Párizs felé vettük az irányt, Kimi már a kocsiba elaludt szóval nem volt gond az esti program kitalálása.

-Ébresztő- álltam Kimi mellett reggel.

Meg se mozdult.

-Kimi kellj már föl- szóltam kicsit erélyesebben, de semmi.

Kicsit meg is bökdöstem, de megfordult és magára húzta a takarót. Hát jó, gonosz gondolatok születtek a fejembe.

Visszaértem a fürdőszobából és egy pohár vizet borítottam rá.

-Mi mi mi az mi történt?- pattan fel az ágyból.

-Na végre- ültem le unottan a fotelbe- ideje, lenne felöltözni.

-De miért csináltad ezt?- nézet rám álmosan.

-Mert nem akartál felkelni, különben is csak víz semmi bajod nem lesz tőle.

-Persze- morogta, de azért elindult felöltözni.

Tiszta kóma volt a kocsiba.

-Azt hittem csak viccelsz-, mondta ledöbbenve mikor kiszálltunk a kocsiból.

-Mondtam, hogy komolyan beszélek, különben is tök jó hely.

-Gyerekeknek való- dünnyögte, miközben megvette a jegyeket.

-Dehogy, imádom, neked is tetszeni fog.

-Persze Disneyland nem gyerekeknek való.

-Kimi próbáld már egy kicsit jól érezni magadat. Gyere-, húztam a jobbnál jobb dolgok felé.

-Ezt nem mondod komolyan- állt meg a kocsi előtt.

-Dehogy nem nagyon jó.- mondtam nevetve.

-Csúron víz leszek.

-Ne nyafogj már, 30 fok van.

Csak rávettem, hogy jöjjön velem. Nagyon élveztem a vadvízi evezéshez, hasonlítanám csak itt a végén kb. 10 méter magas vízesés tetejéről csobbantunk. Tényleg tiszta víz volt mind a kettőnk. De Kimi is végig nevette az egészet.

Ezek után nem kellett túlságosan győzködnöm, hogy hova menjünk. Több fajta körhintára is felültünk és voltunk a szellemvasúton is.

-          A gyerekek nem ijedtek meg tőle.- mondta miközben jöttünk ki.

-          Igen is megijedtek, különben is nem mindenki veheti fel az Iceman stílust.

-          Ha-ha-ha nagyon vicces vagy.

-          Tudom-, mosolyogtam.

Kajáltunk, majd találtunk még pár érdekes dolgot magunknak.

-Nézd, oda még üljünk fel-, mutattam a hullámvasút felé.

-Niki, ez óriási.- nézett ő is felfelé- Biztos?

-Tán nem félsz?

-Nem- vágta rá. Ahogy közelebb mentünk volt egy kis leírás a hullámvasútról. Hangosan kezdtem olvasni.

-Zeusz villáma.

-Vajon miért ez a neve?

Erőteljes pillantást vettem rá majd folytattam.

-1, 2 km hosszú, 30 m magas pálya, melyen 80 km/h sebességgel száguld a kocsi.

-Biztos fel akarunk mi ülni erre?- kérdezte.

-Persze- mondtam látszólagos magabiztossággal, bár azért ezek után bennem is volt egy kis félsz.

Az egészet végig sikítottuk és fogtuk egymás kezét. Amikor leszálltunk automatikusan megfogta a kezemet.

-Ez szuper volt- mondta nevetve.

-Látod, bíz bennem- válaszoltam nevetve, mire elkomolyodott.

-Mi a baj?- kérdeztem.

-Niki, bízok benned, hidd, kérlek, és ezek után be is fogom bizonyítani, azt nem ígérem, hogy nem leszek féltékeny, de nem leszek ekkora marha.

Csak rá mosolyogtam és megcsókoltam.

-Szeretlek.

-Én is- ölelt át.- Hova mész?- nyúlt a kezem után.

-A fényképekért.

Gyorsan megvettem a képeket, amit rólunk készítettek.

-Itt is vagyok- öleltem át, s így indultunk a kocsi felé. Jókat nevettünk a képeken. Mire visszaértünk a szállodába már mind a ketten igen fáradtak voltunk, de boldogok is.