Egész délután álltunk és jó pofiztunk az újságírókkal. Bár közbe hívott Dávid. Jókat nevettem már olyan rég beszéltünk.

-Örülök, hogy te ilyen jól szórakoztál-, mondta Kimi ahogy mentünk vissza.

-Köszi, tényleg jót nevettem.

Nem mondott semmit, pedig tudom, hogy legbelül marcangolja magát, mert kíváncsi kivel is beszélhettem. De nem kérdezte meg.

-Ez jó sokáig tartott- mondta Kiminek aki, közbe visszaért a szobájába.

-Ne is mond! Tiszta gáz volt. Közbe meg Niki ott nevetgélt mellettem.

Mark kérdőn nézett rá.

-Valakivel beszélt telefonon és nagyon jókat nevetett.

-Kimi ugye nem verted ki a balhét?

-Nyugi, nem. Meg se kérdeztem ki volt az.- mondta büszkén.

-Mehetünk?- mentem be hozzájuk.

-Persze- álltak fel egyszerre.

Ahogy visszaértünk a szállodába éreztem, hogy leragad a szemem.

-Nem megyünk el valahova?

-Nincs kedvem, álmos vagyok.- mentem be fürdőszobába.

Kimi leült tv-ni. Már majd nem egy órája bent volt Niki így kopogott az ajtón. Nem jött válasz, lassan benyitott s látta, hogy a lány elaludt a kádba.

Óvatosan kiemelte, bevitte a szobába, ráadta a ruháját és betakarta. Tényleg álmos és fáradt lehetet, ha erre se ébredt fel.

Másnap reggel arra ébredtem, hogy néznek. Álmosan nyitottam ki a szememet.

-Jó reggelt – köszönt Kimi.

-Neked is, de….- próbáltam felidézni a tegnapi esti eseményeket.

-Elaludtál a kádba, behoztalak.

-Köszi, de min mosolyogsz?

-Tudod ez volt az első alkalom, hogy öltöztettem egy lányt.

-Annyira hülye vagy.- nevettem el magam.

-Legalább megnevetetlek.

-Mi ez a jó kedv fiatalok?- kérdezte Mark a folyosón.

-Kimi új élményekre tett szert az éjjel!- nevettem.

-Na jó ezt lehet, nem akarom hallani-, nevettet Mark is.

-Ha-ha-ha.

-Nyugi csak most nem vetkőztetett egy lányt, hanem öltöztetett.

-Mi történt?

-Elaludtam a kádba.

A verseny előtt még beszéltem Kimivel. Kimentem vele a rajtrácsra, pedig nem szoktam.

-Ügyes legyél.

-Köszi, majd próbálkozok.

-Menni fog- kacsintottam rá, hisz neki be kellett szállnia a kocsiba én meg mentem vissza a boxba.

-Így itt hagysz?

-Hogy?- fordultam vissza.

-Semmit nem kapok?

-Majd ha esetleg megnyered.

-De kell egy kis ösztönzés- mosolygott.

-Na jó – vettem egy nagy levegőt és visszamentem hozzá.

Kapott egy puszit az arcára.

-Ennyi?- nézett rám csalódottan.

-Ennyi.- ott hagytam-, ha megnyered, beszélhetünk másról is.

Hát a verseny annyira nem sikerült jól, nagyon akarta a dolgot s elrontotta kipörgött pont neki a falnak. Le se vette még a sisakját, de láttam rajta mennyire csalódott. Tudom, hogy nyerni akart. Kimentem a box elé s ott vártam meg.

Rossz volt, hogy kiestem. Nem is baj, hogy nem vittek vissza azonnal legalább picit lenyugodtam. Ahogy sétáltam a paddockba láttam, hogy Niki ott áll a boksz a előtt. Nagyon jó esett.

Elém jött s elvette a cuccaimat. Ahogy beértünk a boxba nem mondott semmit csak megölelt. Tudta, hogy ebbe a helyzetbe ez segít a legtöbbet.

-Vezessek?- kérdeztem, láttam rajta, hogy nagyon fáradt.

-Igen- nyújtotta át kulcsot.

Beültünk egy ideig szótlanul mentünk.

-De jó lesz végre hazamenni.- törte meg Kimi a csendet.

-Akkor lehet, hogy nem jókor mondom, hogy még nem haza megyünk?- kérdeztem félénken.

-Jaj ugye nem valami rendezvény?- kérdezte fancsali képpel.

-Nem- mondtam- vidámparkba, megyünk.

-Hova?- döbbent meg.

-Disneylandba- mondta mosolyogva.

-Az gyerekeknek való.

-Nem nagyon jó lesz.

-Niki- mondta nyűgösen.

-Kimi- néztem rá szigorúan.- Emlékszel a hajnali beszélgetésünkre?

-Jól kihasználod a dolgot-, mondta, de már kicsit viccesen.

-Még szép- nevettem hangosan.