15. rész
2009.05.01. 10:22
Másnap annyira igyekeztem az edzésre, h majdnem összetörtem magam J alig vártam, h újra találkozzak Kimivel! Megleptésemre éppen találkoztam vele, mikor befelé indultam Markhoz, csakhogy ő éppen távozóban volt. Nagyon feldúltnak láttam, majdnem észre sem vett, így rászóltam.
-Kimi! Mi az? Baj van?
-Alisha! Áááá kérlek ne most!-mondta zaklatottan és menni készült, de én ezt nem hagyhattam annyiban! Így megfogtam a kezét.
-Mi baj van?-néztem a szemébe.
-Ez most hosszú! Ha úgy jó lesz, edzés után itt foglak várni!
-Rendben! De biztos itt leszel?
-Itt leszek! De most menj, nehogy mégjobban kiakadjon Mark!-majd megsímította a kezemet és eltűnt. Furán néztem utána, nem értettem miért ilyen feldúlt. Aztán hagytam, majd megbeszéljük. Átöltöztem és bementem Markhoz.
-Elkéstél!-szólt rám dühösen.
-Csak pár perc volt!
-Kimi is mindig ezt mondja, de ti nem értitek meg, h a pontosság a legfontosabb a mai világban!?-tett szemrehányást.
-Oké, többé nem fog előfordulni!
-Azt nagyonis remélem, ugyanis ha előfordul, mi végeztünk.-mondta ellentmondást nem tűrő hangon. Kicsit meg is rémültem, de azért rákérdeztem.
-Kimi mért ment el?
-Mit érdekel ez téged? Nincs itt és kész, ez csak a kettőnk dolga.
-Rendben!
-Na akkor nyomás, láss neki a gyakorlatoknak!-na ne akarjátok megtudni milyen brutális edzés volt az aznapi. Végem volt, olyan nehéz gyakorlatokat csináltatott velem Mark, hogy ez így péntkere már több volt a soknál. Mikor befejeztem Mark odaszólt!
-A hétvégére elutazom, és csak szerdán jövök meg, tehát addig szabad!
-Okés! Akkor kellemes hétvégét! Szia!
-Szia!
Mikor kibicegtem a házból Kimi ott állt a kocsinak támaszkodva és engem bámult. Át volt öltözve, tehát már tuti járt otthon. Olyan meggyötörtnek tűnt és elesetnek, úgyéreztem szüksége van vmi társaságra, lassan odaértem a kocsihoz.
-Hello! Látom már át is öltöztél!-köszöntem vidáman, de ő ugyanazzal a fa arccal nézett rám, meg sem lágyult az arca.
-Szia! Igen!-majd beszálltunk a kocsiba és egy szó nélkül elindultunk. Már 5 perce utaztunk, mikor nem bírtam tovább a csendet és megszólítottam.
-Elmondod?-megvonta a vállát.-Oké, nem muszáj, szerintem maradhatunk végig ilyen csöndben is.
-Majd elmondom!
-És most hova megyünk?-kérdeztem, mikor ismeretlen hely tűnt a szemem elé.
-Majd meglátod.-istenem milyen bő szavú. Az út többi részét ilyen csöndben tettük meg. Végül egy befagyott tóhoz értünk, a partján égyetlen hatalmas kopár fa állt. Kisegített az autóból és a fához indultunk. Leült a tövében álló egyetlen padra és csak bámult a tó felé. Mivel jobb dolog nem jutott az eszembe én is leültem mellé. Vagy fél órán keresztül így ülünk, aztán ledobtam a táskám a földre és átültem elé és az arcát bámultam. Még vagy egy percig megpróbálta a tavat bámulni, de aztán megunta és rám nézett.
-Ne csináld ezt, olyan érzés mintha belelátnál a fejembe!
-Elhiheted, h szívesen tenném azt! Érdekel min gondolkodsz!
-Van, h ide kijövök és órákig elülök itt csendben! Zavartalanul, és megpróbálok semmire sem gondolni. Tudod, amikor már mindenből elegem van, néha sikerül is kizárnom a külvilágot, de sokszor nem.
-Héjj ne terelj! Elhiszem, h néha jól esik a magány, de most mond el mi a baj!
-Honnan veszed, h baj van? Tényleg nincs semmi.
-Na persze! Pont úgy nézel ki! Szóval? Elmondod vagy harapófogóval kell kihúzni belőled?-erre már elmosolyodott, de aztán újra komolyság ült ki az arcára.
-Szükségem van rád!-megfogta a kezemet, amivel nagyon meglepett.-És ez ellen nem tudok semmit tenni?
-Mért kellene tenned ellene? Én is szívesen vagyok veled!
-Már rég nem voltam ilyen magányos!
-Akkor most én nem fogom hagyni, h ilyen magányba zuhanj! Itt leszek neked, mikor szükséged lesz rám! Oké?
-Köszönöm ez kedves tőled! De ez nem ilyen egyszerű!
-Nem értem!-vontam össze a szemöldökömet.
-Addig a jó! Mi nem is igazán talákozhatnánk, de nem tudom megtenni, annyira jó veled!
-És teszel érte, h megértsem?
-Majd mások tesznek ne félj! És akkor már nem így fogod látni a dolgokat. Mármint akkor már tuti nem akarsz velem lenni!
-Nem értek semmit az egészből! Kimi kérlek!
-Hagyjuk, idővel megtudsz mindent! Kérlek hagyjuk!
-Oké, nem erőltetem!
-És holnap randevú Tonival?-kérdezte már feldobottabban, ami most a változatosság kedvéért engem hangolt le.
-Igen! Nincs kedved neked is eljönni velünk?
-Á nem, nem szeretnék felesleges harmadik lenni.
-Naaa, Kimiiii! Dehogy lennél feleslges!
-Majd esetleg máskor! De most menjünk, nehogy megfázz nekem!
-Jól van!-miután hazavitt, hiába hívtam, nem akart bejönni (nem rosszból, de úgy érezem, ehhez köze lehet Marknak). Főztem magamnak egy forró teát és leültem a TV elé. Aztán jött egy sms-em Kimitől: „Hazaértem épségben! Mondtam, h ne aggódj! Szép álmokat és puszi!“
Ehhez hozzá kell tenni, h én mondtam neki, h adjon magáról jelt, ha hazaért. Ezekután már nyugodtan feküdtem le.
|