Ahogy ott állt előttem a nő, kissé álmosan, még fürdőköpenyt viselve, megmosolyogtatott.

-Hannah? Hogy kerülsz te ide?- kérdezte.

-Kimi egy levélben szakított velem. Nem tudok ott maradni, ahol ő van. És nem akarom, hogy ha keres, egyszerű dolga legyen. Maradhatok egy időre?- kérdeztem kissé könnyes szemmel.

-Jaj, ne is kérdezz ilyen butaságot!- ölelt át.- Ez a te házad is és itt a te családod él.- mentünk be és leültünk.

-Sonja! Kivel beszélsz?-kérdezte egy férfi a nappali felől.

-Gyere, nézd meg.- felelt a nő mellőlem. Be is botorkált a bátyám.

-Hannah! Szia, kicsi hugicám!- jött mellém és átölelt. Neki is elmeséltem tömör mondatokban a történetemet és ő is azt mondta, hogy maradhatok. Így kerültem vissza Helsinkibe. A bátyám, a felesége és a két kicsi volt a lakótársam. Szívesen játszottam Niklassal és Lottával, akik szerencsére nagyon jó gyerekek voltak és szívesen töltötték az időt velem. Tobias az egyik gokart pálya igazgatója volt, így maradhatott annál, amit szeret, Sonja pedig pihenhetett egy kicsit. Arról, hogy hol tartózkodom, csak kevesen tudtak, vagyis csak a húgomék, az unokabátyámék és a nevelőapám, természetesen. Az idő pedig csak telt, én azonban egy pillanatra nem felejtettem el Kimit. Versenyekre viszont már nem mentem, mert nem akartam összefutni vele. A szakításunk számomra a mai napig nagyon fájt és egy találkozás mindenféleképpen felszakította volna az amúgy is fájó szakítás miatt. A Jégember második lett Sebastian mögött Kínában és egy olyan kérdésre sem volt hajlandó válaszolni, ami a kapcsolatunkat firtatta. Majd eljött a bahreini megbeszélés. Eszembe jutott, hogy Stefano mondta, mindenféleképpen ott kell lennem. Beszéltem Leenával, aki megkért arra, hogy keressek valaki mást, mert Seb valami meglepetéssel készült neki arra a napra. Elkezdtem gondolkodni, hogy ki lenne az, aki megfelelően képviselhetne minket a megbeszélésen. Egy olyan ember kellett, akiben teljesen megbízom és aki ért is a Forma-1-hez. És csak egy ilyen embert tudtam. Fel is hívtam őt.

-Halló?- szólt bele a férfi.

-Szia, Mark! Hol vagy most?- kérdeztem.

-Szia, kicsim! Éppen a homeban ülök egy kávé társaságában.- felelte nyugodt hangon. Ez kissé meglepő volt, mivel mostanában folyton veszekedett a pilótájával.

-Egy nagyon nagy kérésem lenne.- mondtam kissé félve a választól.

-Mit kellene tennem?

-Szeretném, ha te képviselnél minket az értekezleten.

-Én?- döbbent meg.- Biztos vagy benne?

-Benned bízom, te ismered a csapatot és azt is, hogy én mit gondolok bizonyos dolgokról. Te vagy az egyetlen reményem.

-Csak azért mondok igent, mert te kérsz.- mosolyodott el.

-Még lenne egy apró kérés, amit biztos, hogy nem fogsz szívesen teljesíteni.- kockáztattam meg.

-Mit találtál ki?-kérdezte gyanakodva.

-Támogasd Kimit az ésszerűség határain belül.- mondtam egy nagy levegő után.

-Ugye, tudod, hogy ez nekem nagyon nem tetszik?

-Tudom, de tedd meg értem…, apu.- mondtam ki a varázsszót. Ritkán hívtam így, általában akkor, hogyha nagy szükségem van rá és a támogatására.

-Rendben, kincsem, a kedvedért.- adta be a derekát.- Most azonban megyek, mert kezdődik a sajtótájékoztató.

-Én meg majd beszélek Steffel. Köszönök mindent! Szia!- köszöntem el.

-Szia!- köszönt ő is és letette. Én gyorsan felhívtam Stefanot, aki elfogadta a döntésem és megígérte, hogy hagyja, hogy Marknak annyi szava legyen, amennyi nekem lenne. Így nyugodtan vonultam ki a konyhába barátnőmhöz, majd mentem mesét nézni, miután megjelent Lotta és könyörgött egy sort (na jó, csak annyit kellett mondania, hogy mesét szeretnének nézni). Az arab országban pedig zajlottak a szokásos csütörtöki programok. A Ferrari értekezlete pontban 4-kor kezdődött. Előtte fél órával mindenki megkapta a menetrendet, és a pilótáknak is kötelező volt a megjelenés, mivel Luca di Montezemolo személyesen vesz részt. Mark felhívott a kezdés előtt nem sokkal, hogy azért átbeszéljük azokat a témákat, amelyeknél nem volt biztos az álláspontunkban. Időközben el is jött a 4 óra, de maga az elnök mondta, hogy fejezze be a beszélgetést. Odabenn pedig néhányan türelmetlenül üldögéltek, néhányan pedig teljes nyugalommal. Majd ahogy belépett az edző, többen meglepve néztek rá. Azonban még mielőtt elkezdődhetett volna a hangos felháborodás, elkezdték a megbeszélést.