-          …bocs, de nem.- néztem a földre.

-          Hogy, mi? Nem?

-          Nem! Csapattársak leszünk, és ez nem működne…

-          Ugyan! Ez a legócskább beszéd. Csak félsz az érzéseidtől. Ne legyél ilyen!

-          Ilyen vagyok, és most menj el! Kérlek. - felállt, és az ajtóhoz lépett.

-          Én tudok várni. Remélem, hamar rájössz. - kiment, és becsapta az ajtót. Visszafeküdtem, és a fejemre húztam a takarót.

-          Mi történt? Összevesztetek?

-          Igen. Most azt hiszem, alszok. Jó éjt!

-          Neked is jó éjt! Alonsos álmokat.

-          Kösz.

Másnap sokáig aludtam volna, de Kitty felébresztett az 1. szabadedzés miatt. Nem volt hozzá most semmi kedvem.

-          Én most megyek a Ferrarihoz. Javi is jön.

-          Oké. Én nem…?

-          Nem.

-          Oké. Értettem. Szia.

-          Szia.

A Renault-nál leültem egy asztalhoz. Valami terveket nézegettem, mikor Fernando leült mellém.

-          Szia. Hogy vagy?

-          Szia. Tökéletesen. És te?

-          Én is. Gondolkodtál?

-          Nem. Aludtam. Bocs, de még nem változott a véleményem.

-          Oké. Tudok várni. - állt fel, és ment a kocsiba. Néztem tovább a terveket. Piquet lépett mellém.

-          Szia. Ma jó leszek. És, én nem leszek most utolsó.

-          Oké. Drukkolok. Hajrá!!!

Amint végeztem kimentem a büfébe. Ott ült egy asztalnál Kitty és Javi. És valamin nagyon nevetnek. Javi egy puszit adott Kitty arcára. Mosolyogtam, majd megfordultam. Fernando állt pont előttem. Közel álltunk egymáshoz, és ő pont a szemembe nézett.