Másnap mindketten későn ébredtünk. Talán Kimi kicsit túl későn is, ugyanis kb fél órával az edzés megkezdése után toppant be. A szemei álmosak voltak, az arcán a kialvatlanság jelei mutatkoztak. Mark vetett rá egy szemrehányó pillantást, majd a súlyzópad felé biccentett. Aznap először történt meg az az eset, h nem ugyanazt a gyakorlatot csináltuk Kimivel. Fura is volt, aztán mikor szaunázni küldött, Kiminek megálljt intett és magával cipelte a konyhába. Mikor már befejeztem az izzadást és lezuhanyoztam, kijöttem és hallottam, h Mark és Kimi vmin nagyon összevesztek, mert az egész ház a kiabálásuktól zengett.

-Nem taposhatsz bele egyikük lelkébe sem!-hallottam Mark hangját.

-És szerinted az a célom, hidd el, bármennyire is küzdök ellene, nem tudom magam távoltartani tőle.-hallottam Kimi kétségbeesett kiabálását.

-Pedig muszáj lesz, tudod, csak a bajt hozhatod a fejére.-egyre közelebb lépkedtem a konyha felé, nagyon tudni akartam kiről beszélhetnek. Mark már halkabbra vette, mintha érezte volna, h én a fal túlsó oldalán vagyok.-Kimi! Tudod, h én nem ártani akarok neked, tudom, h nehéz! De vhogy muszáj lesz...Neki is ez a legjobb.

-Mark! Lehet, most kiábrádítalak, mert erősebbnek hittél, de nekem ez nem megy! Sajnálom!-hallottam ahogy csapódik az ajtó. Gyorsan beugrottam egy eldugott részre, míg mindketten elmentek az orrom előtt. Aztán gyorsan az öltözőbe szaladtam, h Marknak ne legyen gyanús. Végül kibotorkáltam.

-Nehargudj az előbbiért.-nézett rám Mark fürkészően, mintha ki akarta volna szedni belőlem, h mit hallottam az előző „kis“ vitájukból.

-Előbbiért?-tettem az értetlent.

-Hogy? Te nem hallottál semmit?

-Őőő....mért? Kellett volna?

-Ja nem, semmiség, akkor holnap találkozunk.-bólintottam, mire ő intett. Mikor kiértem, Pet már a ház előtt parkolt. Még rávettem, h menjünk el bevásárolni, mert ugye kellettek alapanyagok a vacsihoz. Bár fogalmam sem volt róla, h még áll e a megállapodásunk a vacsorát illetően, hiszen Kimi elég feldúlt állapotban távozott. Épp a kasszánál álltam és fizetni készültem, mikor megcsörrent a telefonom. Segélykérően Petre néztem, aki vette a lapot és intett a fejével, h mehetek, majd ő fizet.

-Igen Kimi!-szóltam bele, mikor a kijelzőn megláttam az ismerős számot.

-Szia Alisha!-a hangja nyugodtnak tűnt, mintha nem is történt volna Marknál az az incidens.-Áll még a vacsora meghívás?

-Persze, éppen most voltam bevásárolni.

-Rendben, ez szuper! És mikorra mehetek hozzád?

-Hű, ennyire sürgős?-kérdeztem meglepve.

-Hát éhes vagyok már egy picit, meg kicsit rossz kedvem is van....jól esne vmi társaság.

-Ó, ezt bóknak veszem!

-Annak is szántam!-jajj még így is elpirulok, pedig csak telefonon dumálunk.

-Jól van, azért nem fogok elszállni. Szóval én egy olyan 8-ra gondoltam kb.

-Okés, igaz, az még teljes 3 óra nélküled, de talán kibírom!

-Ááá, hagyd abba! És légy normális!

-Oké oké, akkor mennyél főzni. Én meg majd megyek!

-Okés, szia!

-Hello!

Mikor hazaértem, olyan fáradt voltam, h gondoltam egy kis pihenés nem árthat meg. Kipakoltam a dolgokat a pultra és jómagam pedig ledőltem a kanapéra. Egyszercsak a csengőre riadtam fel. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok, vagy hány óra van, csak azt láttam, h kint már sötét van. Rápillantottam a mobilomra, jajjj ez nem lehet igaz! 8 óra, ennyire elaludtam az időt, a vacsi sehol, Kimi (gondolom ő) meg az ajtóm előtt csenget. Mielőtt kinyitottam volna az ajtót, még vetettem egy pillantást a tükörbe, mondanom sem kell, tiszta álmos képpel nyitottam ki az ajtót.

-Hello!-köszönt és átadott egy üveg bort.-Őőő....zavarok?-nézett végig rajtam.-Vhogy nem érzem az illatokat?

-Dehogy zavarsz, gyere be! Ő, ha nem érzed, az azt jelenti, h picit l vagyok késve.

-Na jó, akkor segítek neked.-tűrte fel az inge újját. Eddig tulajdonképpen még észre sem vettem, milyen jól néz ki ma. Egy fehér lezser ing volt rajta, világoskék farmerrel.-Tulajdonképpen, hol is vagyunk lemaradva?

-Tulajdonképpen???-néztem rá szégyenkezve.-Sehol, az igazság az, h elaludtam az időt.-ekkor Kimi kacagásban tört ki.-Héjjj, nem vicces.

-De az! Tudnád milyen képet vágsz!

-Szemét!-mondtam neki tettetett durcasággal.

-Jajjj most mit izélsz.....Nem dől össze a világ, ha nem most rögtön lesz a kaja! Mondjuk jól van, lehet én nem élem túl, de azért....-mondta vigyorral a képén, amire én csak egy gyengéd hátbavágással válaszoltam.-Na de viccet férre téve, nem ez lesz az első alkalom, h késik a vacsi. Nekilátunk és egy-kettő kész van.-Majd magára kapta kötényt és kibontotta a tésztát. Míg a tésztát odatette főni, addig nekilátott a szósznak. Igen megint spagetti lesz a vacsi, az a kedvencem is és nagyon gyors. Míg ő a spagettin munkálkodott, én megint a jól bevállt (na perszehogy nem bevállt, a múltkor is szénné égett) muffint dobtam össze. Közben iszogattuk a bort, amit hozott. Én meg elcsodálkoztam rajta, h milyen otthonosan mozog a konyhában. Mikor már mindent felraktunk főni és a muffin is a sütőben volt, beültünk a nappaliba pihenni.

-És mért voltál délután rosszkedvű?

-Ááá...picit vitatkoztunk Markkal, de gondolom azt te is hallottad.

-Nem hallottam semmit.-akármennyire is furán nézett rám, neki is füllentettem.-És min veszekedtetek ha szabad kérdeznem?

-Ez hosszú. Egyszer majd elmesélem. Na és mi a ma esti program?-kérdezte kajánul, h elterelje a témát. Láttam, h kínos számára, így én sem feszegettem tovább.

-Mi lenne? Vacsi és aztán tűnés haza!

-Á ez elég uncsin hangzik!

-Mért még mit szeretnél ezen kívül?-kérdeztem kacérkodva.

-Jajjj, mit szeretnék, mit szeretnék!? Itt a lényeg azon van, h mit kapok és az nem elég.-vonta fel a szemöldökét.

-Honnan tudod mit kapsz, és mi van ha.....ha jön vmi nem várt esemény.-mosolyogtam én is vissza rá felvont szemöldökkel.

-Ó....mindig szerettem a váratlan eseményeket, abban mindig van vmi kockázatos.-kacsintott rám. A beszélgetésünk ezen a ponton egy új fordulatot vett, átcsapott flörtbe. A pillanatot hirtelen félbeszakította vmi.

-Héjj mi ez a szag?-mutatott Kimi a konyhafelé.

-Jajjj ne a muffin!

-Ó és a spagetti is.........-mire a konyhába értünk, már késő volt. A muffin ismét szénné égett, a spagetti szétfőtt és a szósz is leégett.

-Remek! Ebből úgy bevacsorázunk, h meg sem fogunk bírni moccanni.-mondtam dühösen.

-Héjj ne izgulj, majd keresünk vmit a hűtőben.- Végül fél óra múlva már sajtos sonkás szendvicsekkel ültünk be a TV elé. Beszélgettünk, részletesen....a gyerekkorunktól kezdve egész mostanáig (persze a drogot kihagytam belőle, túl sok lenne neki egyszerre). Kiderült, h ő is fiatalon eljött otthonról, pont mint én. Meg sok más közös is volt bennünk. Aztán elérkeztünk  kritikus naphoz, mikor leléptem tőle.

-Mért tetted?-kérdezte merengve.

-Bár tudnám rá a választ, akkor most minden másképp lenne.-nem nézünk egymás szemébe.

-Oké, szerintem ez a téma maradjon tabu.-vetette fel az ötletet.-Legalábbis egy időre.-bólogattam.-Na és a baleset?-nyeltem egyet.-Ha nem akarod nem kell róla beszélni!

-De!-mosolyogtam kényszeredetten. Úgy éreztem, neki tudnia kell róla, és vhogy egész más volt, mint Toni esetében, Kiminek elmondtam.-Szóval így történt...és most azt érzem, h én vagyok a felelős a halálukért.-ekkor már nem bírtam bőgés nélkül. Erre ő szó nélkül a vállára hajtotta a fejemet és átölelt.

-Sírj csak! Megkönnyebbülsz tőle.-mikor már egy idő után átment rajtam ez a melankólikus hangulat, már felszabadultabb lettem.

-Szóval nem gondoltad volna, h én már a diliházat is megjártam?-kérdeztem és vártam a reakcióját.

-Őszintén? De ugye nem sértődsz meg?-mosolygott- Néha azért észre-észre veszem.-elhúztam a számat, épp mondani készültem vmit, mikor az ujját a számra tette.-Vicceltem.-az est további részében még dumáltunk erről-arról, és engem egyre inkább kezdett elnyomni az álom. A fejem a vállára hajtottam és úgy néztük a TV-t.

Egyszercsak (gondolom ezekszerint már aludtam) mozgolódás zavarta meg álmomat. Kimi akart felállni, majd engem az ülő helyzetből, fekvőbe helyezni.

-Ne menj el Pet! Maradj még!-motyogtam fél álomban és nyúltam a karja után.

-Nem Pet vagyok, hanem Kimi, és mennem kell!

-Kimi?

-Igen! Mennem kell sajnos!-mondta suttogva.

-Oké szia és jó éjt.-mondtam még mindig félálomban. Kimi egy puszit nyomott a homlokomra.

-Jó éjt kiscsillag!-majd becsukódott az ajtó és onnantól már átadtam magam az álomnak.