… épp megcsókolt volna, mikor én elhúzódtam.

-          Ezt még ne. - mondtam.

-          Oké. Én várok. – ért hozzá az arcomba lógó egyik tincshez.

-          Timi. Nem találtam orvost. Menjünk a…

-          Nyugi. Minden oké, de ha nem baj, akkor én felmennék a szobánkba.

-          Felkísérlek. – segített felállni Kitty.

-          Mi is megyünk. – mondta Fer.

-          Nem vagyok ovis.

-          Csak zizzent. - mondta Fer. Megfordultam. Vigyorgott.

-          Á, igen? Ezért kapsz!- és mivel a medence szélén volt, meglöktem, és a medencébe esett. Arra azonban nem gondoltam, hogy a medence széle csúszós, és én is beleestem.

-          Tudtam, hogy mindenhova követsz. - nevetett az arcomba. Igen édes, hogy így gondolkodik. Fő az önbizalom. - Nem is mondasz semmit?- jött közelebb hozzám, és hozzáért a kezével a derekamhoz.

-          Csak valami értelmes mondatot próbálok faragni. Mert ha ezt mindet kiönteném mgamból, akkor az ütős lenne.

-          Bírom az ütéseket.

Kitty és Javi a medence széléről nézték végig a jelenetet.

-          Minden rendben lesz szerinted?

-          Ne aggódj. Most szerintem ne is zavarjuk őket. Amúgy is szeretnék veled beszélni.- mosolyodott el Javi.

-          Jó. Menjünk a szobámba, mert ők is oda jönnek majd. - Javi bólintott. Kitty még egyszer visszanézett és ő is elindult a hotel uszodájából ki.

-          Nem ugranék utánad a medencébe, meg hát nem is vagy annyira vonzó…

-          Igen? Ezért kezdesz el így, kicsit zavartan beszélni, ha a közeledben vagyok?

-          Én nem beszélek zavartan!- hátráltam a medence falához.

-          De, de. Most is úgy beszélsz. Miért tiltakozol?

-          Én csak, láttalak múltkor a barátnőddel…

-          Volt barátnőmmel! És csak veszekedtünk. Már vége. Következő kifogás?

-          Csapattársak…

-          Leszünk, jó. És? Attól félsz, hogy futamon ezért bármit is kivételeznék, vagy hasonló?

-          Nem akarnék úgy nyerni, hogy elengedsz.

-          Bocsi, de a munkát, és a magánéletemet, amennyire csak lehet, különválasztom. Más probléma?

-          Hát, csak az, hogy, hát…

-          Nem jut eszedbe semmi. Akkor, ez ellen nem lesz kifogásod. - közeledett az arcával.

-          Várj!

-          Mi a baj?- sóhajtott.

-          Én, még soha nem csókolóztam. – mondtam ki nehezen. Elmosolyodott. Mi ezen a vicces? Ez inkább nem is tudom, szánalmas.

-          Akkor itt az ideje. - és megcsókolt.