M�r alig v�rtam a reggelt, tiszta transzban voltam, pont j� lesz, hogy motorral megyek. Lehet, kicsit kor�bban is indulok, hogy a k�rny�ket is kif�rk�sszem. Persze az �jszaka szinte semmit sem aludtam az izgalomt�l. Hajnalban v�g�l �sszekapartam magam, felvettem az �j, t�k fekete b�r ruh�t, meg kell hagyni, d�g�s voltam benne. Azt�n beleb�jtam a cip�be, �s el�kotortam a p�r fekete keszty�met. A sisak az el�t�rben volt a f�ld�n, mert m�g semmi szekr�nyem vagy rakod�alkalmatoss�gom nem volt. Kimentem a gar�zsba, m�g �pp csak pirkadt, mikor ber�gtam a b�h�m nagy BMW motort. Im�dtam, ahogy �nekelt a g�p. A fejemre h�ztam a sisakot, majd felm�sztam a motorra �s �tra keltem vele. Csak sz�guldoztam a k�rny�ken. Magam sem tudom, merre, �s azt sem �rdekelt, hogy esetleg nem is tal�lok el a suliba. Most csak a sebess�g �s a sz�guld�s sz�m�tott. Az aszfalt nedves volt a hajnali es�t�l, ami m�g mindig szit�lt a leveg�ben, kicsit m�g vesz�lyesebb� t�ve a sz�guld�st, de engem  ez egy�ltal�n nem zavart, szerettem �tl�pni a hat�rokat, szeretettem kock�ztatni, �lveztem hogy ak�r meg is halhatok. Egy kanyarg�s szakaszhoz �rtem, �s megl�ttam maga el�tt egy piros BMW-t. Na, most egy hal�li �tlet pattant ki a zakkant agyacsk�mb�l. Megh�ztam a korm�nyon a sebess�get, �s a motor eleje a magasba �gaskodott. N�h�ny pillanat alatt be�rtem az aut�t. Azonnal r�j�ttem, hogy kik �lnek a kocsiban. 5 meglett v�mp�r. Kell nekem ez, j�t tesz az eg�szs�gemnek, hogyha most ujjat h�zok vel�k? Neked elment az eszed, hallottam egy hangot a fejemben, ami nem az �n hangomon besz�lt. Ok�. Edward az, kacagtam, de nem hangosan, csak magamban. Na, ezt figyeld kisap�m, mondtam g�nyosan. Nem tudom, mennyivel mehett�nk, de tartottam a l�p�st a BMW-vel. Felm�sztam a motor test�re. A bal l�bamat a tank be�nt�j�re raktam, a jobbal meg a motor h�tulj�n�l t�maszkodtam. Nem tudom, melyik csaj kocsija lehetett, de egy apr�cska b�r cip�cske l�gott a visszapillant� t�kr�n. Ez�rt az lesz a minimum, hogy kitekerik a nyakam, de j� lesz, gondoltam magamban. Kihajoltam a motor f�l�l, be az aut�ba, �s leszak�tottam a cip�t.

- Kamion!– ki�ltotta Alice, �s a szeme el� kapta a kez�t. �n meg visszahuppantam a motorra, m�g t�bb g�zt adtam, �s lehagytam a BMW-t. Egy hossz� kanyar volt el�tt�nk �s a be�g�rt teherkocsi is felt�nt. Persze ez az �n form�m, a kamion megcs�szott a nedves aszfalton, �s �tsodr�dott a mi s�vunkba. Hallottam, ahogy a f�kre tapos valaki a h�tam m�g�tt. A h�lye fejemmel, h�tran�ztem. A piros kocsi csak t�volodott, �n meg v�szesen k�zeledtem a kamionhoz. �jra el�re n�ztem, oldalra helyeztem a tests�lyomat, ami azt eredm�nyezte, hogy a motor majdnem teljesen elfek�dt az �ton. Ide�lis volt a magass�gom ahhoz, hogy pont �tcsusszanjak a kamion h�ts� tengelyei k�zt. Abban a pillanatban mikor a teheraut� alatt voltam, l�ttam leperegni �letem filmj�t. R�j�ttem, hogy nem tetszik, ez�rt miut�n m�r a t�loldalon voltam, �jra egyenesbe raktam a g�pet alattam. Visszafordultam �s intettem a kamion sof�rj�nek, hogy minden a legnagyobb rendben.

- �l – hallottam Edward hangj�t a fejemben. Ok�, ezek szerint eddig azt hitt�k, hogy meggebedve fekszem a kamion alatt.

- Kitekerem a nyak�t a suliban, nem �rdekel, hogy ut�na k�lt�zn�nk kell. Hagyom, hogy a v�re sz�tfolyjon a parkol� betonj�n, �s ti meg csak n�zhetitek, ahogy a v�r�sen izz� forr� v�re �ztatja majd a talajt – mondta Rosaline gy�l�lk�dve, �s v�gig Edward arc�t n�zte a t�k�rben. – Hogy lehet valaki ennyire szemtelen – fortyogott mag�ban tov�bbra is, �s �jraind�totta a kocsit.

- Cicus, ne ideges�tsd magad, nem �r annyit.

- Fogd be – mordult h�tra Rosaline, �s eg�sz a suliig egyetlen sz� sem esett t�bb.

Egyszerre �rt�nk a sulihoz, csod�lkoztam is ezen, hogy lehet, hiszen nem ker�lt el sehol sem a piros BMW. Nagyot nyeltem, mikor lesz�lltam a motorr�l �s tal�lkozott a tekintetem Rosaline-�val. Tuti azt forgatja a fej�ben, hogy hogyan fog kicsin�lni a nap folyam�n. Abban biztos lehetsz, hallottam Edward hangj�t. Ok�, kiscs�v�, mi lenne, ha a saj�t gondolataiddal foglalkozn�l, v�laszoltam neki magamban. Azzal elkaptam a tekintetem r�luk, �s Mikeot kerestem a k�r�m gy�lt t�megben. Nem csal�dtam. Ott �llt �s csak vigyorgott.

- D�g�s g�p – mondta, ahogy oda�rt hozz�m. Eg�szen az eb�dl�ig a nyomomban volt, h�l�s is voltam neki. K�zben kikacagtam magam, hogy arra gondoltam, hogy esetleg �gy megmenek�lhetek Rosaline haragj�t�l. De azt�n r�j�ttem, hogy szem�ts�g volt t�lem ezt tenni. Tuti valami gyerekkori eml�k a t�voli m�ltb�l. Eg�sz nap a dzsekiben �ltem, de d�lre m�r kezdett k�nyelmetlenn� v�lni, ez�rt az eb�dl�be menet megszabadultam t�le. A Cullenek m�r a szok�sos asztalukn�l �ltek. Rosaline kicsit megemelkedett a sz�k�n, mikor bel�ptem a helys�ge, de Emmett visszanyomta a sz�k�re.

- Mit hozzak neked enni? – k�rdezte Mike, de nem nagyon figyeltem r�, csak v�llat vontam.

- Mindegy. Azonnal j�v�k, csak van egy apr� elint�znival�m – mondtam, azzal otthagytam szeg�ny sr�cot. Vajon haragudni fog r�m, ami�rt most odamegyek a Cullen asztalhoz? Nem �rdekel. Vissza akarom adni Rosaline-nak a cip�t. Mindannyian fesz�lten n�ztek r�m. Hallottam, hogy valamelyik�k tork�b�l morg�s t�r el�. Ok�, lehet, nem ez volt a mai nap legjobb �tlete, de biztosan vetekedett azzal, hogy elvettem a cip�t.

- Bocs, azt hiszem ez a ti�d – mondtam, �s az asztalara raktam a f�l p�r kiscip�t. �jabb morg�s, gyorsan visszah�ztam a kezem a testem mell�. Rosaline egy sz�t sem sz�t, senki sem sz�lalt meg, csak a fejemben Edward fagyos hangon k�z�lte velem hogy elment az eszem.

- Mit akarsz m�g? Hogy megk�sz�njem? – k�rdezte gonoszul Rosaline. A hangja m�g �gy is var�zslatos volt.

- Adok egy es�lyt, hogy bossz�t �llhass – hopp�, Josie, megint bizony�tottad, hogy neked teljesen elmentek otthonr�l, vigyorgott a hang a fejemben.  – K�t aut�, 5 m�rf�ld ma �jjel. Ha nyersz, akkor kitekerheted a nyakam, ha vesztesz, mes�lsz nekem az �letedr�l – ok� j�l hangzik, de az�rt a nyakkiteker�s el�g durva.

- �szen vagy? – k�rdezte Rosaline, a t�bbiek meg csak engem b�multak. Biztos mind azt gondolt�k, teljesen elment az eszem. H�t k�zel j�rtak hozz�.

- Nan�, gond n�lk�l lenyomlak – mondtam, �s hat�rozottan vigyorogtam.

- Erre semmi sz�ks�g – mondta Edward, de azt hiszem, most nem csak �n hallottam.

- De igenis van. Megal�zott – mondta Rosaline.

- Ok�, akkor �jf�lkor az 58-as �ton – mondtam, �s a kezem ny�jtottam fel�.

- Ott lesz�nk – v�laszolta, de nem r�ztunk kezet. Rendben, v�g�l is nem kell, hogy meg�rintsen, elvagyok �n a fagyos tekintet�kkel is.

- J� volt a reggeli mutatv�nyod – mondta Emmett, �s egy �ri�si vigyor ter�lt sz�t az arc�n. Erre �n sem tehettem m�st, csak elvigyorintottam magam. Rosaline el�bb r�m, majd Emmettre n�zett, �s mit ne mondjak, m�g sosem l�ttam, hogy egy ekkora mack� megijed.  Visszamentem az asztalunkhoz, ahol Mike �rtetlenkedve n�zett r�m

- M�g miel�tt megk�rditek, nem akarok r�la besz�lni – mondtam, �s ezzel m�g csak es�ly sem adtam nekik arra, hogy k�rdez�sk�djenek. N�ha-n�ha odan�ztem r�juk �s figyeltem, ahogy az �telt piszk�lj�k.

- Nem kell agg�dnod, nem fog meghalni. Rosaline nem b�ntja – mondta Alice, mikor l�tta Edwardon, hogy mennyire agg�dik.

- Akkor ezek szerint az �n Cicusom nyer majd – mondta Emmett, �s pr�b�lt egy puszit nyomni Rose arc�ra, de a l�ny ell�kte mag�t�l. – M�g mindig morci vagy? Nem kellene. Nekem te vagy a legszebb �s a leg�gyesebb. De az�rt azt be kell, hogy l�ss�tok, nem semmi volt, amit reggel csin�lt. – H�t, Emmett nem a tapintatoss�g�r�l h�res, �s hi�ba szerelmes Rosaline-ba, el�gg� furcsa n�ha. Most Rose-nak legink�bb arra lenne sz�ks�ge, hogy mindenki l�tv�nyosan ut�lja az �j l�nyt, erre Emmett arr�l �radozik, mennyire �gyes volt reggel, gondolta mag�ban Edward, �s k�ld�tt egy v�dl� pillant�s Emmett fel�. A sr�c meg csak v�llat vont, �s Rosaline ut�n indult a k�z�s spanyol �r�ra. Hamarosan Jasper is t�vozott. M�r csak p�ran voltak az �tkez�ben.

- Biztos vagy benne, hogy Rosaline nyer majd? – k�rdezte Edward, Alice meg hangosan v�laszolt. Csak olyankor tett �gy, mikor t�megben voltak, k�l�nben hagyta, hogy Edward kiolvassa a gondolatokat a fej�b�l.

- H�t nagyon rem�lem, mert k�l�nben hossz� napokig kib�rhatatlan lesz Rose mellett a helyzet. Am�gy tiszt�n l�tom Josephine j�v�j�t. Boldog leszel vele – tette m�g hozz� Alice.

- De �n nem akarok boldog lenni vele, nem �rdemlem meg.

- Ok�, Edward, szerinted ezt nekem mennyire j� hallani? – v�gta hozz� Alice. – Nem ut�lhatod magad mindig. �s ezek szerint te pont �gy megveted Jasper-t, �s szerinted � sem �rdemli meg, hogy boldog legyen.

- De, de neki nem volt m�s lehet�s�ge. Katona volt – magyar�zkodott, �s b�ntotta, hogy Alice ezt gondolja r�la. Jasper �s Alice egy p�r voltak �vek �ta, �s Edward �r�lt neki hogy �k ketten boldogok, mert meg�rdemlik. – K�rlek, ne mondd ezt

- De igen, tiszt�ban kell lenned azzal, hogy a boldogs�g mindenkinek j�r, tehetett b�rmit is a m�ltban. Lehetett katona m�r 16 �ves kora �ta, azt�n v�mp�r �s �lhetett meg sok embert, emberk�nt �s v�mp�rk�nt – mondta Alice. A hangja dallamos volt, �s minden egyes sz� mardosta Edward lelk�t.

- Igen, mindenki meg�rdemli a boldogs�got, m�g azok a mocskok is, akiket meg�ltem, mikor emberi v�rt ittam. – mondta Edward, �s nem volt hajland� t�bbet hozz�f�zni a dologhoz. T�nyleg ez lenne? T�nyleg nem �rdemli meg senki a boldogs�got? Vagy ezek szerint mindenkinek joga van hozz�? Ott van Esme �s Carlisle, �k egym�s n�lk�l elpusztuln�nak, nekik nagyobb sz�ks�g�k volt egym�sra, mint a v�rre, ami �letben tartotta �ket. �s Carlisle sosem �lt ember. � nem rossz, � �rtatlan, � meg�rdemli, hogy boldog legyen. Azt�n Rosaline, neki is joga van Emmett szerelm�hez, � sem ivott sosem emberv�rt, �s az �lete megal�zottan �s sz�rnyen �rt v�get. Szenvedett, �s a bossz�j�t m�gis m�lt�s�ggal hajtotta v�gre. Alice �s Jasper, vel�k eg�szen k�l�n�s a helyzet, �k m�r r�gr�l v�mp�rok. Jasper katona volt �s sokat szenvedett, neki is joga van a boldogs�ghoz. De �n, �n az emberi �letemben is mindent megkaptam. Any�mnak �s ap�mnak az volt a legnagyobb bajuk, hogy nehogy elvigyenek katon�nak, j� iskol�ba j�rtam, j� �letem volt. Azt�n j�tt Carlisle �s egy �j �letet adott �s �n csal�d�st okoztam neki. Gyenge voltam, nem tudtam ellen�llni a vad�sz�szt�nnek. Nem, �n nem �rdemlem meg a boldogs�got.

Sem �n, sem Rose nem sejtett�k, hogy a m�sik is pont olyan idegesen m�szk�l fel s al� az otthon�ban. �n egyed�l voltam, nagy neh�zs�gek �r�n siker�lt lekoptatnom Mike-ot. Most nem volt hozz� hangulatom. Carlisle kicsit kiakadt az �jf�li aut�k�z�st�l, de nem kiab�lt, csak megrov�an n�zett a gyermekeire.

- Az�rt nem gondoltam volna r�latok, hogy ennyire felel�tlenek vagytok – mondta az el�tte sorakoz� 5 megszeppent tininek.

- H�t azt hiszem, ezzel a fejmos�ssal m�r elk�st�l, nem gondolod? – k�rdezte Esme. – Mivel te szabad�tottad r�juk a l�nyt azzal, hogy elmondtad neki, hogy mik is vagyunk mi val�j�ban – Alice nem b�rta visszatartani a vigyor�t, �s egy halk pr�szk�l�s hagyta el a tork�t.

- Ok�, ebben igazad van, de �g�rj�tek meg nekem, hogy nem fog v�r folyni.

- Tuti nem, ezek itt felissz�k mindet – mondta Rose, �s a h�rom sr�c fel� b�k�tt. Carlisle bossz�san n�zett a l�nyra.

- Mondom, hogy nyugalom, nem lesz baj. Rose nyer. Josie meg m�g sok�ig bosszant majd benn�nket.

- De ha b�rkinek baja esik, sz�ljatok – mondta Carlisle.

- Ne agg�dj m�r ennyire. Edward am�gy is van olyan j� orvos, mint te. – mondta Jasper �s kis nyugalmat sug�rzott a fesz�lt emberek k�z�. Mindenki kicsit megnyugodott.

M�r csak percek voltak h�tra �jf�lig. Nem akartam kor�n �rkezni, de elk�sni sem volt sz�nd�komban. Rem�lem, nem lesz forgalom az �ton, �s az�rt azt is, hogy lesz lehet�s�gem, hogy gy�zzek. Per pillanat nem is t�nt olyan j� �tletnek, hogy kitekerj�k a nyakam �s feldobjam a pacskert.

- Nem fog elj�nni – mondogatta idegesen Rosaline a kocsija mellett �llva. A keszty�it igazgatta.

- De elj�n – mondta Alice �s bamb�n b�mult a semmibe. – Most – mutatott a kanyar fel�, �s akkor k�t f�nysz�r� t�nt el� a s�t�tb�l.

- Sz�p kocsi – mondta Emmett, majd gyorsan hozz�tette. – Az�rt a te BMW-d sokkal d�g�sebb, mert te vezeted.

- K�v�ncsi vagyok, hogy fog megfordulni az �ton ezzel a marha nagy aut�val – k�rdezte Jasper higgadtan.

- Na ,figyeld, �n tudom. – v�laszolta vigyorogva Alice.

M�r el�g k�zel j�rtam hozz�juk, ideje lesz ir�nyba �ll�tani az aut�mat. M�g egy nagy sebess�gl�ket, �resbe a sebv�lt�t. Kitekertem a korm�nyt, �s beh�ztam a k�zif�ket, aminek az lett a k�vetkezm�nye, hogy kecsesen befaroltam a BMW mell�, n�h�ny centire a kocsi mellett �ll�kt�l.

- Sz�p est�t mindenkinek – mondtam, �s r�juk vigyorogtam - Megfelel� id�pont ez a hal�lra? – k�rdeztem, �s k�zben Alice arc�t f�rk�sztem.

- Nem ma fogsz meghalni – v�laszolta mosolyogva.

- Meg fogsz lep�dni – v�gtam r� j�kedv�en. L�ttam, hogy elkomorul az arca, �s hogy a j�v�met f�rk�szi.

- Biztos vagyok benne, hogy Rosaline nem b�nt majd.

- Fogadjunk – aj�nlottam fel neki is. Ok�, nem biztos, hogy k�s�rtened k�ne a sorsot, k�t fogad�s egy nap. �llj, ma m�r egy m�sik nap van, �jf�l m�lt n�h�ny perccel.

- Ok�, ha siker�l meglepned, �n is al�vetem magam az interj�nak – mondta Alice.

- �s ha nem?

- Mindegy. Tisztess�gtelen fogad�s, pontosan tudom, hogy mi lesz az elk�vetkez� �r�ban, �vben, �vtizedben.

- Rendben – mondtam. � tudja. Viszont �rdekes �jszaka el� n�zek. F�l pillanattal k�s�bb Jasper termett ott a kocsim mellett

- J� g�p – mondta r�viden, �s n�zegetni kezdte a kasznit.

- Az. Szeretem a gyors aut�kat – jelentettem ki.

- Pont j� alapanyag vagy v�mp�rnak. Mi mindannyian odavagyunk a gyors, a sz�p �s a nagy aut�k�rt – mondta Emmett. – De hogy volt�l k�pes vele �gy beparkolni? Ebben a modellben van kip�rg�sg�tl�.

- Csak volt, mivel kikaptam bel�le, pont, mint a sebess�gkorl�toz�t is – vigyorogtam. A fi�k pontosan tudt�k, hogy ez mit is jelent: hogy a kocsit az elektronika nem blokkolja le 300 km/h- n�l, hanem hagyja hogy eg�szen a v�gsebess�gig gyorsuljon.

- Az sz�p – mondta Emmett �s Jasper elismer�en. Ok�, az egy dolog hogy az �n verd�m gyorsabb, mint ez a kis BMW, de neki van egy plusz a tarsoly�ban. � v�mp�r, �s sokkal kifinomultabbak az �rz�kei, mint nekem. B�r az is igaz, hogy a g�zt a h�lye is tudja nyomni egy egyenes szakaszon, sz�val nem lesz baj. Ok�, akkor hajr�, nyerni fogok

- Tudtommal az�rt vagyunk itt, hogy versenyezz�nk, nem az�rt, hogy k�rberajongjuk ezt a rak�s alum�niumkasznit  – f���, a kis Rosaline ideges, zavarja hogy jobb a kocsim. Siker�lt magamban tartanom a mosolyomat.

- Ok�, akkor hajr�, 5 m�rf�ld �s vissza – mondtam. Emmett �s Jasper belem�sztak a Wrangler-be, �s elindultak. Nem sokkal k�s�bb megsz�lalt Edward.

- Ott vannak – mondta. Nem n�zett r�m, de tudtam hogy megint a fejemben van. Megr�m�tette, hogy ilyen hamar oda�rtem a nagy Jeeppel. Ennek nem lesz j� v�ge.