Egy �jabb h�tf� reggel, egy �jabb h�t, �jra iskola. De most legal�bb l�tom, hogy van �rtelme a szenved�snek. Suli ut�n ir�ny a k�rh�z, �s v�gre besz�lhetek Carlisle-lal Adamr�l. �r�ln�k neki, ha belemenne a dologba, hogy Adam Forksban legyen medikus. Vagy ak�r Port Angelesben. Mindegy, csak a k�zelemben legyen, hogy n�lam lakjon, mert kell egy igaz bar�t a m�ltb�l. Angol irodalommal ind�tottunk, �s a sz�vem repesett a boldogs�gt�l, mert tudtam, hogy ott lesz Edward. B�r a hangj�t nem hallottam m�r napok �ta a fejemben, m�gis boldog voltam, hogy l�thatom.  Bel�ptem a terembe, alig n�h�nyan l�zengtek csak. Ashley sehol sem volt, viszont Lucy mag�nyosan �ld�g�lt a hely�n.

- Szia – l�ptem oda hozz�, �s akkor l�ttam, hogy �pp zen�t hallgat.

- Hello – v�laszolta, mik�zben kikapta a f�l�b�l a feh�r f�lhallgat�kat. Annyi mindent akartam k�rdezni, annyi gondolta kavargott a fejemben, de megzavarodtam.

- Helyzetek? – k�rdeztem elm�l�zva.

- Semmi �rdekes. Ashley ma nem j�n be suliba, tegnap este h�vott, hogy nem �rzi j�l mag�t. – mondta egykedv�en. – De szerintem csak nem csin�lta meg az angol elemz�st.

- Basszus, az elemz�s. Hogy �n mekkora egy marha vagyok – kapott el a p�nik.

- Nyugi, t�ged ma tuti nem fognak kih�vni, mivel ma Ashley �s Alice lesz a soros.

- �s ha Alice sincs itt?

- Itt van. N�zd, ott j�n – �s t�nyleg az ajt�ban �llt, �pp Jasper-t�l b�cs�zott. Egy apr� cs�kot nyomott a sr�c finoman form�lt ajk�ra, majd r�mosolygott, suttogott p�r sz�t, belibbent az ajt�n �s lassan elengedte a fi� kez�t. Kecsesen mozgott, ak�r egy �z. Lehets�ges, hogy az�rt, mert az �z v�r�t nagy el�szeretettel fogyasztja, �s tal�n mindannyian felveszik a kedvenc �llatuk tulajdons�gait. Ez mekkora egy h�lyes�g, gondoltam magamban. Azt�n megpillantottam Emmettet, ahogy els�t�lt az ajt� el�tt. Medve, ugrott be azonnal, � tuti a medv�ket szereti. Azt�n v�gign�ztem magamon, �n vajon milyen �llatra hasonl�tok a legjobban.

Farkas, pr�szk�lte egy hang a fejemben. Egy f�rfihang volt, eddig teljesen ismeretlen a sz�momra. Farkas, ism�teltem meg. Nem ink�bb pocok, m�kus, vagy b�reg�r?- k�rdeztem magamban. Nem, farkas, v�laszolt a hang. M�g mindig Lucy asztal�n�l �ltem �s Alice-t figyeltem. Olyan m�lt�s�gteljes, olyan var�zsos, olyan gy�ny�r�. Annyira lefoglalt Alice csod�s kisug�rz�sa, hogy majdnem megfeledkeztem a m�sik Cullenr�l, aki csak nem akart meg�rkezni.

Alice-t b�multam mik�zben a helyemre s�t�ltam a legh�ts� padba. Ahogy elhaladtam mellette, valami hideget �reztem a kezemen. Odakaptam a fejem �s l�ttam, hogy Alice meg�rinti a kezem. Egy gondosan �sszehajtott selyempap�rt cs�sztatott az ujjaim k�z�. Alice ajka sz�tny�lt, gy�ngysz�n�, sima fogsora kivillant a telt ajkai al�l. Tal�n meg kellett volna r�m�ln�m, de tal�n nem fogtam fel a vesz�lyt, ami lehetett volna, amit a borotva�les fogsor jelenthetett volna. Visszamosolyogtam r�, majd lass� l�ptekkel a helyemre mentem. Pr�b�ltam nem elbotlani a saj�t l�bamban, el�g g�z lenne, ha nagy igyekezetemben hanyatt v�g�dn�k a k�t padsor k�zt.

Alig v�rtam m�r, hogy a helyemen legyek, �s v�gre olvashassam Alice sorait. Minden mozdulatom megfontolt volt �s prec�zen kivitelezett. Tal�n Alice-re akartam hasonl�tani, tal�n csak f�ltem, hogy mi �ll a lev�lben. Lehet, hogy egy hal�los fenyeget�s. Meghalsz, bestia. A kezem megremegett, ahogy kett�hajtottam a lapot. M�g a pap�r is gy�ny�r� volt, csontfeh�r, egy v�zjellel a k�zep�n. Ahogy jobban szem�gyre vettem a lapot, azonnal l�ttam, hogy ugyanaz a c�mer van rajta, mint amit Edward csukl�j�n l�ttam a k�rh�zban. �s ugyanaz a c�mer, ami Carlisle gy�r�j�n van, amit a kisujj�n hord, �s Rosaline nyak�ban azon  a nagy med�lon. Bevillantak a k�pek sorban. Milyen furcsa. Eddig fel sem t�nt. Feln�ztem, �s l�ttam, hogy Alice engem n�z. Az � nyak�ban is ott volt a kis oroszl�nos c�mer egy fekete selyemszalagra er�s�tve. Most m�r teljesen biztos voltam benne, hogy az a Cullenek c�mere, �s hogy a csal�d minden tagja viseli �kszer form�j�ban. �jra a pap�rra n�ztem. Csod�s k�zzel �rt sorok t�ncoltak el�ttem, kecses vonalvezet�s, telt bet�k, gy�ny�r�, mint Alice maga. A fekete tinta mint selyemszalag sz�tte �t a csontsz�n pap�rt. Olvasni kezdtem.

„Dr�ga Josephine!

Edward elment. Ezt most az�rt k�zl�m veled, mert te vagy az egyetlen, aki visszahozhatja. K�rlek, k�ny�r�gj neki, hogy j�jj�n vissza. Mindketten belehaltok abba, ha � ott marad Olaszorsz�gban. Meg�g�rtem neki, hogy nem besz�lek veled, de �n nem vagyok olyan er�s, mint �. Nem akarom �t elvesz�teni, sem t�ged. L�ttam a j�v�t, egy k�z�s j�v�t, egy boldog csal�dot, egy gy�r�t, t�ged, hogy olyan vagy, mint mi. Mondd meg Edwardnak, hogy szereted. Ez nem hazugs�g, ez az igazs�g, csak id� kell, hogy r�j�jjetek, nincs m�s v�laszt�sotok, nincs m�s lehet�s�g.”

V�gigolvastam a levelet, t�bbsz�r is egym�s ut�n, �s csak bamb�n b�multam magam el�. Mit akar ezzel el�rni? Vajon komolyan azt hiszi hogy Edward �s �n, �s hogy �n egy k�z�l�k? Olyan hihetetlen ez az eg�sz. Ez egy t�nd�rmese. Pont �n lenn�k az egyetlen, aki meg�rintett egy halott sz�vet? Pont �n? Josie, ��� ez egy t�nd�rmese. Egyre ink�bb tudatosult bennem, hogy t�nyleg ez a j�v�, hogy nincs m�sik lehet�s�g, nincs m�sik �t. Felizzottak bennem Carlisle szavai, amikor k�nos mosoly ter�lt sz�t az arc�n: hi�ba harcol a haland� sz�ved, �gysem tudsz ellen�llni.

Rettenetes forr�s�g sustorgott v�gig az eg�sz testemen. �rj�t� k�n. F�jt minden porcik�m egy pillanatig. Amilyen gyorsan t�rt r�m az �get� �rz�s, olyan hamar el is illant. A tan�r is meg�rkezett, de valahogy egyetlen szav�nak �rt�k�t sem tudtam felfogni, hi�ba pr�b�ltam figyelni.

�jra �reztem az ereimen v�gigsikl� forr�s�got, de nem m�lt el, egyre jobban izzott, �s egyre m�lyebben �getett. A k�n egyre elviselhetetlenebb volt. Seg�ts�g, valaki, k�ny�rg�m. Edward. Edward, ny�sz�r�gtem �jra. Az izz�s m�r tovat�nt a testemb�l, m�r csak a kezeim f�jtak. Kinyitottam a szemem, el�sz�r csak minden olyan f�tyolos volt, k�t alak k�rvonala rajzol�dott ki az �gyam v�g�n�l. Beletelt p�r pillanatba, mire r�j�ttem, hogy kik is �k. Az �n v�mp�rjaim, Carlisle �s Alice.

- Hello – sz�laltam meg. A hangom halk volt, gyenge, er�tlen �s semmi cseng�se.

- V�gre fel�bredt�l, m�r ideje volt – mondta Carlisle, �s k�zelebb l�pett hozz�m, a homlokomra tette a hideg kez�t. H�l�s voltam neki.

- Mi t�rt�nt? – k�rdeztem, �s a kezeimet n�ztem.

- Rosszul lett�l az �r�m, �ri�si f�jdalmaid lehettek, ut�na meg el�jult�l. �gy d�nt�tt�nk, hogy jobb, ha a k�rh�zba hozunk, �s nem a suli n�v�rk�je l�t el. N�lad sosem lehet tudni. – Alice ezt m�r egy enyhe mosollyal az arc�n �s hat�rozott pajkoss�ggal mondta. Ezek szerint valami t�nyleg nincs velem rendben.

- Csak arra eml�kszem, hogy elolvastam az �zeneted, �s ut�na �gett minden porcik�m.

- Annyira sajn�lom, hogy kiakasztottalak, de nem volt m�s v�laszt�sunk – Mi van? Ezt v�gk�pp nem �rtem. Mi az, hogy nem volt m�s v�laszt�suk?

- Figyelj, Josie. Edward elment, az�rt, mert azt hiszi, hogy � sz�modra a legnagyobb vesz�lyforr�s. De t�ved. Pont �gy, mint abban, hogy tud n�lk�led �lni. Egyik�t�k sem tud a m�sik n�lk�l �lni. El kell fogadnotok, nincs m�s v�laszt�s – mondta Carlisle. Ok�, hogy nincs m�s v�laszt�s, de �n mi�rt k�zdjek, ha � nem hajland�? �n mi�rt adjak fel mindent, ha � elmenek�l a kih�v�s el�l? Edward, �v�lt�ttem �jra gondolatban. Lehunytam a szemem, �s kerestem a hangj�t a fejemben. Gyere vissza, �s mutasd meg, hogy �rdemes, hogy van �rtelme, hogy t�nyleg szeretsz, �s hogy �rdemes k�zdeni.

- Most m�r esetleg azt is elmondhatn�tok, hogy mi a bajom – n�ztem Carlisle-ra, aki el�g tan�cstalanul n�zett r�m. A kezem �jra f�jni kezdett, m�r csak kisebb, de m�g mindig �get� f�jdalmat �reztem.

- Alice hozott be, �jult volt�l. Az �letfunkci�id rendben, a vizsg�latok nem mutattak ki elv�ltoz�st, b�r m�g egy DNA vizsg�lat eredm�nye nem j�tt meg. A kezed nagyon meg volt duzzadva. Csin�ltunk r�la r�ntgenfelv�telt –  egy pillanatra elhallgatott.

- Mondd m�r, hogy mi van – rivalltam r�, lehet, hogy egy kicsit er�szakosabban a kellet�n�l. A f�jdalom megint megugrott bennem.

- N�zd meg magad – mondta, �s a felv�telt a l�mpa el� tartotta. Leesett az �llam. Ilyet m�g sosem l�ttam. �gy n�z ki, hogy m�g Carlisle sem, pedig neki az�rt sokkal t�bb tapasztalata van. Mindk�t karomban 3-3 plusz csont alakult ki, amik v�gigfutottak eg�sz alkaromban.

- Mi ez? – k�rdeztem viszolyogva.

- H�t �gy n�z ki, hogy plusz csontok fejl�dtek ki benned, ez egy genetikai mut�ci� eredm�nye lehet. Meg kellene vizsg�lni a felmen�idet – mondta sejtelmes hangon. Tuti, hogy vannak �tletei. Carlisle-r�l Alice-ra n�ztem, aki m�g mindig �tszellem�lten mosolygott.

- Van elk�pzel�sed? – k�rdeztem t�le.

- Igen, de ahhoz hogy al� tudjam t�masztani, j� lenne n�h�ny inform�ci� a csal�dodr�l – a csal�domr�l? Mi�rt is? Ezt nem v�gom, de ha ez seg�t, akkor majd elk�vet�nk valamit.

- �s ez mindig �gy fog f�jni? – k�rdeztem, k�zben a kezemet b�multam.

- El sem tudom k�pzelni, mert ilyet m�g nem l�ttam. De biztosan van valami kiv�lt� ok, ami kiv�ltotta bel�led ezt a reakci�t.

- Hangokat hallottam a fejemben – cs�szott ki a sz�mon.

- Tudjuk, hogy n�lad oda-vissza m�k�dik Edwarddal a kapcsolat – mondta Alice �s m�g mindig sz�gyenkezett, amiatt hogy engem haszn�lt arra, hogy visszahozza Edwardot.

- Nem! Nem csak az � hangj�t hallom. Ma az angol el�tt egy idegen f�rfi hang�t hallottam. Azon gondolkodtam, hogy vajon az�rt olyan kecses a mozg�sod, mert �zek v�r�t iszod? �s azon, hogy Emmett biztosan medv�ket kedveli. Azt�n azon tanakodtam, hogy �n vajon milyen �llathoz hasonl�tok. �s erre az idegen hang k�z�lte, hogy farkas vagyok. Nem ismertem azel�tt, �s az�ta sem sz�lt hozz�m, csak egyszer, amikor �jra biztos�tott arr�l, hogy farkas vagyok.

- Ez �rdekes, felett�bb �rdekes. Esetleg nincs a felmen�id k�zt Quilete indi�n?

- Nem tudok r�la. Ap�m�k mindig k�kv�r�ek voltak. Any�m csal�dja viszont m�s t�szta. Csak annyit tudok, hogy any�m �sei ah�nyszor l�nyt sz�ltek, belehaltak a sz�l�sbe, a f�rj�k meg k�vette �ket. Ap�m csal�dj�ban 200 �ve �n voltam az els� l�nygyermek. Any�m belehalt a sz�l�sbe, apa meg k�vette �t a t�lvil�gra.

- Sajn�lom – mondta Carlisle.

- Ne tedd, boldogan n�ttem fel Joseph-fel, aki egy j� bar�t �s egy szeret� apa egy szem�lyben. Aprop� Joseph. Besz�lni akartam veled, egy bar�tr�l. � val�j�ban Joseph fia, �s orvosnak tanul, szeretn�m, ha ide j�hetne medikusnak – hadartam el gyorsan.

- Ide? – k�rdezte Carlisle elcsod�lkozva.

- Igen, fontos lenne. F�leg, hogy szeretn�m, ha mellettem lenne. � egy nagyon fontos ember a sz�vemben.

- Szerelmes vagy bel�? – k�rdezte Alice.

- Dehogy, � nekem olyan, mint egy testv�r – magyar�ztam. Hogy hihetik, hogy Adam �s �n. Ez hihetetlen. Sosem gondoltam r� �gy. Meg am�gy is �k mindannyian egyk�nt �ll�tj�k, hogy Edward �s �n egym�snak vagyunk teremtve.

- H�t att�l f�gg, hogy � akar-e idej�nni.

- Biztos�tott r�la, hogy sz�vesen j�n.

- Akkor m�g megbesz�lem a r�szleteket a vezet�s�ggel.

- Rendben – mondtam, majd fel�ltem az �gyon, �s le akartam sz�llni.

- Hova k�sz�lsz?

- Haza, hova m�shova? Minek maradn�k? Seg�teni nem tudnak a bajomon, akkor hadd szenvedjek otthon.

- Hazamehetsz, de csak ha h�vsz, ha baj van. – mondta Carlisle, kiss� fenyeget� hangon.

- Jelentkezni fogok – mondtam, majd a szekr�nyemhez botork�ltam, hogy el�vegyem a ruh�imat.  

- Alice veled marad, �s hazavisz. �s a h�ten nem kell suliba menned – mondta Carlisle, �s kiment a szob�mb�l. Alice meg az �gyamon �lt �s figyelte, ahogy fel�lt�z�m. Nem akartam ellenkezni, tudtam, hogy felesleges, �gysem hagyna magamra. Pedig j�l vagyok. Csak pihennem kell, mondogattam magamban.

- Megint f�j a kezed – �llap�totta megy halkan Alice. Igaza volt. Egyre jobban f�jt a kezem. Olyan �rz�s volt, mintha azok a felesleges csontok most ki akarn�nak j�nni a k�zfejemen, �s most v�gj�k az utat a h�somban. Nem vagyok benne biztos, hogy ennek j� v�ge lesz, de szeretn�k min�l el�bb t�l lenni rajta. Lassan s�t�ltunk a parkol� fel�. Megl�ttam Edward ez�st Volv�j�t, �s a sz�vem hirtelen meg�rvendezett. Azt�n r� kellett j�nn�m, hogy Alice j�tt a kocsival, mivel Edwardnak most m�g nem volt r� sz�ks�ge, �s Alice m�g nem rendelkezett, saj�t, gyors �s m�regdr�ga j�rg�nnyal. Eg�sz �ton egyik�nk sem sz�lt egy �rva sz�t sem. Hamarosan meg�rkezt�nk, t�l hamar. Meg kell hagyni, hogy minden v�mp�r pont �gy vezet, gyorsan.

- Este �tj�v�k, megn�zlek. – mondta, majd elhajtott. M�g csak ellenkezni sem volt id�m. Azt hittem, hogy bek�s�r a h�zba, de mikor megfordultam, akkor j�ttem r�, mi volt a nagy siets�g�nek az oka. Mike �csorgott a bej�rati ajt�ban.

- Agg�dtam �rted. Minden rendben?

- H�t, ahogy vessz�k. M�r jobban vagyok. Csak pillanatnyi rosszull�t. A doki azt mondta, pihennem kell, �s elm�lik – ezt az�rt mondtam neki, hogy v�letlen�l se forduljon meg a fej�ben, hogy itt marad �s �polgat. Most mag�nyra van sz�ks�gem. Gondolkodnom kellett Edwardr�l, r�lam, a m�ltr�l �s a j�v�r�l. Legink�bb a j�v�mr�l, a j�v�nkr�l.

- Akkor megyek is. Majd �tj�v�k, megn�zlek – mondta kicsit lehangolva.

- A h�ten nem megyek suliba.

- Akkor majd elhozom a leck�t – aj�nlotta fel.

- Nem kell. Alice m�r felaj�nlotta – mondtam neki. Szeg�nynek ett�l m�g jobban elment a kedve. De nem akartam, hogy sok id�t t�lts�n n�lam. Nem tudtam, mivel j�r az a 3 csontdarab a karomban, �s min�l kevesebben tudnak r�la, ann�l jobb.

- Ok�, akkor vigy�zz magadra – mondta, majd elment a Cadillac-kel. Szeg�ny sr�c, ezek ut�n tuti ut�lni fog. De minden csak az � �rdek�ben t�rt�nik. Bem�sztam a h�l�szob�ba, onnan a f�rd�be, �s a kis szekr�nyb�l el�hal�sztam egy doboz f�jdalomcsillap�t�t. Egy maroknyit t�mtem magamba, majd miut�n �rezni kezdtem a zsibbaszt� hat�st, elny�ltam a f�ld�n �s aludni pr�b�ltam. B�ztam benne, hogy �lmatlanul alszom majd, hogy nem zavarnak a vad �r�lt l�tom�sok, eml�kk�pek, hogy az agyam kitisztul. Josie, �bredj, hallottam Alice hangj�t.

- Josie, kelj fel – �jra az � hangja volt. Kicsit megr�zta a testem, �s mikor kinyitottam a szemem, l�ttam, hogy ott t�rdel mellettem, megfesz�lt testtel. Jasper a h�l� sark�ban, pont ugyanolyan fesz�lt arccal. Mi t�rt�nhetett? Odakint m�r s�t�t volt. Ezek szerint sokat aludtam, �s nem �lmodtam semmit.

- Hello – mondtam. – Mi a baj?

- Te v�rzel – mondta pr�szk�lve, k�zben a kezemet b�multa. �n is odan�ztem, �s l�ttam, hogy apr� sebekb�l folyik a v�rem az ujjaim k�z�l.

- Hogy? Mi? – k�rdeztem p�nikolva.