Másnap reggel hazarepültünk Svájcba. Jó pár hónap telt el. Kiminek nem sikerült megnyernie a világbajnokságot bár csak kicsin múlott.

-Este elmegyünk vacsorázni- jött be Kimi a szobába.

-Oké.- néztem fel a könyvemből, amit épp olvastam.

Hétkörül gondoltam megkeresem Kimit, de senkit se találtam a házba. Ellenben a hűtőn egy fogadott.

Menj az edzőterembe.

Leszedtem a cetlit majd elindultam a megadott irányba. Úgy látszik humoros kedvében, van. Ahogy beléptem az ajtón, a futópadon egy hatalmas dobozt találtam.

Vedd, fel és 9-re legyél kész.

Egyre jobb gondoltam. Teljesítettem a kérését. Pontban kilenckor kész is voltam. Épp sétáltam le a lépcsőn mikor csörgött a telefonom, vagyis sms-t kaptam.

Menj ki.

-Fú de, titokzatosak vagyunk.- mosolyodtam el.

Ahogy kiléptem az ajtón egy gyönyörű piros ferrari állt a ház előtt, de nem Kimi Enzoja.

-Jó estét kisasszony- köszönt a sofőr.

-Jó estét! Maga tudja, mi folyik itt?

-Nem, de ebből lehet, megtudja- s átnyújtott egy levelet.

Gyorsan kinyitottam.

Szőkének szőke vagyok, de sajnos fehér lovat nem tudtam szerezni, remélem ez a fajta lóerő is, megfelel.

Hangosan nevettem, ahogy olvastam.

-Mehetünk?- kérdezte a sofőr.

-Igen.

Egy nyitott tetejű gyönyörű sportkocsival haladtunk Zürich utcáin. Egy gyönyörű ruhát kaptam Kimitől. Térdfellettig érő fehér nyakba akasztós selyemruha.

-Megérkeztünk- szólt hátra a sofőr.

-Köszönöm- mondtam miközben segített kiszállni a kocsiból.

-Most merre?- kérdeztem.

-Kövesse a fényeket-, mondta miközben elhajtott.

-Milyen fényeket?

Ahogy ezt kimondtam lámpák gyúltak fel, ami egészen az ajtóig vezetet. Lassan lépkedtem, mikor odaértem hirtelen kinyílt az ajtó.

-Végre itt vagy- lépett ki Kimi.

-Neked is szia- mosolyogtam.

-Gyere be.

-Mi ez itt? Készülsz valamire.

-Honnan gondolod?- vágott hozzá ártatlan képet.

-Ismerlek.

Csak megvonta a vállát és bevezetett a terembe, ahol hirtelen felgyúltak a fények és mindenki ott volt, akit csak el tudtam képzelni, és aki fontos még a barátaim és a családom is. Azért erre kíváncsi lennék, hogy intézte el. De miért is csinálja ezt?

-Boldog Születésnapot!- kiabálták egyszerre.

Teljesen kiment a fejemből.

-Nem készültél semmire? Mi?- néztem Kimire.

-Túl jól ismersz- csókolt meg Kimi.

JÓ hangulatba telt az este. Főleg, hogy sok olyan emberrel találkoztam, akiket már egy jó ideje nem láttam. Éjfélkor Kimi mászott fel az egyik asztal tetejére.

-Egy kis figyelmet kérnék- kiabálta.

Mikor már minden szem rászegeződött belekezdett a mondandójába.

-Szóval sokan tudjátok, hogy a mi kapcsolatunk Nikivel nem indult épp zökkenőmentesen. Kölcsönösen utáltuk egymást.

Erre Mark, Rami és Kimi szülei és én is erősen elkezdtünk köhögni.

-Jól van, mint látjátok, vannak itt, akik ezt nem így gondolják, de mindegy is- vonta meg a vállát.

-Kimi ismerd már be, hogy te utáltad őt- kiabálta fel Mark neki.

-Hé-hé-hé azért ő se volt valami kedves velem.

-Ja miután bunkó voltál velem.

-Alkoholistának neveztél.

-Részegen neki estél az ajtómnak.

-Tessék?- döbbent meg.

-NE mond, hogy nem igaz.

-Igaz, de erről nem kéne, hogy tudj.

Erre mindenki nevetni kezdet.

-Ne veszekedjetek, inkább folytasd fiam.- szólt Matti.

-Ez egy különleges nap hisz ma 26 éve, hogy Niki megszületett, de a mai nap másért is különleges.

Kérdőn néztem Kimire.

Hirtelen leugrott az asztalról és elém térdelt.

-Niki lennél a feleségem?

-Tessék?- döbbentem meg teljesen.

-Hozzám jössz feleségül?

-Igen- ugrottam a nyakába, amire valószínű nem számított ugyanis a földön kötöttünk is. Megcsókolt és felhúzta az újamra a gyűrűt.

-Ezt inkább majd otthon- poénkódot Rami mire Paula fejbe vágta.

-Ez fájt- fogta tarkóját.

-Inkább segíts neki- szólt nagyobbik fiára Matti.

Ahogy végre felálltunk, fogadtuk mindenki gratulációját majd egy jót buliztunk.

-Végre itt vagy- jött ki Kimi.

-Csak egy kicsit kijöttem a levegőre- bújtam oda hozzá.

-Remélem, jól érezted magad.

-Nagyon, jó volt a levél, tetszettek ezek a lovak is.

-Remélem is mert tiéd a kocsi.

-Hogy mi van?

-Ez az új Ferrari California és a tiéd.

-de hogy és miért?

-Mert szeretlek, és mikor elmondtam Lucanak, hogy miért kell, akkor azt mondta, hogy ajándék és a tiéd.

-Szeretlek- csókoltam meg.

-Én is- ölelt át.

Vége