A k�vetkez� meghat�roz� pont az �letemben szeptember 27-e volt. B�r vas�rnapra esett, az orvosom ragaszkodott hozz�, hogy aznap vizsg�ljon meg, mivel m�snap el kell utaznia. �gy be is mentem a k�rh�zba m�g d�lel�tt, mivel d�lut�n a szingap�ri nagyd�jat akartam n�zni. Az orvosn�l minden rendben volt. Ez volt az az ultrahangos vizsg�lat, amikor kider�lt, hogy milyen nem� gyerekeim lesznek. Szerencs�re bej�tt a legnagyobb v�gyam, mivel egy kisl�nyt �s egy kisfi�t hordok a sz�vem alatt. Otthon boldogan �ltem le a kanap�ra �s vettem el� a telefonom. Meg�g�rtem Marknak, hogy felh�vom.

-Hall�?- sz�lt bele k�t cs�rg�s ut�n.

-Szia, Hannah vagyok!- mondtam vid�man.

-Szia, hercegn�. Mes�lj, mit mondott az orvos!- k�rlelt egyb�l.

- Janu�r 5-re vagyok ki�rva, de szinte biztos, hogy el�bb �rkeznek a kicsik.- mosolyogtam.

-�s? Fi�k? Vagy l�nyok? Esetleg mindkett�?- s�rgetett.

-Az utols�. Egy fi� �s egy l�ny.

-Akkor engedd meg, hogy els�nek gratul�ljak!- mondta nyugodtan �s der�sen.

-K�sz�n�m. Sz�ln�l a t�bbieknek is?- k�rdeztem. Nem volt kedvem mindenkit k�rbetelefon�lni.

-Persze, kincsem. Vigy�zz nagyon magatokra! Szia!

-Szia, apu!- k�sz�ntem �n is �s letettem. A verseny kezdet�ig f�ztem magamnak eb�dre n�mi spagettit, majd kiss� izgulva �ltem le a t�v� el�. Agg�dtam Kimi�rt, Seb�rt �s Heikki�rt is. �s valamennyire Fernando is ebbe a kateg�ri�ba tartozott. Sajnos a f�lelmem nem volt alaptalan, mert a mi kedves Kazuki Nakajim�nk sikeresen belerohant Heikkibe h�tulr�l (azt hiszem, ezt Sato tan�thatta neki, mert el�g sok hasonl�s�got siker�lt felfedeznem). Felip�nek sem volt szerencs�je, az egyik kanyarban megcs�szott �s telibe tal�lta a falat. Be is j�tt a Safety Car, de � a saj�t l�b�n t�vozott. A versenyt v�g�l Fernando nyerte, m�g�tte v�gzett Sebastian, majd Kimi. A nyilatkozatokban hal�lra dics�rt�k egym�st, meg a csapatokat, majd Kimi megk�sz�nte a t�mogat�st a sz�leinek, a nagyij�nak, a tes�j�nak �s „minden olyan embernek, aki egykor k�zel �llt hozz�”. �rtettem, hogy tal�n r�m is gondol, de gyorsan ki is vertem a dolgot a fejemb�l. R�g�dhattam volna rajta, de valaki r�t�maszkodott a cseng�mre, �gy ez lehetetlennek t�nt. Kinyitottam az ajt�t �s igen v�ratlan vend�gem volt. De � is meglep�d�tt, mikor megl�tott, mivel nem tudott az �llapotomr�l.

-Hannah?- k�rdezte f�lve.

-Rami! Te mit keresel itt?- d�bbentem meg teljesen.

-Nemr�g besz�ltem Markkal �s nem volt hajland� elmondani semmit r�lad. Ugyanez volt a helyzet Leen�val, Heikkivel �s Tobiassal is. M�g Tonit �s Att�t is megk�rdeztem, de senki nem tudott felelni. Sz�val kutatni kezdtem ut�nad �s meg is tal�ltalak. Agg�dtunk �rted mindannyian.- dar�lta el.

-Gyere be!- nyitottam ki az ajt�t. Bement�nk a nappaliba �s le�lt�nk.- M�gis ki az a mindenki?

-Anya, apa, Kristina, Toni, Atte, a nagyi, �n �s m�g a 2 t�rpe is. Tegnap p�ld�ul Titus megk�rdezte, hogy hol van az a sz�p l�ny, akit mindig a keresztapj�val l�tott. �s �n nem tudtam neki felelni.- hajtotta le a fej�t.

-Azt hiszem, mostm�r �rted, hogy mi�rt t�ntem el �s mi�rt nem mondott senki semmit.- tettem a kezem a hasamra.

-Kimi tud r�la?- k�rdezte, de l�ttam a szem�ben, hogy m�r tudja is a v�laszt, ez�rt nem is feleltem.- Fi� vagy l�ny?

-Mindkett�.- s�hajtottam. Kerek szemekkel n�zett r�m.- Ikrek. �s nem akarom, hogy tudjon r�la.

-Nem fog, ezt meg�g�rhetem.- fogta meg a kezem. Tudtam, hogy benne b�zhatom, hiszem egyszer m�r megtartotta a titkomat.- A nagy h�rt hallottad?- v�ltott t�m�t.

-Milyen nagy h�rt?- k�rdeztem meglepve.

-Kedden megsz�letett Raakel Dahlmann-R�ikk�nen.- fintorgott a f�rfi.

-Sz�val Jenni megsz�lt.- nyugt�ztam.- Kimi mit sz�lt hozz�?

-Nem ment be vele a sz�l�szob�ra, csak ut�na tal�lkoztak. Azt mondta, hogy sz�p baba, csak k�r, hogy olyan lesz, mint az anyja.

-Ez lesz a nagy k�l�nbs�g az �n gyerekeim �s annak a n�nek a gyereke k�z�tt.

-Ebben biztos vagyok.- mosolygott Rami.- Most megyek, de el�tte az�rt valamit �g�rj meg!

-Mit szeretn�l?- �lltam fel �s els�t�ltunk az ajt�ig.

-Sz�lj azonnal, ha j�nnek a kicsik. Szeretn�k �n is itt lenni, mikor vil�gra j�nnek. Ha m�r az apjuk nem lehet mellett�k.

-Ha nem is �n, valaki a k�zvetlen k�rnyezetemb�l �rtes�t majd. �g�rem!- mosolyodtam el egy kicsit. Elk�sz�ntem t�le, majd elgondolkozva mentem vissza a lak�somba. Tudtam, hogy nem ugyanaz, ami a kis Raakelt �s az �n gyerekeimet illeti, de m�gis �sszehasonl�tottam a helyzetet. Tudtam, hogy nincs �rtelme, m�gis �gy cselekedtem. A v�g�n viszont arra jutottam, hogy ha egyed�l is vagyok, az �n k�t kincsem lesz a vil�g k�t legboldogabb csemet�je. Minden nap erre eml�keztettem magam �s a k�r�l�ttem l�v�k is v�gig ezt szajk�zt�k. A jap�n nagyd�j ut�n �sszegy�lt n�lam a n�pes kis sereg (Heikki, Catherine, Sebastian, Leena, Tobias, Sonja, Niklas, Lotta �s Mark), akik seg�tettek elk�sz�teni a babaszob�t. Sok�ig gondolkoztam a sz�n�n, de a v�g�n az �l�nkpiros mellett d�nt�ttem �s a fi�k pedig kital�lt�k, hogy tehetn�nk bele s�rga cs�kokat, amit v�g�l a l�nyok festettek fel. Az�rt az ajt� mell� csak felker�lt az Iceman felirat, k�sz�net �rte Tobiasnak. Felhozt�k a kis�gyakat, a pelenk�z�t, a szekr�nyeket is, meg azt a hintasz�ket, ami m�g az �n gyerekszob�mban volt benn. Ahogy k�sz lett�nk, meg kellett �llap�tanom, hogy a szoba m�r nem is t�kr�zhetn� jobban, hogy ki a gyerekeim apja. Megmosolyogtatott, hogy pr�b�lt�k nem sz�bahozni �t, m�gis szinte minden mondatban megjelent. De nem nehezteltem emiatt senkire, mert megtanultam �gy �lni, hogy elfogadjam, Kimi m�r nem tartozik hozz�m.