Együtt ebédeltünk, és úgy tűnt, hogy Kimi megnyugodott. Szerencsére ezzel egyetemben visszatért a jókedve. Délután viszont úgy tűnt, fáradtabb, mint mostanában valaha.

-Kicsim! Ennyire fáradt vagy?- kérdeztem, miközben a fotelben ült és a szemét elég gyakran csukogatta.

-Szinte semmit nem aludtam éjszaka.- felelte halkan.

-Akkor menj és pihenj le!- léptem mellé és adtam egy csókot a homlokára.

-De nem akarom, hogy itt maradj egyedül.- fogta meg a kezem és adott rá egy puszit.

-Átmegyek Leenához. Beszélgetünk egy kicsit, arra már úgyis régen volt példa.- húztam fel a fotelból.

-Én meg megyek és lefekszem aludni.- ölelt át és egy forró csókkal búcsúzott. Magamhoz vettem a telefonom és el is indultam 3 emelettel feljebb. Bekopogtam abba a szobába, ahol a kedves kishúgomék élték mindennapjaikat.

-Szia, Hannah!- köszönt Seb, miután kinyitotta az ajtót.

-Szia! Bemehetek?- kérdeztem mosolyogva. A srác csak félreállt és be is engedett. Leena a kanapén nyújtózkodott.

-Halihó!- köszöntem mosolyogva. Egyből fel is ült.

-Hannah!- ölelt meg szorosan.- Hogyhogy te itt?

-Kimi eléggé fáradt, ezért ledőlt aludni, én meg gondoltam, hogy beszélgethetnénk végre, mivel rég volt időnk megvitatni, hogy kivel mi történt.

-Csajok, én most lelépek egy kicsit.- jelent meg előttünk Sebastian.

-Én nem akartalak elüldözni.- mentegetőztem.

-Dehogy üldözöl el.- ingatta a fejét.- Ti beszélgettek, én meg megyek, sétálok egyet és beszélek Christiannal is.

Kishúgom kikísérte párját az ajtóig, majd a búcsúcsók után vissza is jött és leült mellém.

-Látom, nagyon szerelmes vagy.- néztem rá kuncogva.

-Teljesen magába bolondított. Komolyan mondom, hogy már léteznem is nehéz nélküle.- álmodozott a hölgyemény.

-Valahogy így állok én is Kimivel.- jegyeztem meg.

-Jó, hogy mondod, meg is akartam kérdezni. Mi történt konkrétan köztetek?- került egy huncut mosoly az arcára.- Mert napok óta el sem mozdulsz a közeléből és ő is úgy ölel, mint aki soha többé nem enged.

-Tudod…- haboztam és hagytam magamnak egy pillanatot, amíg visszagondoltam a hétfő délutánra.- Megtörtént, aminek meg kellett.

-Ááááááá.- sikított örömében és addig ölelgetett, amíg végül már nem kaptam levegőt. Utána persze jöhetett a részletes beszámoló, amit azért próbáltam nem annyira részletezni, mégiscsak a mi magánéletünk. Utána jöhetett az ő magánéletüknek a kivesézése és kiderült, hogy ha így haladunk, hamarosan meglesz a sógorom. Már legalább egy órája ott ültünk, mikor berontott Sebi mérgesen. Úgy tűnt, kissé meg van dagadva a szája.- Mi történt?- ugrott fel egyből Leena.

-Kimi egy idióta barom.- duzzogott a srác és be is robogott a fürdőbe. Én se szó, se beszéd, felkeltem és szélsebesen ott is hagytam őket. Minél gyorsabban lenn akartam lenni a mi emeletünkön, a mi szobánkban, az én pasim mellett. Évezredeknek tűnt, amíg a lift megtette a 3 emeletet. Szinte repültem az emeleten és el is értem a szobánkat. Ahogy beléptem, szét volt dobálva néhány újság. Berohantam a fürdőbe, ahol Kimi mérgesem mosta az arcát.

-Édesem, mi történt?- léptem mellé. A szeme kezdett lilulni.

-Sebastian nem normális. Azt állítja, hogy miattam nem nyerhetett. Aztán meg nekem esett.

-Hagy nézzem meg.- nyúltam az arcához ijedten, de elrántotta a fejét. Legalább fél órát kellett könyörögnöm azért, hogy egyátalán hozzá érhessek. És akkor megnézhettem közelebbről a szemét. Odanyúltam a bal szeme alá, ahol a lila foltot láttam és legnagyobb meglepetésemre meg sem nyikkant. Elvettem a kezem és az ujjaimon, amivel megérintettem, lila szemhéjpúder volt.- Ez most…?- néztem kérdőn, mire ő nevetni kezdett.

-Április bolondja vagy, szívem.- ölelt át szorosan, bár még mindig rajtam mulatott. És akkor rájöttem. Április elseje volt. Nekem is mosolyognom kellett magamon. Kissé mérges voltam rá, de ki is találtam, hogy mit kérek majd kárpótlásul.