- Mit művelek? Élem az életem. Baj még ez is?- állt fel Fer.

- Már miért lenne baj? De hogy azonnal kapsz az első alkalmon…

- Bocs, de én már azért ismerem. És már amúgy is mindennek vége köztünk!

- Ááá, igen?

- Igen.

Felálltam, és arrébb mentem. Már elég távol voltam tőlük, de innét hallom amiről veszekednek. Pár perc múlva Kitty és Javi jelentek meg mellettem.

-          Baj van?

-          Nincs.

-          Nem úgy néz ki. Mesélsz?- kérdezte Kitty. Én Javira néztem. Vette az adást, és lelépett. Elmeséltem mindent, ami történt.

-          Mit csináljak most?

-          Menjünk vissza. Ez még el fog tartani egy darabig.

-          Oké.

A hotelban mindenki elment lezuhanyozni, majd a TV elé ültünk, és forró csokit ittunk. Kopogtak.

-          Ez Fernando lesz az. - mondta Javi.

-          Akkor én bemegyek az ágyamhoz. Alszok.

-          Oké. Kinyitom.

-          Szia Kitty. Zavarok?

-          Nem. Gyere csak beljebb. - belépett, és a szemével a szobában keresett.

-          Timi, nincs itt?

-          Alszik.

-          Jaj, pedig beszélnem kéne vele. Fontos.

-          Hát… Nemrég ment lefeküdni. - mondta halkan Javi.

-          Bemehetek hozzá?- nézett legjobb barátnőmre.

-          Tudod…

-          Fontos. Nagyon.

-          Menj.

-          Kösz! Tartozok még neked eggyel.

Ajtónyitódást hallottam, majd azt vettem észre, hogy leült valaki az ágyam mellé. Ez Fernando. Percek teltek el, de nem mozdult. Jó, ebből elég.

-          Mit szeretnél?- fordultam felé.

-          Beszélni, a tengerpartnál történtekről.

-          Miért? Történt valami? Szerintem nem.

-          Szerintem meg igen.

-          Semmiképp nem akarok közéd, és a barátnőd…

-          Már rég vége. Szakítottunk. Régi történet, de szeretnék most egy újat kezdeni. Lennél a történetem egyik főszereplője?- nézett megint a szemembe.

-          Én, hát…