-          Sose l�ttam m�g ilyen sebezhet�nek. - vallotta be Stefano. - M�r az is megd�bbentett, hogy valaki k�pes volt r�l�ni! Milyen ember k�pes ilyen sz�rny�s�gre?- k�rdezte elk�pedve Stefano.

-          �n l�ttam �ket, ne akard megtudni!- tan�csolta Kimi aggodalmas tekintettel. Sz� n�lk�l l�ptek ki a szob�b�l.

-          Kimi - kezdte lassan Stefano. Kimi felvont szem�ld�kkel n�zett a f�n�k�re.

-          Nem fog tetszeni, amit mondanom kell! Kimi, vissza kell j�nn�d Olaszorsz�gba a k�vetkez� verseny miatt. - jelentette ki Stefano. - Tudom, hogy f�lsz itt hagyni, de hidd el, j� kezekben van, a csal�dja �s a bar�tai vigy�znak r�. - eml�keztette Stefano. Kimi elm�l�zva b�lintott.

-          El kell k�sz�nn�m t�le. - jelentette ki Kimi. Stefano meg�rt�en n�zett r�, Kimi pedig visszament Barbihoz a szob�ba.

-          J� napot!- l�pett oda a recepci�s pulthoz egy kih�v� �lt�zet�, harmincas n�. A recepci�s h�lgy kedvesen mosolygott r�.

-         Seg�thetek?- k�rdezte �rdekl�dve a recepci�s.

-         Rem�lem, tud seg�teni!- sz�lalt meg k�ts�gbe esett hangon a n�. Hossz� fekete haj�t a v�lla f�l�tt h�tra dobta �s k�ts�gbe esetten n�zett.

-         Tudja, az unokah�gomr�l van sz�. - magyar�zta. - Forr�s Barbar�nak h�vj�k. A recepci�s a n�v hallat�n felkapta a fej�t, de gyorsan nyugalmat er�ltetett mag�ra.

-     �rtem, illetve nem. - m�rt eml�ti ezt?- �rdekl�d�tt a recepci�s.

-   Tudja, az egyik k�z�s bar�tunkt�l tudom, hogy k�rh�zba ker�lt, mert elfert�z�tt a sebe… sajnos � se tudta, hogy melyik k�rh�zban van, mert ahol volt, onnan elsz�ll�tott�k Pestre. Most v�gigj�rom az �sszest, h�tha valahol megtal�lom az �n r�g l�tott kis unokah�gomat. - mes�lte szomor�an a n�. A recepci�s �gy tett, mintha egy�tt �rezne a n�vel, k�zben pedig azon j�rt az agya, hogy fog megszabadulni ett�l a n�t�l. �pp a biztons�giak is k�v�sz�netet tartottak. Rem�lte, hogy legal�bb valamelyik orvos felbukkan �s seg�t neki ler�zni a n�t.

-          Mondja m�g egyszer a nevet, k�rem!- k�rte mosolyt er�ltetve az arc�ra a recepci�s.

-          Forr�s Barbara. K�rem, igyekezne?- s�rgette �t a n�.

-          �rtem, �s szabad tudnom az �n nev�t is?

-          Sz�ks�ges ez?- k�rdezte vonakodva a n�.

-          Sajnos igen.

-          Nagy Forr�s Dominika.

-          Rendben, n�zem. - azzal a n� belem�lyedt a beteg nyilv�ntart�sba. Azt�n csal�dottan n�zett fel a n�re.

-          Sajn�lom, nincs ilyen nev� beteg�nk?

-          Ez biztos? Nem n�zn� meg m�g egyszer?- mondta idegesen Dominika.

-          Megn�zhetem... - v�lte a n�. M�g egyszer v�giglapozta a k�nyvet.

-          Sajnos nem tal�ltam ilyen nev� beteget. - v�laszolta ism�t a recepci�s.

-          K�rem! Nekem meg kell tal�lnom!- fogta k�ny�rg�re a n�.

-          N�zze, ha nincs itt, akkor ezerszer is �tn�zhetem. - a recepci�s kezdte elveszteni a t�relm�t.

-          Na, ide figyeljen!- v�ltott hangnemet a n�. - Aj�nlom, hogy nagyon gyorsan ker�tse el� a l�ny szobasz�m�t!- sz�l�totta fel, mik�zben elkapta a meglepett n� k�peny�nek gall�rj�t. A recepci�s ijedten, �s zavartan n�zett r�.

-    Nos!?- volta fel a szem�ld�k�t a n�.

-    Keresem. - hadarta a n�, �s �jra kinyitotta a k�nyvet.

-    Ford�tsa fel�m!- sz�lt r� Dominika. A recepci�s, nem mert ellenkezni. Lassan lapozta a k�nyvet, Dominika k�zben v�gig fogta n� gall�rj�t. M�r az „E” bet�n�l j�rtak, mikor felbukkantak v�gre a biztons�gi �r�k. A d�bbenett�l megtorpantak, mikor megl�tt�k a recepci�st „fogva tart�” n�t. A recepci�s is �szrevette �ket, �s elkezdett kap�l�zni a n� kezei k�zt. Dominika pr�b�lta m�g er�sebben fogni a n� gall�rj�t, de az egyik biztons�gi ember ott termett mellett�k, �s elkapta az ismeretlen n� kez�t. Az ijedten �s hatalmas er�vel r�ntotta ki a f�rfi szor�t�s�b�l a kez�t. Zavartan n�zett k�rbe, �s l�tva a t�ler�t menek�l�re fogta. Mire a biztons�gi emberek felocs�dtak a n�nek h�lt helye volt. Az utc�n se l�ttak semmi gyan�sat, mintha csak a f�ld nyelte volna el.

�rtetlen k�ppel t�rtek vissza az aul�ba.

-          Mi volt ez?- k�rdezte az egyik biztons�gi �r a recepci�s h�lgyet.

-          Barbit kereste. - magyar�zta r�viden

-          De ugye te nem?- firtatt�k.

-          Szerencs�re id�ben �rkeztetek. - magyar�zta a recepci�s h�lgy. - Felh�vom a f�orvost. - tette m�g hozz�, azzal t�rcs�zta a mell�k�t.

 M�t� kezdett egyre idegesebb lenni, ahogy teltek az �r�k. A k�rh�zat minden �r�ban h�vta, h�tha v�ltozott a l�nya �llapota. Nem volt v�ltoz�s benne. M�t� m�g egyszer egyeztette a dolgokat a rend�r�kkel, majd besz�llt a fekete, Mercedes Benz Brabus Rocket t�pus� szolg�lati kocsij�ba. Egy mikrofon volt az ingje gall�rja alatt, ami sz�ks�g eset�n r�gz�tette az elhangz� besz�lget�seket. M�r a v�ros k�lter�let�n j�rt, mikor �sszerezzent a telefonja hangj�ra. Kriszti�n h�vta.

-         Rem�lem, m�r a megbesz�lt helyre tartasz? – k�rdezte r�gt�n, mikor M�t� felvette a telefont.

-         Persze. �n is szeretn�k min�l el�bb t�l lenni rajta, de hallanom kell Barbi hangj�t. - k�vetelte.

-         Mindent a maga idej�ben! - v�laszolta hangos nevet�s k�s�ret�ben Kriszti�n, azzal bontotta a vonalat. M�t� m�rgesen dobta el a telefonj�t. A rend�rf�n�k hangj�t hallotta a f�l�ben elhelyezett mikrofonban:

-          Maradjon veszteg uram!

Kimi bel�pett a szob�ba �s l�tta, hogy Barbi m�g mindig alszik. Odal�pett az �gy�hoz l�gyan megpuszilta az arc�t, mikor erre se reag�lt le�lt az �gy melletti sz�kre �s a kez�t a kez�be vette.

-          Barbi- kezdte lassan Kimi,- tudod te vagy nekem a legfontosabb a vil�gon. Sose akartam f�jdalmat �s csal�d�st okozni neked, de sajnos megt�rt�nt �s �n m�r nem tudtam elmondani neked, hogy mennyire sajn�lom, hogy gyenge voltam, �s felt�madt bennem a f�lt�kenys�g. Meg tudsz nekem bocs�tani? Tudom, hogy elj�tszottam a bizalmad, de minden olyan zavaros volt, �s gyorsan t�rt�nt…- Kimi itt meg�llt, mert �gy �rezte, mintha Barbi megmozd�totta volna a kez�t. V�rt egy darabig, de nem t�rt�nt meg m�g egyszer. Kimi aggodalmasan n�zett az eszm�letlen l�nyra. Folytatta. - Dr�ga Barbi, hogy tudn�m j�v�tenni a t�rt�nteket? Kaphatok m�g t�led egy es�lyt?- k�rdezte lehangoltan Kimi.

-          Csak maradj velem!- hallotta Kimi az er�tlen hangj�t a l�nynak. Felkapta a fej�t, �s a l�nyra n�zett. Barbi kinyitotta a szem�t �s pr�b�lt mosolyogni. Kimi v�gtelen�l boldog volt.

-          Akkor meg tudsz bocs�tani?- k�rdezte b�nb�n� tekintettel m�g egyszer.

-          Szeretlek!- volt a l�ny v�lasza. Barbi mag�hoz h�zta az �mulatb�l m�g fel nem eszm�lt f�rfit. Gyeng�den cs�kolt�k egym�st.

-          M�r azt hittem elvesz�telek!- mondta Kimi, �s m�g mindig nem akarta elhinni, hogy Barbi megbocs�tott neki. – �g�rem, mindent tiszt�zni fogok, hidd el nem t�rt�nt Roosa �s k�ztem semmi!

-          Ssst… ezt ne most k�rlek, most nem �rdekel mi t�rt�nt! Csak az a l�nyeg, hogy itt vagy mellettem!

-          Tudom… �s �g�rem, mindig itt leszek…

-          L�tom fel�bredt�l. –hallott�k Iv�n hangj�t mikor bel�pett az ajt�n. Zavartan n�ztek egym�sra, majd az orvosra.

-          Igen, de az oldalam nagyon f�j �s l�ktet!- panaszolta Barbi.

-          Ez term�szetes, de a gy�gyszer, amit fel�rtam heteken bel�l haszn�lni fog!- mondta, majd kiment konzult�lni Korn�li�val, hogy mikor �s hogyan sz�llhatj�k Barbit haza a klinik�r�l, mivel itt m�r nincs biztons�gban. Miut�n a doki t�vozott Kimi arca gondterhelt lett. Ezt a l�ny is �szrevette.

-          Mi a baj Kimi?- k�rdezte a f�rfi kez�t szorongatva m�g mindig.

-          Semmi… vagyis van itt valami… nem is tudom, hogy hol kezdjem?!- n�zett aggodalmasan a l�nyra Kimi.

-          Megijesztesz! Mond, k�rlek mi a gond!- k�rlelte a f�rfit.

-          Jaj, kicsim- kezdte, �s a l�ny mellkas�ra hajtotta a fej�t- az van, hogy Stefano itt van, agg�dott �rted. A j�v� h�ten m�r futam lesz. Nekem vissza kell mennem Olaszorsz�gba. De nem akarlak itt hagyni, nem akarlak elvesz�teni �jra, azt nem �ln�m t�l. –mondta kiss� elcsukl� hangon.

-          Kimi- Barbi felemelte a f�rfi fej�t �s maga fel� ford�totta- �n, j�l vagyok, anyu �s Charlie vigy�zni fog r�m. Hidd el most m�r minden rendben lesz!- mondta, majd m�lyen egym�s szem�be n�ztek. B�r Barbi nem tudta, hogy mi is t�rt�nt vele az elm�lt napokba �s az ok�t sem tudta. F�ltette Kimit is. Nem tudta, hogy lesz tov�bb. Ott van az a l�ny. De tudta Kiminek sokat jelent a munk�ja. Gondolataib�l Kimi hangja t�r�tette vissza.

-          Olyan j�, hogy te m�g ilyen helyzetbe is pozit�van �llsz a dolgokhoz.

-          Milyen helyzetbe?- k�rdezte meglep�d�tten Barbi. Kiminek nem maradt ideje a v�laszra, mert Stefano ekkor l�pett be �s s�rgette pil�t�j�t.

-           M�g egy percet k�rek �s mehet�nk!- mondta. Stefano kiment.

-          Mennem kell, de nem akarlak itt hagyni! Szeretlek!!!!!- mondta, majd �jra megcs�kolta a l�nyt.

-          Szeretlek! K�rlek vigy�zz magadra! �g�rd meg, hogy nem csin�lsz semmi h�lyes�get?! �s sietsz vissza, ugye?- Barbi szinte m�r k�ny�rg�tt.

-           �g�rem! H�vlak minden nap!! M�r most hi�nyol!!!- mondta, majd meg�lelt�k egym�st, majd Kimi kibontakozott a l�ny karjaib�l. Neh�z sz�vvel hagyta ott a l�nyt.

M�g Stefano bej�tt �rdekl�dni a hogyl�temr�l, majd k�rte, vigy�zzak magamra, �s hogy min�l el�bb sz�m�t r�m. M�g �n mennyire sz�m�tok arra, hogy min�l el�bb visszat�rjek a p�ly�ra. Viszont tov�bbra is a f�lembe csengett Kimi mondata: „Olyan j�, hogy te m�g ilyen helyzetbe is pozit�van �llsz a dolgokhoz.”- mire �rtette � ezt??