58. rész
2009.05.20. 19:25
A terhességem utolsó szakasza észrevétlenül repült el mellettem. Gyakran gondolkoztam a kicsik nevén, de valahogy sosem sikerült dűlőre jutnom magammal. Úgy voltam vele, hogy majd a szülőszobán eldöntöm, vagy csak utána. És az a bizonyos nap hamarabb eljött, mint ahogy azt vártam. Éppen mikulás napja volt. Reggel korán ébredtem arra, hogy a kicsik rugdosnak. Már meg sem lepett a dolog, ez volt mindig. Kimentem a konyhába, ittam egy csésze teát, majd készíteni akartam egy szendvicset. Ekkor éreztem, hogy valami nincs rendben. Lenéztem és egy kis tócsát láttam magam alatt. Tudtam, hogy elfolyt a magzatvíz, úgyhogy azonnal szólnom kell valakinek. Elbotorkáltam a telefonomig és felhívtam az utolsó tárcsázott számot.
-Halló?- szólt bele éberen Tobias.
-Bátyus, Hannah vagyok. Gyere értem azonnal, mert jönnek a kicsik.- daráltam el.
-Lélegezz mélyeket, 5 perc és ott vagyok.- válaszolt és lecsapta. Próbáltam megnyugodni és úgy tenni, ahogy kérte. Gyorsan megjött, összeszedte a cuccomat, majd segített lemenni a kocsihoz. Bevitt arra a magánklinikára, ahol az orvosom dolgozott. A nővér a recepciónál egyből látta, hogy miért jöttünk, így pillanatok múlva már a szülőszobán voltam. Bátyám pedig körbetelefonálta a családot. 10 perc múlva ott volt a kishúgom és a vőlegénye, negyed óra múlva az unokabátyám és a menyasszonya, 20 perc múlva pedig a nevelőapám, aki szólt Raminak. Az idősebb Räikkönen egy órával később futott be. Hosszú órákat vártak arra, hogy legyen valami hír rólam. Ez idő alatt én odabenn vajúdtam és csak azon aggódtam, hogy a két csöppségnek ne legyen semmi baja. Végül pontosan délben kibújt a kisfiam, majd néhány perccel később a kislányom is. Ahogy megláttam őket, a szemeimet örömkönnyek lepték el. Mikor elvitték őket, majd megszakadt a szívem, de a nővérke megígérte, hogy csak néhány óra és a kezemben tarthatom a gyermekeimet. Átvittek egy másik szobába, ahol egyből el is aludtam. Csak akkor keltem fel, mikor Leena megsimogatta az arcom.
-Hé, anyuka! Mindjárt hozzák a babákat.- mosolygott rám. Mindenki ott volt körülöttem. És húgom nem is tévedett, mert 5 perc múlva egy nővérke tolta be a két csöppséget. Utána bejött a nőgyógyászom is.
-Látom, hogy nagy az öröm a családban.- nézett körbe.- Viszont a kicsik nevét még nem mondta el.
Mindenki érdeklődve figyelt engem. Ránéztem a fiamra. Szőke haj, édes arc, apró kis félmosoly alvás közben. Pont olyan, mint…
-A fiam legyen Matias.- vágtam rá egyből, majd újra a bébikre néztem. A kislányomnak is szőke volt a haja, az arca talán még édesebb, mint a bátyjának, és ő is ugyanazt a csibészes félmosolyt hordozta az arcán.- A lányom pedig Petra.
-Akkor Matias és Petra…- nézett még mindig meglepve a nő.
-Vuolera.- fejeztem be a mondatot.
-Nem inkább Räikkönen?- kérdezte egyből Rami.
-Te is tudod nagyon jól, hogy…
-Te meg azt tudod,- vágott közbe- hogy úgyis Räikkönenek lesznek. Miért ne lehetnének már most azok?
A doktornő csak kapkodta a fejét kettőnk között, már nem tudta követni, hogy ki mit akar.
-Rendben.- sóhajtottam.- Legyenek Räikkönenek.
Így lett az én két kicsim az apjuk családjának a tagja. Ahogy az orvos otthagyott minket és a kezembe vehettem a törpéket, elkészültek az első képek is. A fiúk kimentek egy pillanatra és ekkor fordultam a lányok felé.
-Kiminek egy szót sem, világos?- néztem körbe.- Ezt mondjátok meg a srácoknak és Marknak is.
-De Hannah, nem titkolhatod el a gyerekeit. Ugyanolyan joga van tudni.- mondta kétségbeesetten Sonja.
-Nem és kész.- zártam le a beszélgetést. A csajok ki is mentek és közölték a döntésemet. És akkor megtalálták a kiskaput.
-Engem egy szóval sem említett, igaz?- kérdezte Rami.
-Nem. Még véletlenül sem.- felelte Leena. Ekkor megszólalt Mark telefonja. Egy SMS-t kapott Kimitől, aminek örömére sokkal nagyobb lett a mosolya.
-Tudom, hogy meglepő lesz, meg minden, de Kimi azért hagyta el Hannaht, hogy megvédje, mert megfenyegették.- mondta hirtelen.- Végre elkapták azokat, akik miatt szakítaniuk kellett, Kimi most szólt és azonnal látni akarja a lányom.- mondta megkönnyebbülve a nevelőapám. A többiek kissé elképedve hallgatták, de be kellett látniuk, hogy mióta szakítottak, Kimi azóta is állandóan a lány felől érdeklődött. És ennek az lehetett csak az oka, hogy szereti. Így Rami fel is hívta.
-Rami? Baj van?- kérdezte Kimi, ahogy felvette.
-Nincs baj, még csak az kéne.- mosolyodott el a férfi.
-Akkor mondd gyorsan, mert Mark telefonját várom. Életbevágó, amit mondani akar.- darálta a bajnok.
-Mark itt van velem azon a magánklinikán, ahol Hannaht kezelték a balesete után.
-Mit kerestek ti ott?- kérdezte ijedten a férfi.
-Ne aggódj, nincs semmi baj. Csak gyere ide! És mindjárt küldök egy képet, akkor meg fogsz érteni mindent.
-Jó. Akkor indulok.- vágta rá Kimi, majd lecsapta. Bezárta a háza ajtaját és elindult a kocsijához. Ekkor csipogott a mobilja, jelezve, hogy megérkezett a kép. Megnyitotta és teljesen ledöbbent, mikor meglátta. A bátyja aláírta a neveket is: „Matias, Hannah, Petra”. Emlékezett rá, hogy egyszer, régen, mikor a lánnyal a családjukat tervezgették, ezt a 2 nevet találták ki a gyerekeiknek. Ekkor tudatosult csak benne, hogy mi is a kép igazi jelentése és miért kell bemennie a kórházba. A boldogságtól szinte szárnyalva indult a lányhoz.
|