Az interjún természetesen elég nagy volt a vita, de a Hamilton fan pilóták alul maradtak. A „mieink” gyorsan kivágták magukat minden kérdésből és bebizonyították, hogy ők a jobbak. Az esténk is jól telt, mondhatni a mienk Kimivel eseménydúsan J. Másnap jöhetett a 2 szabadedzés. Az elsőt Seb, a másodikat Kimi nyerte. A pénteket is együtt töltötte a kis bandánk nagy vidámsággal. Szerencsére a szombatunk is hasonlóan alakult. A 3. edzés a Heikkié volt, a pole ismét Kimihez került, utána indulhatott Sebastian és Fernando, majd Heikki és Felipe. Ez a nap is pillanatok alatt elrepült. Eljött a vasárnap, ami tökéletes volt. Kettős Ferrari-győzelmet ünnepelhetett a maláj közönség. A csapat is nagyon boldog volt. Úgy volt, hogy este megyünk ünnepelni, de végül lemondtuk, mert Kimi azt mondta, hogy nincs kedve és inkább lenne velem kettesben. Ez így is történt, az estét együtt töltöttük. Testileg és lelkileg is teljesen eggyé váltunk újra és újra. Sokáig kényeztettük egymást, valamikor hajnali 3 után aludtunk csak el. Előtte azért történt egy számomra meglepő dolog. Ahogy feküdtünk az ágyban, hirtelen megszólalt a bajnokom.

-Ugye, tudod, hogy nagyon szeretlek?- kérdezte.

-Persze, hogy tudom.- feleltem és megsimogattam a mellkasát.

-És ugye azt is tudod, hogy bármi is történjék, ez így marad?- húzott még szorosabban magához.

-Igen, tudom.- mondtam mostmár kissé félve.

-Akkor jó.- zárta le megnyugtatásképpen. Így aludtunk el. Vagyis én aludtam, Kimi meg csak virrasztott. Reggel 10 óra után ébredtem. A mellettem lévő hely üres volt. Benéztem a fürdőbe, de ott sem volt senki. Körbejártam az egész szobát és Kimi sehol. Kezdett a dolog gyanús lenni, mert minden cucca eltűnt. Leültem a nappaliban egy pillanatra és akkor vettem észre a papírt a dohányzóasztalon. Kinyitottam és szembetaláltam magam a Jégember jellegzetes betűivel.

„Hannah! Tudom, hogy nem így kellene közölnöm veled, de be kell vallanom, hogy gyáva vagyok a szemedbe mondani. Köztünk mindennek vége. Örökre. Kérlek, ne keress, mert nem fogsz megtalálni. És ha lehet, a futamokon se fussunk össze, vagy ha muszáj találkoznunk, nézzük egymást levegőnek. Kimi”

Amint a végére értem, kétségbeesetten sikítottam fel. Zokogni kezdtem, nem értettem, hogy miért. Mit tettem, ami miatt csak így, néhány sorral szakít. Hiszen az éjjel még azt állította, hogy szeret.

-Mi történt?- érintette meg a kezem Mark. A kezébe adtam a papírt. Elolvasta, majd döbbenten nézett rám.

-Mivel érdemeltem ki ezt?- kérdeztem teljesen megtörve.

-Ha egyszer a kezem közé kapom, esküszöm, hogy megfojtom.- ölelt meg nevelőapám. Mikor kissé sikerült lenyugodnom, elkezdtük keresni, hátha tud róla valaki valamit, de senki nem hallott felőle. Engem ez eléggé aggasztott, mert még Siirka sem tudta, hogy hol a kedvenc kisunokája. Délután reményvesztetten szálltam fel a gépre, ami hazavitt. Útközben sikeresen elaludtam, de még álmomban is rá gondoltam. Bár hajnal 2 volt, mikor leszálltunk, én azért megkértem Leenát és Sebastiant, hogy vigyenek a házába. Ahogy odaértünk, mindent felkutattam, de mindent elvitt innen is. Ismét csak egy levélre akadtam.

„Kicsi lány! Mondtam, hogy ne keress, mert nem találsz. Kérlek, továbbra is maradjunk ennyiben! Kimi”

Mérgesen téptem darabokra a levelet. Az éjszaka semmit nem aludtam, arra ment rá minden időm, hogy összeszedjek mindent, ami hozzám tartozik. Semmit nem akartam hagyni, amiről eszébe juthatok. Végül mégis volt valami, amit hátrahagytam. Levettem a nyakamból azt a láncot, amit karácsonyra adott és az asztalra tettem. Utána beültem a Ferrarimba és útnak indultam. Először az jutott eszembe, hogy visszamegyek Heikkihez, majd pedig kishúgom és Seb ötlött fel lehetőségként. De rá kellett, hogy jöjjek, hogy ha egyszer még is meg akar találni, akkor túl egyszerű lenne neki. Ezért inkább megfordultam és a város másik vége felé száguldottam. Bár még csak hajnali 7 volt, tudtam, hogy valaki már ébren van ott, ahová mentem. Nem is tévedtem. Egy kétemeletes ház udvarában sétáltam egészen az ajtóig. Eszembe jutott, hogy csengetek, azonban eszembe jutottak a kicsik, ezért inkább elmentem hátra, a konyhai bejárathoz. Ahogy elmentem az ablak mellett, bekopogtam, hogy be is engedjenek. A tulaj meglepetten nyitott ajtót.