Az elk�vetkez� napok szinte egyform�n teltek. Reggel Seb bement a l�nyhoz, �s estig el se mozdult mell�le. Sisu kezdte �sszeszedni mag�t, �s m�r nem is f�jtak annyira a s�r�l�sei. Kimi is mindennap vele t�lt�tt p�r �r�t, �s Jari is felbukkant valamelyik nap. � se tartotta val�sz�n�leg, hogy az anyja keze lehet a dologban, b�r elismerte, hogy az elm�lt hetekben nagyon megv�ltozott �s nem j� �rtelemben. Kimi besz�lt p�rszor a feles�g�vel telefonon, de mindig letagadta, hogy tudn�, hol van a l�nya. De egyik reggel m�gis megjelent a k�rh�zban. A l�ny m�g egyed�l volt, �gy nem volt, aki feltart�ztassa. Sisu elk�pedve n�zte az �gya mellett agg�d� arckifejez�ssel �ll� anyj�t.

-          Te minek j�tt�l?- k�rdezte nem t�l kedvesen.

-          Agg�dtam �rted,mikor az egyik ismer�s�mt�l megtudtam, hogy baleset �rt. J�l vagy kicsim?- k�rdezte l�tsz�lagos aggodalommal.

-          Mit �rdekel az t�ged? Az se �rdekelt, hogy boldog vagyok e.- mondta szemreh�ny�an a l�ny.

-          K�rlek Sisu!- n�zett r� k�rlel�n a n�.

-          Hagyd ezt! Ismerlek annyira, hogy tudjam ez nem igazi aggodalom a r�szedr�l.- �br�nd�totta ki Sisu.

-          Lehet, hogy t�l kem�ny voltam veled, de csak a te �rdekedben.- ismerte r�szben el Jenni.

-          Azt hittem, hogy egy any�nak a gyereke boldogs�ga a legfontosabb.- mondta csal�dotts�ggal a hangj�ban Sisu.

-          �n is �gy gondolom.

-          De nem �gy cselekszel.- tette hozz� Sisu.- �s most hagyj magamra!- sz�l�totta fel a l�ny.

-          L�nyom!- n�zett k�rlel�n r� Jenni.

-          Neked nincs l�nyod, �s ne v�rd t�lem, hogy visszamenjek abba a h�zba. Apa �s Jari is jobban tette, hogy lel�pett… nem �rdemled meg �ket.- folytatta indulatosan Sisu.

Ahogy ezt kimondta Kimi jelent meg az ajt�ban. Meglepte Jenni jelenl�te.

-          Ugye nem gondolod komolyan, hogy neked itt k�ne lenned?_ k�rdezte sz�mon k�r�n Kimi.

-          Szia dr�g�m! De morcos vagy ma reggel!- �llap�totta meg mosolyogva Jenni. Kimi undor fogta el, ahogy meghallott a n� szavait.

-          T�nj el! Vagy h�vom a biztons�giakat.- jelentette ki komoran a f�rfi.

-          Ugyan m�r, besz�lj�k meg a dolgokat, csak mi h�rman!- pr�b�lkozott tov�bb Jenni.

-          �gy l�tom nem �rtetted, hogy mit mondtam.- v�laszolta idegesen Kimi.

-          Jaj, dr�g�m, nyugodj meg!- k�rte Jenni, mik�zben k�zel�tett Kimihez, a f�rfi pedig tett p�r l�p�st h�trafel�.

-          Tudod, merre van az ajt�.- v�laszolta hat�rozottan Kimi.- Ne v�rd meg, m�g nekem keljen megmutatnom!- tette m�g hozz� fenyeget�en.

Jenni s�rt�d�tten �s feld�ltan n�zett a csal�dtagjaira. Kimi arca komor volt, Sisun pedig csal�dotts�g l�tszott. Szinte kiviharzott a szob�b�l, majdnem fell�kve az akkor oda�rkez� Sebet. A sr�c csak k�rd�n n�zett Kimire �s Sisura.

-          Ne agg�dj, apa elint�zte!- nyugtatta Sisu egy mosoly k�s�ret�ben.

-          H�t azt l�tom. De honnan tudta meg?- k�rdezte csod�lkozva Seb.

-          Valami ismer�st�l.- v�laszolt Sisu a sr�c k�rd�s�re.

-          �rtem.- n�zett elgondolkozva Seb, majd folytatta:

-          Besz�ltem az orvossal, ez�rt is j�ttem k�s�bb, �s beleegyezett, hogy m�r holnap reggel hazamehess.- �js�golta a j� h�rt Seb.- Persze ez csak egy nap, de akkor is t�bb mint a semmi.

-          Te isten vagy!- lelkesedett a l�ny.

-          Az�rt ne t�lozz!- k�rte zavartan Seb, de j�l esett neki a l�ny dics�rete.

-          �s ha szabad k�rdeznem, hol fogsz ut�na l�badozni?- k�rdezte �vatosan Kimi, aki id�ig csak hallgatta �ket.

-          H�t n�lad.- v�gta r� r�gt�n Sisu.

Kimit ez meglepte, �s a meglepetts�gt�l nem is tudott megsz�lalni.

-          Mi az, meglep�dt�l?- k�rdezte csod�lkozva Sisu.

-          �szint�n, azt hittem, hogy ti annyira ragaszkodtok egym�shoz…

Ezen mindk�t fiatal elmosolyodott.

-          K�szi, de sajnos Seb nem tudna mindig mellettem lenni.- v�laszolta lehangoltan a l�ny.

-          Majd id�vel.- b�ztatta Kimi a l�nyt.- Na de akkor nekem el k�ne int�znem n�h�ny dolgot,  ha t�nyleg velem akarsz lakni .- magyar�zta Kimi.

-          Rendben. Addig Seb �gyis velem magad, ugye?- n�zett bizakod�n a sr�cra Sisu.

Seb kicsit zavartan n�zett r�, mert nem tudta, hogy is k�z�lje vele, hogy m�g aznap este el kell utaznia.

-          Veled maradn�k…- kezdte lassan, �s megfogta a l�ny kez�t,- de sajnos v�r a munka.- v�laszolta lehangoltan a sr�c.

Sisu csal�dottan n�zett r�.

-          De nagyon sietek vissza hozz�d.- �g�rte Seb.- �s ez�rt is akartam elint�zni, hogy min�l hamarabb hazamehess, hogy ne kelljen egyed�l maradnod a k�rh�zban.

-          Ez t�nyleg j�… de…

-          Jaj, ne m�r!- k�rte Seb is lehangoltan.

V�nusz m�r napok �ta nem hagyta el a h�zat. Nem volt kedve az emberekhez, �s nem akart t�rsas�got maga k�r�l. Naphosszat csak �lt, �s merengett. R�g gondolt ennyit a m�ltra. Nem �rtette, m�rt t�rt�nik ez vele �s m�rt pont most. Annyi �ven �t volt boldog �s kiegyens�lyozott, nem zavarta, hogy egyed�l maradt a fi�val, persze ez m�r csak az ut�n volt �gy, miut�n t�ltette mag�t a v�l�son �s „eltemette” az �rz�seit Kimi ir�nt.

�gy �rezte, hogy m�r t�l �reg ahhoz, hogy k�nnyed�n vegye a v�ltoz�sokat. Persze tiszt�ban volt vele, hogy a fia nem, marad mindig mellette, .de nem �gy k�pzelte el a j�v�j�ket. V�laszt�s el� �ll�totta a fi�t, olyan v�laszt�s el�, amihez nem volt joga. Ezt felismerte m�r, de a f�jdalom �s gy�l�let nagyobb volt benne mintsem, hogy elfogadja a fia v�laszt�s�t.

Ahogy a cuccait pakolgatta zaklatottan, r�gi f�nyk�pek ker�ltek a kez�be. M�g akkoriak, mikor _Seb meg sem sz�letett. �jra elk�pzelte az akkori �let�t. Mennyi lehet�s�get kapott az �lett�l, �s � mindent elrontott. Egy rossz d�nt�s el�g volt ahhoz, hogy minden �lma szertefoszoljon. Ahogy pr�b�lta min�l m�lyebbre pakolni a r�gi eml�keket, m�g t�bb dolog ker�lt a kez�be,  �s �gy �rezte, hogy menek�lnie kell ezek el�l.

T�vol akart lenni a jelent�l, a val�s�gt�l, az emberekt�l �s saj�t mag�t�l is. Megfogadta r�g, hogy sose fogja t�bbet eldobni mag�t�l az �let�t, �s tudta, hogy Sebastian m�g mindig nem tette t�l mag�t a t�rt�nteken. B�r sose besz�lt r�la senkinek, de V�nusz n�ha l�tta a tekintet�ben. Egy b�k�s, �s nyugodt hely eml�ke r�mlett fel benne, �s az id�, amit ott t�lt�tt. Igaz, szinte mindig egyed�l volt, de akkor ezt nem b�nta. Most is erre volt a legnagyobb sz�ks�ge.

El�vett egy utaz�t�sk�t, majd n�h�ny ruhadarabot dob�lt bele. Majd mag�hoz vette a kocsikulcsot, �s n�h�ny szem�lyes dolg�t. Cip�t �s kab�tot h�zott, kil�pett a teraszra �s bez�rta maga m�g�tt a h�z ajtaj�t. Tudta, hogy besz�lnie kell Sebastiannal, hogy elk�rhesse a h�z kulcsait, �s sejtette, hogy nem �szhatja meg k�rd�sek n�lk�l.

�sszeszedte mag�t �s bekopogott az �t t�loldal�n l�v� h�zba. Szerencs�j�re Sebastian nyitott ajt�t.

-          Szia, h�t te? M�rmint �r�l�k, csak meglept�l, csak napok �ta semmi mozg�st nem l�ttam a h�z k�r�l…

-          Akkor egy darabig megint nem fogsz.- v�laszolta k�sz�n�s helyett V�nusz.

-          Ez nem hangzik t�l j�l. Mire k�sz�lsz?- k�rdezte, mik�zben beljebb engedte a n�t. Aggodalmas tekintettel n�zett r�.

-          Ne agg�dj, csak egyed�ll�tre van sz�ks�gem.- k�rte V�nusz.

Sebastianban rossz �rz�s t�madt, �s ezt V�nusz is �szrevette rajta.

-          Jaj, ne agg�dj m�r! Csak arra gondoltam, ha m�g hajland� vagy seg�teni nekem azok ut�n, hogy elzavartalak, el szeretn�m k�rni a Genfi t� melletti nyaral� kulcsait.- �llt el� a k�r�s�vel V�nusz kiss� zavartan.

-          Musz�j ezt?- n�zett k�rlel�n a n�re Sebastian.

-          Igen… szeretn�k egyed�l lenni.- ragaszkodott az elk�pzel�s�hez V�nusz.

-          Ennek nem �r�l�k, �s j� lenne, ha nem ezt k�rn�d t�lem.

-          Akkor nem is seg�tesz?- k�rdezte csal�dottan V�nusz.

-          �gy ismersz?- k�rdezett vissza Sebastian.

V�nusz kicsit megk�nnyebb�lt a v�lasz hallat�n.

-          Persze, hogy nem �gy ismerlek.- ismerte el a n�.- Mi is lenne velem n�lk�led?- k�rdezte s�hajtva V�nusz, mik�zben meg�lelte a f�rfit.

Seb ragaszkod�n b�jt hozz�, �s �gy szor�totta mag�hoz, mint aki t�bbet el se akarja ereszteni.

-          De m�rt?- k�rdezte elmerengve V�nusz.

-          Mit mi�rt?- k�rdezett vissza �rtetlen k�pet v�gva, de tov�bbra is szorosan �lelte V�nuszt.

-          M�rt vagy mindig mellettem? …Hisz �n meg se �rdemlem .- v�lekedett V�nusz.

-          Azt hittem, m�r r�j�tt�l…�s egy�bk�nt pedig meg�rdemled .- v�laszolta halkan a f�rfi.

-          Nem �rdemlem meg- ellenkezett V�nusz, - mert 18 �vvel ezel�tt egy fiatal sr�c �let�t majdnem t�nkretettem .- v�laszolta b�ntudattal V�nusz.

-          Ugyan, �n rontottam el mindent… ha akkor jobban figyeltem volna r�d �s nem csak magamra gondoltam volna, akkor nem t�rt�nhetett volna meg.- ellenkezett Sebastian.

-          Ne mond ezt!- k�rte V�nusz �s �rezte, hogy k�nnyek gy�lnek a szem�be.

M�g szorosabban b�jt a f�rfihoz. N�m�n �lltak percekig �gy.

-          Ne haragudj r�m!- sz�lalt meg V�nusz a s�r�ssal k�szk�dve a hossz� hallgat�s ut�n.- Nem gondoltam bele, hogy a tettem milyen k�vetkezm�nyekkel lehet r�tok n�zve.- ismerte be a n�.

-          Honnan is tudhattad… de legal�bb felnyitottad a szem�nket.

-          A fen�ket, h�ly�t csin�ltam bel�letek…�s Kimit�l is csak azt kaptam, amit meg�rdemeltem.

-          M�rt mondod ezt V�nusz? Te nem vagy hib�s! �n okoztam csal�d�st neked, amit nem tudt�l feldolgozni… azt�n pedig Kimi v�lasztott rosszul.

-          Jaaaj, Sebastian, te mindig olyan meg�rt� volt�l velem, amit meg se �rdemeltem.- sop�nkodott V�nusz. – �s l�tod erre Kimi is r�j�tt. �t se �rdemeltem meg.

-          Nem hiszem, hogy �gy van….csak � nem �rdemelt meg t�ged .- ellenkezett Sebastian.

-          Hogy tudsz ilyen eln�z� lenni velem, hisz oly sok b�natot okoztam neked?

-          Tudod….akit szeret az ember, annak k�pes mindent megbocs�tani…- v�laszolta zavartan Sebastian �s kicsit elt�volodott a n�t�l, de nem engedt�k el egym�st.

-          De ezt most m�rt mondod, hisz…- kezdte V�nusz, de h�rtelen elhallgatott, mert csak akkor fogta fel a f�rfi szavait. Sebastian szereti �t, m�rmint nem csak bar�tk�nt? De m�rt most? �s mire j� ez most? „Te j� �g, kezdek elgyeng�lni a k�zel�ben!”- kapott �szbe V�nusz. „Ezt nem szabad! Nem gondolhatok r�, hisz foglalt!”- utas�totta rendre mag�t V�nusz.

Ekkor tal�lkozott a tekintet�k. M�g mindig �szbont�an cs�b�t� n�z�se volt Sebastiannak, �s V�nusz nem tudott szabadulni a tekintetek vonz�s�b�l, a f�rfi k�zels�g�t�l, �s m�r nem is nagyon tiltakozott a r� t�r� �rz�sek ellen. Kez�t a sr�c v�ll�r�l a mellkas�ra cs�sztatta, mik�zben les�t�tte a szem�t. Sebastian a n� h�t�t �s karj�t simogatta gyeng�den. „Istenem, de r�g kavart fel m�r valaki k�zels�ge ennyire!”- gondolta mag�ban V�nusz. Sebastian egyre k�zelebb h�zta mag�hoz a n�t, �s V�nusz nem tiltakozott, �s mikor az ajkaik tal�lkoztak, mintha 18 �vet rep�ltek volna vissza az id�ben. V�gyakozva cs�kolt�k egym�st, de ebben a cs�kban a v�gy mellett benne volt minden b�natuk, f�jdalmuk, a rem�nytelens�g �s egym�s f�lt�se. Lassan t�volodtak el egym�st�l. V�nusz f�jdalmas arckifejez�ssel n�zett Sebastianra, a f�rfi is szem�ben is a f�jdalom l�tsz�dott. Oly sok mindent akartak mondani egym�snak, de nem akart�k lerombolni az idilli pillanat ill�zi�j�t.

Tudt�k mindketten, hogy enn�l t�bb m�r nem t�rt�nhet k�zt�k. M�st sz�nt mell�j�k a sors, �s �k ez ellen nem tehettek m�r semmit.

Sebastian n�m�n ny�jtotta a n� fel� a kulcscsom�t, V�nusz csak n�zte elmerengve, majd elvette a kez�b�l, kezeik m�g pillanatokra �rintett�k egym�st, ami �jra felkavarta az �rz�seiket.

V�nusz amilyen gyorsan csak tudott kisietett a h�zb�l.