor rendben lesz, ne aggódj. De most már tipli!

-Jól van, ha így kidobsz!

-Nem doblak ki, csak egy kicsit nagyon fáradt vagyok!

-Jól van! Akkor holnap találkozunk Marknál.

-Rendben! Addigis szia! És jó éjszakát.

-Neked is jó éjt, és szép álmokat!-miután beszállt a liftbe, én becsuktam az ajtót és nekidőltem, gondolkodni kezdtem. Kimin, Tonin, meg az egész dolgon. Mivel tényleg fáradt voltam így inkább úgy döntöttem, nem töröm ezen tovább a fejem, majd úgy alakulnak a dolgok, ahogy! Inkább ledobáltam a ruháimat és bedőltem az ágyba, pár perc kellett hozzá és máris mélyen aludtam. Kimi még nem tudott elaludni. Egyrészt a boldogságtól, ami elöntötte mikor a lányra gondolt (nem értette miért, magának sem karta bevallani, h esetleg érez vmi vonzalmat a lány iránt), másrészt a dühtől, amit érzett. Mérges volt magára, amiért Tonit bevonta a dolgokba. Végül őt is elnyomta az álom.