Kialudtak a piros l�mp�k �s elrajtolt a mez�ny. Seb megtartotta a poz�ci�j�t, �s az �len sem t�rt�nt v�ltoz�s. Az az 1-2 m�sodperces k�l�nbs�g nem akart cs�kkeni Dani �s k�zte. Szinte egyszerre v�gezt�k el a boxki�ll�st, persze hiba n�lk�l. Seb lassan belenyugodott, hogy a mai nap nem az �v�. Pedig j� lett volna egy j� h�rrel be�ll�tani Sisuhoz. De nem ment neki. A csapatf�n�ke szavai jutottak az esz�be. M�g mindig nem volt k�pes az �rzelmei kiz�r�s�val versenyezni. Egyszer�en nem ment neki. T�l sok minden b�ntotta, t�l sok bizonytalans�g volt az �let�ben, � nem volt felk�sz�lve ezekre… csak versenyezni akart, �s a legjobb lenni.

Az utols� k�r�ket kezdt�k meg. Hi�ba adott bele mindent Seb, nem tudta el�gg� megk�zel�teni Danit, �gy harmadikk�nt �rt c�lba. M�g �r�lhetett is volna ennek a helyez�snek, de � gy�zni akart. A dobog�ra fel�llva ugyan mosolygott, de ez nem �szinte mosoly volt a r�sz�r�l, csak a k�lvil�gnak sz�lt. K�zben a lelke szomor� volt.

A verseny ut�n els� dolga volt Sisut felh�vni. A l�ny gratul�lt neki �s �r�lt ennek a helynek is. Ez kiss� megnyugtatta a sr�cot. Hi�ba kezdte el sorolni a kifog�sait, Sisunak mindenre k�sz v�lasza volt, �s a besz�lget�s�k v�g�re m�r Seb is �gy �rezte, hogy � gy�z�tt. V�g�l is pontot szerzett, �s �ps�gben behozta a kocsit. Lehetett volna rosszabb is…

M�r alig v�rta, hogy rep�l�re �lhessen, �s Finnorsz�g fel� tarthasson. Lelkesen pakolta �ssze cuccait a sz�llodai szob�j�ban.

V�nusz iszonyatos fejf�j�ssal �bredt. H�rtelen nem is tudta, hogy hol van. De azt�n beugrottak az elm�lt napok. A gyomra kavargott, �s mikor megpr�b�lt felkelni forgott vele a szoba. Kicsit megijedt ezekt�l a t�netekt�l, de megpr�b�lt nem bep�nikolni. Tov�bbra is fekve maradt. K�zben kez�be vette a telefonj�t. Seb kereste rengetegszer. Nem volt ereje, �s kedve sem besz�lni vele, de az�rt k�ld�zz neki egy sms-t, hogy m�g �l.

V�gre siker�lt �sszeszednie mag�t, �s m�r nem sz�d�lt, �gy felkelt az �gyb�l. A l�bait gyeng�nek �rezte, musz�j volt le�lnie �jra. T�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n jutott el a konyh�ig. H�t nem volt t�l lelkese, hogy fizikailag is kik�sz�lt, de nem volt ereje ezen r�g�dni. Pr�b�lt valamit enni, de nem k�v�nta az �telt, csak vizet �s k�v�t ivott. Tudta, hogy nem a legjobb p�ros�t�s, de m�st nem volt k�pes befogadni a szervezete.

Cs�ggedten �ld�g�lt a konyh�ban. Azon merengett, hogy m�rt is j�tt ide. Ez az egyed�ll�t most nem volt olyan felemel� �s megnyugtat�, mint r�gen. Ink�bb m�g jobban lehangolta, �s a fizikai f�jdalmak se tetszettek neki. De makacs volt, �s nem akarta, hogy b�rki tudjon err�l, �gy kitartott az elhat�roz�sa mellett. Elbotork�lt a f�rd�szob�ig �s f�rd�vizet engedett mag�nak, k�zben pedig keresett valami vid�m zen�t. Mikor elk�sz�lt a f�rd�, f�radtan mer�lt a habos v�zbe. Ahogy fek�dt a k�dban, �s hallgatta a zen�t, egyre jobban elszomorodott �s kil�t�stalanabbnak l�tta a j�v�j�t.

Elrontotta az �let�t, elmenek�lt az esk�v�j�r�l, egy fell�ngol�s miatt, majd sodr�dott az �lettel �s mire �jra mag�ra tal�lt m�r voltak meg nem v�ltoztathat� dolgok az �let�ben. Arra gondolt, hogy mi lett volna ha Niconak megbocs�t, �s �jra �sszej�nnek, akkor most Seb norm�lis csal�dban �lhetne, de neki a legbonyolultabb szerelem kellett, hisz tudta, hogy Kimivel semmi sem volt egyszer�, de a sz�ve hozz� hajtotta, csak azzal nem sz�molt, hogy a f�rfi nem egy �letre akarja �t. Nem �rtette, m�rt hagyta el. Sose l�tta jel�t, hogy Kimi boldogtalan lett volna mellette.

-          De akkor m�rt?- k�rdezte k�ts�gbeesetten.

Persze v�lasz nem �rkezett r�. Sebastian cs�kja is felkavarta, mert tudta, hogy r�gen szerette �t, de sose gondolta volna, hogy a mai napig �gy �rez ir�nta. Mennyivel m�sabb volt Sebastian, mint a m�sik k�t sr�c. � figyelmes, odaad�, ny�lt �s m�r szinte gyermekien �szinte volt. Sajnos V�nusz csak a nagy kork�l�nbs�get l�tta k�zt�k, ami elr�m�tette. Pedig, ahogy egy�tt �ltek a feles�g�vel, mindig is csod�lattal t�lt�tte el. Nem is k�v�nhatott volna senkinek se jobb t�rsat Sebastiannal.

Nem tudta tov�bb gondolni, mert eleredtek a k�nnyei. N�ma s�r�sa hangos zokog�ss� v�lt, de v�gre kiadhatta mag�b�l az �sszes f�jdalm�t.

Seb �gy rohant v�gig a h�zon, mintha haza ment volna. Szinte berontott a l�ny szob�j�ba. Sisu felkapta a fej�t a zajra. Pillanatokig csak zavartan n�zett, majd felder�lt.

-          L�tom, siett�l!- �llap�totta meg der�sen.

-          Hi�nyozt�l.- v�laszolta megk�nnyebb�lten, �s megcs�kolta a l�nyt.

-           Te is.- v�laszolta, mikor abbamaradt a cs�k.

-          Olyan lehangoltnak t�nsz.- n�zett aggodalmas tekintettel a l�nyra Seb.

-          H�t, nem t�l felemel� �rz�s napokig �gyhoz k�tve lenni…- sop�nkodott Sisu.

-          De fel a fejjel! Lassan csak v�ge lesz!- b�ztatta Seb.- �s biztos, hogy csak ez a baj?- k�rdezett az�rt r�.

-          Igen.- v�laszolta Sisu, nem akarta a sr�cnak elmes�lni az apj�val folytatott besz�lget�s�t.

-          Ok�, akkor elviszlek kocsik�zni.- aj�nlotta Seb.

-          H�t jobb, mint a semmi.- v�laszolta kiss� csal�dottan Sisu.

-          S�t�lni csak nem vihetlek!- n�zett r� Seb vigyorogva.

Sisu grimaszolt egyet, �s persze beleegyezett a programba. �s nem is �rezte olyan rosszul mag�t. Seb t�rsas�ga felvid�totta, �s �r�lt annak, hogy minden ny�gj�t k�pes elviselni a sr�c. Persze nem volt � mindig ilyen elviselhetetlen, csak a tehetetlens�get nem szerette. R�ad�sul Seb minden k�v�ns�g�t leste. �gy azt�n j� �rz�sekkel t�rtek vissza nem sokkal s�t�ted�s ut�n. Este azt�n f�radtan d�ltek egym�s karjaiba, �s szinte pillanatok alatt el is nyomta �ket az �lom.

Sebet m�snak reggel a telefonja cs�rg�se �bresztette.

-          Ki az?- k�rdezte Sisu m�g f�l�lomban.

-          Nem l�nyeg.- v�laszolta Seb, majd kiment a szob�b�l.

Leona h�vta. Aggodalom volt a hangj�ban.

-          Szia, ide kell, hogy gyere!- kezdte Leona.

-          Mi a baj?- k�rdezte Seb aggodalmasan.

-          Nem tudom telefonba elmondani…- kezdte a l�ny.

-          Akkor odamegyek.- v�laszolta egy kis gondolkod�s ut�n Seb.

-          Tal�n nem k�ne hozz�nk… ink�bb tal�lkozzunk valahol!- k�rte Leona.

-          J�, hol?- k�rdezte t�relmetlen�l Seb.

-          Eml�kszel a Z�richi M�zeumra?

-          Persze.- v�gta r� Seb.

-          Mikorra tudsz ott lenni?

-          Fogalmam sincs ebben a pillanatban… majd visszah�vlak, id�ben.- �g�rte Seb.

-          J�, csak siess!

-          Jaj, Leona, jobb lenne, ha mondan�l valamit!- �llap�totta meg Seb.

-          �gy nem tudok.

-          Ok�, akkor sietek.

Bontott�k a vonalat. Sebnek egy�ltal�n nem hi�nyzott az �jabb utaz�s, �s hogy Sisut itt kell hagynia. Gyorsan �rt egy r�vid �zenetet a k�zben visszaalv� l�nynak, majd fel�lt�z�tt. Lefel� menet a nappaliban �sszetal�lkozott Kimivel.

-          H�t te? Kor�n kelt�l!- �llap�totta meg.

-          Te is.- v�laszolta Seb.

-          �n nem b�rtam aludni, �s te?

-          H�t �n se.

-          A telefon miatt?- k�rdezett r� Kimi.

-          Aha.

-          Valami baj van?- k�rdezett r� Kimi.

-          �, nem csak…- itt Seb nem tudta folytatni, mert Kimi rosszall� tekintet�vel tal�lkozott.- Ok�, el kell utaznom… nem tudom mennyi id�re… konkr�tat �n se tudok, de Leona nem szokott viccelni ilyen dolgokkal.- adta meg a magyar�zatot Seb.

-          � Sebastian l�nya?

-          Igen.- v�laszolta elmerengve Seb.

-          Sisu nem fog �r�lni.- �llap�totta meg Kimi.

-          Tudom, ez�rt is pr�b�lok sietni.- n�zett t�relmetlen�l Kimire a sr�c.

-          �rtem, nem tartalak fel. Csak egy k�r�s, h�vd fel, ahogy tudsz valamit!

      -     Persze, ez a minimum.- �g�rte Seb, azzal otthagyta Kimit.