Az életem fenekestül felfordult. Amikor elmondtam a többieknek, hogy mi is a helyzet, akkor volt a legnagyobb a vita arról, hogy Kimi tudjon-e a bébiről. Semmiképpen nem akartam, hogy tudjon arról, ami velem történik. Ő mondta, hogy ne keressem, és én nem is teszem. Mark volt nagyon amellett, hogy a világbajnoknak tudnia kell, mi történik velem, de a többiek mellettem álltak és így jutottunk oda, hogy nem mondanak neki semmit. A legnagyobb szerencsém az volt, hogy Sonja rengeteget segített a tanácsaival, mivel ő mégiscsak kihordott már két babát. Emellett a többiek mindig hívtak a versenyekre, de nemet mondtam. Tudtam, hogy ha csak látnom kellene Kimit, már az sok lenne. Az idő pedig csak telt. Szerencsére a picivel minden rendben volt, nem kellett aggódnom. Majd eljött a nyár, ami kivételesen Helsinkiben is kellemesen meleg időt hozott. A legtöbb időmet Sonjával és Tobiassal töltöttem, közülük is inkább a bátyámmal. Szívesen mentem ki vele a pályára és néztem a gokartozó apróságokat. Általában ezzel teltek a napjaim, valamint a barátnőm tanított főzni. Mivel igen sok időt töltöttünk együtt, ő tudta a legjobban követni a terhességemmel való változást.

-Mikor kell menned ellenőrzésre?- kérdezte az egyik délután, amikor a kertben ültünk. Niklas és Lotta vidáman játszottak.

-2 nap múlva lesz az ultrahang és képet is kapok.- tettem a kezem a hasamra. Bár még csak a negyedik hónapban jártam, le sem tagadhattam, hogy úton van az első. Az a maradék 2 nap gyorsan el is telt és mehettem az orvosomhoz. Beszéltünk néhány szót, majd felfeküdtem az asztalra és elkezdett vizsgálni. Meg is találta a kicsit és mosolyogva magyarázott a monitoron mutogatva, mígnem hirtelen megkomolyodott.- Valami baj van, doktornő?- kérdeztem rémülten. Pillanatokig nem szólt semmit, majd még nagyobb lett a mosolya.

-Hannah, magának ikrei lesznek.- felelte és megmutatta a másik babát is. Annyira meglepett, hogy szólni sem tudtam. Egészen hazáig mélyen a gondolataimba merültem és csak az járt az agyamban, hogy egyszerre 2 kisbabát kell megszülnöm. Még azt is elfelejtettem, hogy körbe kellene telefonálnom a családomat. Végül este 7 után csöngettek. Kissé meg is lepett, hogy ki lehet ilyenkor. Ahogy kinyitottam az ajtót, megláttam Markot.

-Szia, kicsim!- ölelt meg és adott egy puszit.

-Szia, apa!- mondtam kissé elgondolkozva. Mióta szakítottam Kimivel, Markot apának hívtam.- Hogyhogy itt, ebben az időben?

-Nem szóltál semmit nekünk arról, hogy mi volt az orvosnál.- ült le a konyhában. Mivel pont lefőtt a tea, öntöttem két bögrével, az egyiket leraktam elé, a másikat pedig magamhoz vettem és leültem vele szemben.

-Tudod, bonyolultabb a helyzet, mint gondoltam.- kezdtem bele a mesélésbe.- Emlékszel, hogy a múltkor Sonja megjegyezte, hogy kicsit sokat híztam?

-Hogyne emlékeznék.- komorodott el az arca. Mióta kiderült, hogy terhes vagyok, nem fogadott el semmilyen kritikát, ami egy picit is bántó volt velem szemben.

-Igaza volt.- mondtam és felemeltem a kezem, mert bele akart szólni.- Ahhoz, hogy egy babát hordjak ki, tényleg sokat híztam. Az ultrahangon derült ki, hogy ketten vannak.- toltam elé a borítékot, amiben a kép volt.

-Még mindig nem akarsz szólni Kiminek?- kérdezte, miután megnézte a felvételt.

-Apu! Augusztus van. Jenni bármelyik pillanatban megszülhet, ezt te is nagyon jól tudod. Most menjek oda hozzá és mondjam azt, hogy bocsi, de a gyerekeiddel vagyok terhes? Tegyem meg ezt azután, hogy elhagyott?

-Ha már szóba hoztad azt a hárpiát, Kimi ma mondta, hogy hivatalosan is elváltak.

A kedvem egyből elment mindentől. Belegondoltam, hogy valamikor mennyire vártam ezt a pillanatot és most, hogy eljött, nem tudok neki örülni, mert a kapcsolatunk már nem ugyanolyan, mint akkor, mikor elkezdődött.

-Akkor remélem, hogy talál valakit, akivel boldog lehet.- tettem el a képeket.

-Nagyon jól tudod, hogy nem lesz senki, akit annyira szerethetne, mint téged.- kapta el a karom és megérintette a tetoválásom.

-Ne aggódj, nem bántam meg. És nem fogok semmi őrültséget csinálni, ha attól félsz.- húztam el a kezem. Mark felállt és az ajtó felé sétált. Gyorsan elköszöntünk, közben figyelmeztetett, hogy hívjam fel a többieket, mert mindenki aggódik értem. Ahogy becsukódott az ajtó mögötte, a férfinak hatalmasra nőtt a bűntudata. Élénken élt az emlékeiben a délelőtti beszélgetés. A lakásában ült, mikor csengettek. Legnagyobb meglepetésére Kimi volt az. Elmondta neki, hogy vége a házasságának. Ő pedig csúnyán rápirított, hogy miért mondja el.

-Csak azért, hogy Hannah is tudja.- felelte halkan a pilóta.

-És miért akarod, hogy tudja? Te szakítottál vele. Eldobtad, mint valami használati tárgyat…- kezdett kiabálni Mark.

-Nem önszántamból tettem.- vágott közbe a Jégember.- Valakinek nagyon ellenére van a kapcsolatunk és megfenyegetett, hogy baja esik, ha nem hagyom el. Egészen addig nem gondoltam komolyan, míg a maláj győzelmem reggelén nem találtam egy levelet a szállodai szoba ajtajában. Csak annyi volt rajta, hogy a holnap a döntő. Mellette egy kép volt valami horrorból, egy lány feküdt vérbe fagyva. Tudtam, hogy innen már nem játék a dolog, ezért inkább elhagytam Hannah-t és ráállítottam az ügyre egy csomó magánnyomozót. Miatta csinálom csak.

Mark nem tudott mit mondani arra, amit a pilóta mesélt. Szinte tátott szájjal bámult rá és mikor megkérte, hogy ne szóljon a lánynak, egyből rámondta az igent. Ezért érezte magát olyan rosszul és még inkább el akarta mondani Kiminek, hogy apa lesz. De tudta, hogy nem teheti meg, mert bármelyiküket avatná be a másik titkába, örökre elfelejthetné vagy a legjobb barátját, vagy a lányát. Csak azt remélhette, hogy egyszer megértik majd a helyzetét és mindketten megbocsátanak neki.