Remeg� k�zzel kapcsoltam be a diktafont, miut�n le�ltem a szob�ban l�v� egyik k�nyelmes b�rfotelbe.

- 2003. �prilis 29. – mondtam bele a diktafonba, majd v�rtam. Hihetetlen, hogy idekeveredtem, magam sem tudom, hogy mi�rt, az eg�sz olyan nevets�ges. �js�g�r�nak k�sz�l�k, �s most is ez�rt vagyok itt. Vagyis fogad�sb�l, egy oknyomoz� riport miatt. De m�g mindig nem hiszem el, hogy itt vagyok. Forksban, a mindig es�s washingtoni kisv�ros k�rh�z�ban. Mit keresek �n itt? Ez teljesen abszurd, lehetetlen, hihetetlen. Hossz� h�napokat t�lt�ttem kutat�ssal �s nyomoz�ssal. Lehet, hogy csak nekem t�nt fel, de ez a f�rfi, akivel besz�lni k�sz�l�k, t�bb k�pen is l�that� volt, k�l�nb�z� korokb�l. Hogy lehet ez? – k�rdeztem magamt�l. A hang a fejemben v�laszolt: sehogy. Eszel�s vagy, �llj fel �s menj haza. � orvos, �s ha el� �llsz az elm�leteddel, egyenesen a viccoszt�lyra k�ld majd, kell ez neked? M�r �pp fel�llni k�sz�ltem, mikor meg�reztem egy m�mor�t� illatot. A nap illata lenne ilyen, ha �rezni lehetne. �sszeszor�tottam a fogam �s �jra l�legeztem, m�g m�lyebben, hogy mindenhol �tj�rjon a nap illata.

- Nos – a hangja is pont olyan m�moros �s ig�z� volt, mint az illata. Megremegtem. Pasi m�g sosem hatott r�m �gy. Azt hittem, velem van a baj, de lehet, eddig rossz helyen keresg�ltem. Hirtelen felugrottam a helyemr�l �s mikor r�n�ztem a f�rfira, aki ott magasodott el�ttem, azt hittem, meg�ll a sz�vem, csak pislogtam. Josie, ideje lenne er�t venned magadon, olyan vagy, mint egy csitri, akit vill�mcsap�s �rt �s, �s, �s. A hang a fejemben nem tudta folytatni, mert akkor �jb�l megsz�lalt az el�ttem �ll� isten. A hangja l�gy volt, meghat�, mag�val ragad�, hat�rozott, �rz�ki. Passz. Azt hiszem, t�bb jelz� nem jut eszembe. Megbabon�zott.

– Nos – mondta m�g egyszer, majd felvillantotta a mosoly�t. A szeme m�g mindig engem p�szt�zott. J�zus, embernek hogy lehet ilyen sz�n� a szeme? De m�r nem volt id�m foglalkozni a szem�vel. – A titk�rn�m mondta, hogy egy fiatal l�ny �rdekl�dik a munk�m ir�nt. – a mosoly m�g mindig ott csillogott az arc�n. Megk�sz�r�ltem a torkom, hogy megejtsem a k�telez� bemutatkoz�st. El�g sok�ig h�ztam, bunk�nak �reztem magam, de nem mertem megsz�lalni. Sz�gyelltem kinyitni a sz�mat �s kipr�selni magamb�l a nevem. Hat�rozottan ut�ltam a hangom, szinte mindent ut�ltam magamon, de ezt most hagyjuk, kisebbs�gi komplexusaim vannak. Majd ha gazdag �s h�res leszek, keresek egy orvost, aki csillag�szati �sszegek�rt kimagyar�zza bel�lem ezt a k�nyszerk�pzetet.

- ���, j� napot. A nevem Josephine Sanders, de mindenki Josie-nak h�v. – mondtam. Magam sem tudom, mi�rt, de k�nyszeresen azt �reztem hogy az el�ttem �ll� f�rfinak mindent elmondhatok. Nyitott k�nyvnek �reztem magam, ahogy r�m n�zett azzal az eszel�s sz�n� szem�vel. A kezemet ny�jtottam fel� �s � is viszonozta a gesztust. Milyen hideg �s kem�ny a keze, �s m�gis milyen fini volt meg�rinteni a b�r�t. Hmmm, d�g�s a pasi. �sszeh�ztam a szem�ld�k�m. Nem t�l fiatal ahhoz, hogy praktiz�l� orvos legyen? - tettem fel a k�rd�st, �s ezt � is megl�tta rajtam.

- Akkor esetleg kezdhetn�nk is – mondta, mik�zben elengedte a kezem �s az �r�asztala m�g� �lt. Kecsesen megigaz�totta a feh�r k�peny�t �s k�nyelmesen elhelyezkedett a sz�k�ben. �n meg bamb�n �lltam �s v�rtam egy jelre. Ezek ut�n nem csod�lkozom el soha t�bbet semmin. � intett, hogy �ljek le. Sikeresen beletal�ltam a fotelbe. Nagyon tr� lett volna, ha l�nyos zavaromban mell��l�k. K�t l�bon j�r� katasztr�fa voltam, de ezt megint csak mell�kesen mondom. Most Dr. Carlisle Cullen az els� �s legfontosabb szem�ly, akinek a titk�t kell megfejtenem.

- ���, iz�. – na sz�p vagy, Josie. Tudod, mit gondol most r�lad? Hogy egy szerencs�tlen balek vagy - mondta a hang a fejemben �s �n akaratlanul is v�gtam egy mosolyra hasonl�t� fintort. � meg m�g mindig engem fix�rozott. Ahogy el�red�lt az asztalhoz, mindk�t k�ny�k�t az asztallapra rakta �s a k�t kez�nek ujjhegyeit egym�shoz illesztette, majd lassan lecs�sztatta, �s szorosan �sszekulcsolta. Az arca t�relmes volt, �s azt hiszem, magasztos. Igen, ez a legjobb sz� r�. – Ha nem gond, akkor bekapcsoltam a diktafonomat, hogy minden dokument�lva legyen, amit mond. – b�ktem ki az els� �rtelmes mondatot. �r�ltem nek,i hogy bekapcsoltam a ketyer�t, tuti hogy sz�zszor, s�t biztos vagyok benne hogy ak�r ezerszer vissza fogom hallgatni a szavakat, amik elhagyj�k az ajk�t. Gy�ny�r� volt, suhant �t az agyamon a felismer�s. � csak v�llat vont �s v�rta az els� k�rd�sem.

- K�rhetn�m, hogy mes�ljen nekem a munk�j�r�l itt a k�rh�zban? – bugyuta k�rd�s volt, de minden, amit elterveztem, felborult, mikor megl�ttam a f�rfit. A F�RFIT. Igen, �gy fogom le�rni majd, csupa nagybet�vel.

- �n is szeretn�k k�rni valamit – elkerekedett szemmel n�ztem r�. – Szeretn�m, ha tegez�dn�nk, mivel biztosan tudom, hogy �n vagyok az �regebb – �s az arc�n egy olyan hat�rozott, �nel�g�lt mosoly jelent meg. Pfff, alig lehet 6 �vvel id�sebb n�lam, hihetetlen, hogy m�r praktiz�l.

- Rendben – v�laszoltam, �s v�rtam, hogy folytassa.

- L�tom rajtad, hogy meglep�dt�l azon, hogy �n ilyen fiatal vagyok. El�g neh�z lesz neked ezt most felfogni, de �n egy v�mp�r vagyok – mondta �s m�g mindig mosolygott. Hogy mi? Ezt nem v�gom. Ok�, hogy el�g h�ly�n viselkedem, de az�rt nem kell ennyire ny�ltan bolondnak n�znie, horkantam fel. Nem voltam biztos, hogy ezt most csak magamban gondoltam, vagy t�nyleg ki is mondtam.

- V�mp�r, az sz�p – csak ennyi tellett t�lem. Na puff, te is sz�p vagy. Ok�, akkor induljunk el ezen a vonalon, �s menj�nk bele a j�t�kba. Ha cikk nem is lesz bel�le, legal�bb hallhatom a dallamos, szinte �nekl� hangj�t, �s lehet hogy egy eg�sz j� mese kerekedik bel�le, amit majd est�nk�nt elmes�lhetek az unok�imnak. Megint h�lyes�geket gondolsz, mondta a hang a fejemben. – �s esetleg elmes�ln�, bocs elmes�ln�d a t�rt�netedet? – k�rdeztem.

- �rdekes l�ny vagy te, Josie. M�s vagy kir�h�gne vagy bep�nikolna.

- �rdekes. Mi�rt kellene f�lnem? Fel voltam k�sz�lve bel�led, �s b�ztam benne hogy ezt fogod mondani. Legal�bb nem �rzem magam ennyire h�ly�nek, hogy esetleg t�nyleg igaz – mondtam higgadtan. – Meg am�gy is egy zs�folt k�rh�zban vagyunk, itt csak nem ugrasz a torkomnak – tettem hozz� hat�rozottan.

- Ez igaz – mondta �s �jb�l el�ker�lt az a hat�rozott vigyor. Vajon a v�mp�rok megmaradnak a f�nyk�pen? - k�rdeztem magamt�l, azt�n �szbe kaptam. Hiszen az�rt j�ttem ide, mert l�ttam a k�peket, amik r�la k�sz�ltek. El�gg� �rtetlenek voltak a gondolataim. Mi�rt is j�ttem ide? �s akkor kapcsoltam, hogy a k�pek miatt, hogy idevonzott a f�rfi a k�pr�l. Miatta kellett idej�nn�m. – 1640-ben sz�lettem Londonban – mondta hat�rozottan, azt�n folytatta. – Azt hiszem, de nem biztos, mivel az emberi eml�keim m�r nagyon hom�lyosak. Ap�m lelkip�sztor volt. Megr�gz�tt, �s konok, �s minden rossz ellen k�zd�tt, ami nem felelt meg a Bibli�nak. Tudod, hogy a Biblia is meg�rta m�r a l�tez�s�nket. – vett egy m�ly leveg�t mikor l�tta hogy nem nagyon v�gom, hogy mire akar kilyukadni. – Tudod, ki volt az els� fajt�nkbeli? – �n csak v�llat vontam, nem voltam vall�sos, �s nem is foglalkoztatott a Biblia. – K�in, �d�m �s �va els� gyermeke. Aj�nlom figyelmedbe M�zes 1 k�nyv�t. De v�rj, ezt m�g ap�mt�l tanultam, megsz�llottan �ld�zte mindazt, ami szerinte eredend�en b�n�s volt.

„1. Azut�n ismer� �d�m az � feles�g�t �v�t, a ki fogad vala m�h�ben �s sz�li vala Kaint, �s monda: Nyertem f�rfiat az �rt�l.

2. �s ism�t sz�l� annak atyjafi�t, �belt. �s �bel juhok p�sztora l�n, Kain pedig f�ldm�vel�.

3. L�n pedig id� mult�val, hogy Kain aj�nd�kot vive az �rnak a f�ld gy�m�lcs�b�l.

4. �s �bel is vive az � juhainak els� fajz�s�b�l �s azoknak k�v�rs�g�b�l. �s tekinte az �r �belre �s az � aj�nd�k�ra.

5. Kainra pedig �s az � aj�nd�k�ra nem tekinte, mi�rt is Kain haragra gerjede �s fej�t lecs�ggeszt�.

6. �s monda az �r Kainnak: Mi�rt gerjedt�l haragra? �s mi�rt cs�ggeszt�d le fejedet?

7. Hiszen, ha j�l cselekszel, emelt f�vel j�rhatsz; ha pedig nem j�l cselekszel, a b�n az ajt� el�tt leselkedik, �s re�d van v�gy�d�sa; de te uralkodj�l rajta.

8. �s sz�l s besz�l vala Kain �bellel, az � atyjafi�val. �s l�n, mikor a mez�n val�nak, t�mada Kain �belre az � atyjafi�ra, �s meg�l� �t.

9. �s monda az �r Kainnak: Hol van �bel a te aty�dfia? � pedig monda: Nem tudom, avagy �riz�je vagyok-� �n az �n aty�mfi�nak?

10. Monda pedig az �r: Mit cselekedt�l? A te aty�dfi�nak v�re ki�lt �n hozz�m a f�ldr�l.

11. Mostan az�rt �tkozott l�gy e f�ld�n, mely megnyitotta az � sz�j�t, hogy befogadja a te aty�dfi�nak v�r�t, a te kezedb�l.

12. Mikor a f�ldet m�veled, ne adja az t�bb� n�ked az � term� erej�t, bujdos� �s v�ndorl� l�gy a f�ld�n.

13. Akkor monda Kain az �rnak: Nagyobb az �n b�ntet�sem, hogysem elhordozhatn�m.

14. �m� el�z�l engem ma e f�ldnek sz�n�r�l, �s a te sz�ned el�l el kell rejt�zn�m; bujdos� �s v�ndorl� leszek a f�ld�n, �s akkor ak�rki tal�l re�m, meg�l engemet.

15. �s monda n�ki az �r: S�t ink�bb, aki meg�l�ndi Kaint, h�tszerte megb�ntettetik. �s megb�lyegz� az �r Kaint, hogy senki meg ne �lje, a ki r�tal�l.

16. �s elm�ne Kain az �r sz�ne el�l, �s leteleped�k N�d f�ld�n, �dent�l keletre.”

Carlisle pontosan id�zte a szavakat a Bibli�b�l. A mellkasa nem mozgott k�zben, a szeme kiakadt �s csak egy pontra figyelt. T�k�letes, m�g �gy is, ahogy elmes�lte az els� v�mp�r t�rt�net�t. Az �tkozott els�sz�l�tt�t, aki meg�lte a testv�r�t. A hangja megv�ltozott, emberibb lett, mikor m�r a saj�t gondolatai j�ttek el� bel�le. – De milyen isten az olyan, aki k�l�nbs�get tesz k�t b�r�nya k�zt? Mi�rt nem teremtette az embert t�k�letesre, irigys�g n�lk�l? – csak hallgattam, ahogy besz�l. S�hajtott mintha sz�ks�ge lenne r�. – Tudod mi�rt �lte meg K�in az �ccs�t, �belt? – v�llat vontam, halv�ny l�v�sem sem volt. – Mert f�lt�keny volt, hogy az � Istene jobban szereti �belt, mint �t. Meg�lte, mert f�lt�keny �s irigy volt. Milyen isten az ilyen? Ha l�tezik megbocs�t�s, akkor mi�rt nem bocs�tott meg? Mi�rt k�rhoztatta K�in az �r�k l�tre, mi�rt k�nozza m�g mindig �t? – elkerekedett a tekintetem, hogy lehet az, ezek szerit m�g mindig �l az els� v�mp�r. V�g�l is halhatatlanok, belef�r, futott �t az agyamon.

- M�g mindig �l? – k�rdeztem.

- Igen, ez a b�ntet�se. Az �r�k �let. De tudod, mivel b�ntette az � Isten�t? – a hangja keser� volt, ah�nyszor kimondta az Isten sz�t. – Megtanulta kezelni a szomj�t, �s csak �llatv�rt fogyasztott, �s m�g mindig �gy tesz. Itt �l k�zt�nk, �s vel�nk van a kezdetek �ta.

- Hogy lehets�ges?

- Vannak s�t�t foltok a m�ltj�ban, mikor m�g szenvedett, hogy miv� v�lt, hogy ivott az �ccse v�r�b�l, �s �r�k �letre k�rhozott. Bujdos� volt, �s nem l�zadt, de azt�n ellenszeg�lt az � Isten�nek, �s �j �letet kezdett. �s tudod mi a legszebb az eg�szben? Hogy t�bbsz�r is szentt� avatt�k. – Carlisle arca megv�ltozott megint az, az �nel�g�lt mosoly jelent meg az arc�n. 

- Mikor jelent meg el�sz�r? M�rmint �r�sos eml�k r�la? – kezdtem magyar�zni a k�rd�semet, ami azt jelentette, hogy egyre jobban �rdekel a mese, amit az el�ttem �l� t�k�letes f�rfi sz�v�getett.

- H�t el�sz�r az 850-es �vek k�r�l. � volt Szent Cirill, Konstantin – mondta g�nyosan. – J�nos P�l avatta szentt� �ket 1980. december 31 -�n. Legk�zelebb mint a Canterbury-i �rsek jelent meg, az 1100-as �vek k�rny�k�n, Szent Anzelm n�ven ismerj�k. Majd mint a h�res Aquin�i Szent Tam�s jelenik meg. Mind a h�rmuknak sokat k�sz�nhet az emberis�g fejl�d�se. �s gondolom, ez nagyon bosszantja az Istent odafent – a hangja megtelt kacajjal. Akaratlanul is a mennyezetre emeltem a tekintetem. Nem tudom, mire v�rtam. Tal�n hogy lesz egy jel, hogy ez t�nyleg igaz, �s hogy � val�ban v�mp�r, �s az eg�sz az Isten hib�ja. Semmi sem t�k�letes, hi�ba teremtette az Isten az embert a saj�t alakj�ra, m�gis hiba cs�szott a sz�m�t�saiba. Lehet, hogy ha nem adott volna nek�nk szabad akaratot, minden t�k�letes lenne, �s mi m�g mindig a paradicsomban �ln�nk.

- �s te hogy lett�l halhatatlan?

- Az ap�m pap volt, megr�gz�tten �ld�zte a gonoszt �s ami nem kedv�re val� Istennek, az � Isten�nek. – a hangja kem�ny volt, de az arc�n semmi nyoma �rzelemnek. – Az Isten engem b�ntetett meg az � b�nei�rt. Rengeteg embert gyilkolt meg koholt v�dak alapj�n. Az any�mat is, aki m�s volt, mint a t�bbi ember. Az�rt vette feles�g�l, hogy ki�zze bel�le a gonoszt, ahogy � mondta. Ami azzal j�rt hogy sokszor b�ntotta �t testileg �s lelkileg. B�n�s�k �s �rtatlanok. Az any�mat egy mise ut�n tal�ltam meg megk�nozva, a saj�t v�r�be belefulladva. 8 �ves voltam. Akkor m�g elhittem az ap�mnak, hogy any�mat megsz�llta a gonosz, �s hogy az emberis�gnek jobb �gy, hogy � m�r nincs k�zt�nk. K�s�bb. mikor l�ttam mit m�vel az ap�m, r�j�ttem, hogy any�m is az � fanatizmus�nak �ldozata lett. Ap�m mellett maradtam, de csak az�rt, hogy meg�vhassam az �rtatlanoka,t �s t�nyleg csak a rosszat puszt�tsam el. �szt�n�sen felismertem, hogy ki a b�n�s, az eretnek, ahogy ap�m h�vta �ket. Mindig azt mondta: „�des fiam, sok eretneket kell m�g a m�svil�gra k�ldened, hogy megv�lts a lelked, �s hogy biztos helyed legyen a mennyeknek orsz�g�ban”. – beleborzongtam a szavaiba. Megint kiakadt a szeme �s a semmibe meredt. – 23 �ves voltam, mikor megharapott egy pokolfajzat, akkor m�g gy�l�ltem hogy ez lett bel�lem. Meg akartam halni, de nem tudtam, hogyan.

- Tudod ki tette ezt veled?

- Nem vagyok benne biztos, de az a csavarg� tal�n lehetett K�in is, ezzel akarta b�ntetni az ap�mat a sok �rtatlan ember�rt, �s tal�n az Istent is, hogy ezt tette vele.

- Meg�ln�d �t, ha biztos lenn�l benne?

- Nem, h�l�s vagyok neki. Boldog vagyok, amennyire az �letem szabta korl�tok engedik.

- Vannak m�g m�s v�mp�rok is?

- Igen, sokan vagyunk. Olyanok is, mint �n, akik �llati v�ren �lnek, �s olyanok is, akik emberre vad�sznak. De ez egy m�sik t�rt�net, ha �rdekel, akkor holnap ugyanitt. Azt hiszem, hamarosan mennem kell, balesetest hoznak – a sz�ja pajkos mosolyra h�z�dott. N�h�ny pillanattal k�s�bb kopogtak.

- Megyek – mondta majd fel�llt �s m�r az ajt�n�l is termett. - Akkor holnap – mondta. Az ajt� fel� indultam, udvariasan maga el� engedett. M�g mindig mosolygott. Odakint nagy volt a ny�zsg�s. Egy t�megkarambol s�r�ltjeit hozt�k be t�bb ment�vel.

- V�rlak, holnap 3 k�r�l – azzal indulni k�sz�lt, de l�tta rajtam, hogy valami f�rja az oldalam. – Nos?

- Igen, egy valami. Hogy b�rod a v�r szag�t?

- �nuralom, Josie. Minden csak az �nkontroll k�rd�se. Ne feledd, t�bb mint 300 �ve gyakorlom. J� vagyok benne – az utols� szavakat m�r a f�lembe suttogta. �reztem a fagyos lehelet�t a b�r�m�n, �nk�nytelen�l is beleborzongtam.

- Holnap – mondta �s elt�nt a betegek k�zt.

( az id�zet a Bibli�b�l van, bocs hogy kicsit Istenk�roml� lett, nem annak sz�ntam. )