4. rész

  2009.05.01. 19:13

- És mit mondasz a szüleidnek? Hogy egy távoli rokon vagyok? - kérdezte Jule.

- Nem tudom. De Jenni is ott lesz.

- Uh, hát, lehet jobb lenne ha...nem is tudom...

- Nos, egy tervem már van, de lehet nem fog tetszeni - mondta Kimi.

- Ajaj, na had halljam!

- Elmész egy közeli szállodába, én meg annyiszor megyek, ahányszor csak tudok...máshogy nem lenne jó...mit szólsz?

- Ha másképp nem lehet, rendben. De nem szívesen...

- Értem, részemről sem. De...

- Tudom, rendben.

 

Jule egy nehéz beszélgetés után az anyjával pakolt befelé a bőröndjébe. Mit vihet magával ilyenkor az ember? Mindegy, a fél szekrény belefér a táskába...

 

- Szia, anya, szia apa! - köszönt Kimi a szüleinek. Az anyukája megölelte.

- Annyira vártalak - suttogta.

- Hát még én!  - hallotta Jenni hangját - Na, hol csavarogtál?

- Már mondtam. Teszteltük a motorhibát.

- Na persze, ennyire hülyének nézni valakit...

- Na de mégis! - mondta felháborodottan Kimi mamája, és méltatlankodva méregette vejét.

- Azt hiszem, beszélnünk kellene, Jen.

- Szerintem is, drága.

 

 

- Na, őszintén. Hol voltál? - kérdezte Jenni később folytott hangon a konyhában.

- Nem erről akarok beszélni.

- Nyilván. De érdekelne.

 

 

- Igen, anya, tökéletesen vagyok. Igen, szép ország....aham, persze...nem, fogalmam sincs....rendben, majd holnap hívlak... jó, szia! - Jule letette a telefont. "Micsoda egy mázlista vagyok! Csak jönne már, úgy várom! Unatkozok, nagyon..."

 

 

 - Téged más is tud érdekelni a "barátnőiden" és a vásárláson kívül?? - kérdezte Kimi flegmán. Jenni már éppen mondta volna a magáét, mikor Kimi jelezte, hogy nem fejezte be. - Na, jó. Nem érdekes. Válni akarok. - most olyan fagyos, és rideg volt, mint az interjúkon. Jennit ez mégjobban meglepte, mint az előző kijelentése. Köpni-nyelni nem tudott.

 - Hogy...hogy mi van??? - már szinte falfehér volt, amikor hangos nevetésben tört ki. - Na, ez jó volt!! Ha most rám akartál ijeszteni, akkor közlöm, hogy nem sikerült!

 - Te sosem vettél komolyan! Ez is egy ok a sok közül, amiért beadom a válópert! Majdnem elfelejtettem...holnap hívom fel az ügyvédet és... - már be sem tudta fejezni, mert Jenni a pultra támaszkodva fogta a hasát, és közben nagyokat nyögött. - Jenni, minden rendben?? - Kimi teljesen kétségbe esett. "Úristen!! Mi van ha terhes??..Akarok én gyereket...na de nem most és már nem tőle!!!" - azonnal lefagyott arcáról a Jégember maszk, és gondolatai kiültek arcára. Jenni csak bólintott, vett pár mély levegőt és megszólalt.

 - Rendben, bár én nem akartam, hogy a kicsi apa nélkül nőjön fel... - és elégedett mosollyal az arcán visszaült a szülőkhöz. Kimi nem tudta mit csináljon. "Ez is pont most! Válni akarok tőle és Julelal lenni, erre bejelenti, hogy terhes! Mi van ha csak blöfföl? Szólok neki és elviszem a dokihoz. Nem! Inkább nem is szólok...Még sem akarhatom, hogy a saját gyerekem apa nélkül nőjjön fel?! Julet sem akarom hagyni, szeretem...de az lesz a legjobb, ha megmondom neki, hogy vége... Na, ideje visszatérni a valóságba, és bevágni a műmosolyt anyuéknak!"

 

 

Jule unalmában nem tudott mit csinálni, így elkezdte kipakolni a ruháit a szekrénybe. Pedig egyátalán nem az a rendrakós fajta, otthon is mindig kupi van nála. Már a bőrönd felét kipakolta, mikor kopagás zavarta meg. Kimi állt az ajtóban, nagyon megviselt volt az arca.

 - Szia! - Jule rögtön a nyakába ugrott, és megcsókolta

 - Szia! Beszélnünk kell!

 - Igen... na, mond! - mondta szelíden, és szélesen elmosolyodott. " Ehhez nincs szívem, így rámmosolyog, én meg egy mondattal tegyem tönkre az életét... az sem biztos, hogy Jen igazat mondott...majd, ha bebizonyosodik, akkor mondom el Jule-nak, mert így nincs szívem..."-gondolta Kimi.

 - Na, mit kell mondjál? - sürgette Jule.

 - Öhm, nos... meg kell beszélnünk, hogy... a nyilvánosság.... - próbálkozott Kimi gyorsan kitalálni valamit.

 - Igen?

 - De ez nem is probléma, hülye vagyok... - mondta egy hirtelen ötlettől vezérelve. Jule furcsán nézett rá. Majd megszólalt lassan:

 - Nos, ha nincs probléma...az...csak jó lehet! - fejezte be.

"Hát persze, hogy is lenne probléma?" - kérdezte a Jégember és nagyot sóhajtott. Majd felkapta a fejét.

 - Ezzel nincs is probléma, de mással igen. Holnap lesz anyu születésnapja, meg a házassági évfordulójuk és nem tudom, hogy mit vegyek. Szóval segítenél vásárolni? - hadarta el gyorsan Kimi, mert tényleg így volt.

 - Oké, akkor felkapom a kabátom és mehetünk! - berohant, felvette kabátját és már indultak is felfedezni Espoo butikjait. Nem találtak semmit ami passzolna az ilyen eseményekre és már unták is a keresgélést, de Julenak eszébe jutott valami. - Figyelj, van itt a közelben egy terem, vagy egy hangulatos étterem? - kérdezte egy padon ülve szerelmét.

 - Igen. Nem messze a házunktól van egy kis étterem, de most nem vagyok éhes. - mondta unottan.

 - Nem is erről van szó! Holnap anyudéknak szervezhetnénk egy nagy bulit. Család, ismerősök, közeli barátok lennének ott. Ez lenne a meglepi, na meg egy bazi nagy torta! Mit szólsz? - kérdezte Jule félve. Kimi szeme felcsillant, egy ideig nem szólt semmit, majd vigyorogva Jule felé fordult.

 - Zseniális vagy! Mondtam már, hogy imádlak! - és olyan szenvedélyesen csókolta meg, hogy még ellenkezni sem tudott a lány.

 - Hülye vagy?? - kérdezte idegesen Kimit, mikor abbahagyta. - Bárki megláthatott minket, és ne feledd, neked még feleséged van, nem láthanak mással smárolni!!....legalábbis mások nem! - ült ki kaján vigyor Jule arcára.

 - Oké, majd folytatjuk! De most irány az étterem! - karon fogta Julet és gyorsan bepattantak egy taxiba, és az utuk a Suomi Ravintola-hoz vezetett, ugyanis így hívták az éttermet. Lefoglalták az egyészet holnap este 8-ra. Miközben Jule megrendelte a tortát, Kimi felhívta az összes rokont, barátokat akik közelálltak hozzájuk és beszervezte őket is. Mikor mindennel végeztek elégedetten mentek vissza a szállodába. Az ajtó előtt, épp mikor Jule nyitotta volna ki, Kimi átölelte hátulról és apró csókokat lehelt a nyakára, amibe a lány teljesen beleborzongott. Alig tudta kinyitni az ajtót, de végre sikerült. Gyorsan megfordul, átfonta karjait a férfi nyakán, majd egyre hevesebb és érzékibb csókok közepette egészen az ágyig hátráltak, ahol már Kimi keze a lány pólója alatt volt. Lassan megszabadultak felesleges ruháiktól, és csókokkal borították el egymás testének minden porcikáját. Izott a levegő köztük, mégis mikor megérintették a másikat a hideg rázta őket. Szenvedélytől izzó testük lassan egymásba forrt, teljesen kizárva a külvilágot. Csak ők voltak, semmi és senki más.

Majd egymás karjaiban aludtak el...