Toront�ig hajtott a d�h, a f�lelem, a f�jdalom, �s a gy�l�let. Gy�l�ltem magam, hogy ennyire gyenge vagyok, hogy nem tudok szemben�zni ezzel az �j �rz�ssel, ami a l�lektelen testem �rz�kel. Mi�rt van r�m ilyen �szveszejt� hat�ssal az a haland� l�ny, aki m�g csak meg sem r�m�l t�lem? Pedig tudja, hogy pokolfajzat vagyok. �nz� �rz�sek t�madtak r�m. Mi�rt nem egy k�z�l�nk, mi�rt ilyen neh�z, mi�rt nem 50 �vvel ezel�tt j�tt, vagy egy�ltal�n mi�rt j�tt Forksba? Toront�ig rohantam, egy sz�l hitelk�rty�val a zsebemben, �gy volt a legk�nyelmesebb �s a leggyorsabb. Toront�ban egyenesen a rept�rre mentem �s megvettem a rep�l�jegyem.

- Ret�rjegy lesz? – k�rdezte a l�ny a pult m�g�l.

- Nem �ll sz�nd�komban visszaj�nni – v�laszoltam neki, kis mosolyra h�zva a sz�m. Le kell �llnom err�l a h�lye szok�sr�l, hogy mindenkiben bizalmat keltek. Az �sszes k�r�l�tt�nk �l� ember �szt�n�sen f�l t�l�nk, egyetlen olyan emberrel tal�lkoztam eddig, aki pont a nagy t�bbs�g ellenkez�je volt. Josephine nem f�lt t�l�nk, nem f�lt t�lem.

- Az els� oszt�ly� utasok 20 perc m�lva megkezdhetik a besz�ll�st – mondta csillog� szemekkel, ahogy fel�m ny�jtotta a besz�ll�k�rty�mat.

- K�sz�n�m – v�laszoltam �s �gyeltem r�, hogy az ujja semmik�pp ne �rjen az eny�mhez. Pedig feltett sz�nd�ka volt, hogy meg�rintsen, hallottam, ahogy arra gondolt, h�tha meglesz a szikra, �s hogy majd visszaj�v�k hozz�, vagy tal�n el sem megyek. Kisl�ny, kev�s vagy te ahhoz, hogy itt maradjak, gondoltam magamban, majd ott hagytam a csal�dott l�nyt, aki a fagyos �rint�sem n�lk�l maradt. Egykedv�en mentem be az els� oszt�lyon utaz�knak fenntartott v�r�ba. Semmi sem tudott l�zba hozni. Sz�nes magazinok t�mkelege hevert az asztalokon, �n meg csak le�ltem az egyik sz�kbe �s v�rtam, hogy elteljen az a bizonyos 20 perc. De az id� csak vonszolta mag�t, alig haladt el�re. Lassabban telt, mint az elm�lt 80 �v. 80 �v szenved�s �s sodr�d�s, semmittev�s. Eszembe sem jutott, hogy esetleg nekem is lesz majd egy szerelmem, egy m�sik olyan, mint �n. Olyan, mint Carlisle-nek Esme, vagy Alice-nak Jasper, �s Emmett-nek Rosaline. Igaz szerelem, egy halott sz�vben. Nem, nem szabad hagyni, hogy a sz�vem megszokja a gondolatot, nincs es�ly, hogy �n �s Josephine. Neki teljes emberi �letet kell �lnie, valakivel, m�ssal. �n vesz�lyes vagyok a sz�m�ra. �reztem, hogy valami kavarog bennem, hogy nem tudom megtenni, nem tudok elmenni �gy, hogy ne l�ssam m�g egyszer utolj�ra. De ha elmegyek hozz�, tal�n nem tudok �tra kelni. Mennem kell, hallottam a bemond�t, aki felsz�l�totta az utasokat, hogy megkezdhetik a besz�ll�st. Itt az id�, menni kell. Nincs m�sik �t, nincs olyan, hogy Edward �s Josephine, csak �n vagyok �s csak � egy m�sik emberfi�val. A sz�vembe mart egy �jabb ismeretlen �rz�s. Ez lenne a f�lt�kenys�g? Nem fogom kib�rni ezt a hasogat� �rz�st. Mennyivel jobb lenne, ha �rezn�k fizikai f�jdalmat, �s azzal eltereln�m a figyelmemet err�l a mardos� �rz�sr�l. Fel�lltam a helyemr�l, megigaz�tottam a ruh�imat, �s felsz�lltam a g�pre. Egy fiatal anyuka utazott mellettem a kisfi�val. Aranyos sr�c volt, �s ahogy az anyj�t l�ttam, igaz�n tudatosult bennem, hogy Josephine t�nyleg nem lehet velem, hogy neki is kell majd csal�d meg igaz szerelem, egy f�rfi, aki teljes sz�v�b�l, lelk�b�l szereti majd.

- Hello b�csi. – mondta a kissr�c, ahogy r�m vigyorgott a fogatlan mosoly�val.

- Szia, haver. – megint el�j�tt bel�lem az a kellemetlen�l bizalmas mosolyom. Az anyja az egyik t�sk�j�val b�bel�d�tt, seg�tettem neki felrakni a t�sk�t.

- K�sz�n�m – mondta a l�ny szem�rmesen.

- Nincs mit – v�laszoltam, majd a helyemre �ltem, a n� �s k�ztem meg a kisfi�, aki meg�ll�s n�lk�l csacsogott. Az anyja bocs�natk�r�en n�zett r�m, �n meg csak mosolyogtam.

- B�csi, mi�rt vagy szomor�? – hogy �szinte legyek, ez el�gg� sz�ven �t�tt, nem is nagyon tudtam mit mondani r�.

- Kicsim, ilyet nem illik k�rdezni – mondta neki az anyuk�ja.

- Csak �lmos vagyok, �s nem szomor� – hazudtam, de az �lc�m nem volt valami meggy�z�. De legal�bb ott volt a lehet�s�g hogy elj�tsszam, alszom. El�kotortam az mp3 lej�tsz�mat �s elind�tottam Debussyt, � mindig megnyugtatott. Lehunytam a szemem �s �gy tettem, mint aki alszik. Nem kellett m�s, csak hogy egyenletesen lass�tsam a l�legzetem. Nem esett nehezemre ez a j�t�k, �s nem sokkal k�s�bb a kisfi� is elaludt. Az anyja viszont eg�sz �ton �ber maradt, v�gig a kisfi�ra gondolt, tele volt a feje csupa �v� gondolattal, szeretettel, aggodalommal. Hallottam a g�pen �l� �sszes ember bugyuta aggodalmaskod� gondolat�t, a sok kicsinyes dologr�l, amik annyira fontosak voltak nekik, kicsinyes apr�s�gok, amik annyira boldogg� tett�k �ket. Josephine, siklott be az arca a fejembe �jra. Vajon mit csin�lhat most, vajon gondol-e r�m, �s egy�ltal�n hi�nyzom-e neki. M�gis el kellett volna mennem elb�cs�zni t�le. Megmondani neki, hogy mindenkinek jobb �gy, f�leg neki. Edward, mit �m�tod magad, neked a legjobb, a legk�nnyebb hogy ne kelljen k�zdened. Gyenge vagy. Az �t h�tralev� r�sz�ben egy�ltal�n nem tudtam ki�zni a fejemb�l Josephine arc�t, �s m�r nem is k�zd�ttem, hogy ezt el�rjem. V�gigszenvedtem az utat R�m�ig, majd az ottani rept�ren egy �jabb jegyet vettem Helsinkibe. Ott az �n helyem, �szakon, ahol hideg van �s oly ritk�n s�t a nap.  �jabb v�get nem �r� utaz�s, de ott legal�bb vannak medv�k, �s r�nszarvasok, meg farkasok. Forks-ban nem ett�nk farkast a Quilete-ok miatt. Nem kell m�s, csak v�r, v�r, csend, hideg, t�vol Josephine-t�l. Finnorsz�g leg�szakibb pontj�ig menek�ltem. Nem volt ott m�s, csak h� �s j�g, pont, mint T�ny��kn�l, de itt egyed�l voltam. Tudtam, hogy neh�z lesz, mire megszokom az egyed�ll�tet, de nincs m�s lehet�s�g. T�vol kell maradnom Josephine-t�l. Hossz�, csendes utam volt, gondolatok n�lk�l. Vad�sztam. El�sz�r medv�re, majd megl�ttam egy csorda r�nszarvast. Lecsaptam r�juk. B�r a szomj�s�gomat csillap�tottam, m�gis �ress�get �reztem. Vissza-visszat�rtek az eml�kek abb�l az id�b�l mikor emberi v�rt ittam. �jra felizzott bennem a gy�l�let saj�t gyenges�gem ir�nt, ha lehets�ges lenne, meg�ln�m magam.

�sszemos�dtak a nappalok az �jszak�kkal, nem t�r�dtem semmivel, csak vad�sztam. Az egyik alkonyatban megl�ttam �letem tal�n legnagyobb kih�v�s�t. Egy ez�st bund�j� hatalmas farkast. Egyszer�en fens�ges volt. Ott magasodott a sziklaszirt tetej�n �s a hangj�t hallatta. Olyan �v�lt�s hagyta el a tork�t, amit m�g sosem hallottam, a k�r�l�tte elter�l� erd� is megremegett. � az �n farkasom, az eny�m, nekem kell elkapnom, �s innom a v�r�b�l. �jabb �v�lt�s, de valahonnan t�volr�l, csak az elm�ben hallom. Josie, form�ltam hangtalanul a l�ny nev�t. Akit�l elv�laszt a f�l vil�g, m�gis oly k�zel van. �reztem, hogy megijed. Egy farkas van az erd�ben a h�za t�v�ben. Az �n farkasom is �v�lt�tt, vad dacos vony�t�s hagyta el a tork�t, minta � is hallotta volna a fejemben a hangot �s arra v�laszolt volna. Meghallottam a farkas gondolat�t.

„Meg�l�m, de �gy, hogy szenvedjen, �s te is szenvedj, mocsok v�rsz�v�” Ett�l annyira felb�sz�ltem, hogy t�mad� poz�ci�ba helyezkedtem, �s egy er�teljes ugr�ssal a sziklaormon teremtem. A farkas is t�madni k�sz�lt. �ri�si volt, hatalmas testi er�vel. R�m vetette mag�t, �reztem a lehelet�t, k�zvetlen�l az arcom el�tt. Nem volt es�lye ellenem, nem voltam olyan �llapotban, hogy j�tszadozzam vele. Egyszer�en a tork�hoz vetettem az ajkam, �s belem�lyesztettem az �t��rbe a borotva�les fogsorom. Nem volt es�lye, egy utols� elhal� ny�sz�t�s hagyta el a tork�t, majd �lettelen�l cs�szott ki a kezeim k�z�l. Gy�ztem, �s j�llaktam. De m�gis vesztettem, mert tudtam, hogy nem maradok itt. Vissza kell mennem, mert Josephine vesz�lyben van. Seg�tenem kell meg�ll�tani azt a m�sik farkast.

„Gondolj r�m, ha csillag zuhan f�ldi �jszak�n, ha megszakadnak mondatok, ha megsz�nik egy gondolat, ha �tfestik a m�ltamat - s ne v�rj!
Gondolj r�m, ha elpattan egy h�r a zongor�n, ha sz�tt�rik egy rossz futam, ha csendben �lsz �s boldogan, egy sz�l gyufa, ha ellobban... - S ne v�rj!
Mikor megtorpan egy l�p�s, mikor megroppan a j�g, mikor elfogyott egy �rz�s, mikor megvillan az �g;
�gy l�sd, mint �n, hogy l�ssam veled, �gy �rtsd, mint �n, hogy �rtsem veled, �gy sz�lj, mint �n, hogy sz�ljak veled.
Gondolj r�m, ha friss nyomot hagysz orsz�g�t hav�n, ha t� v�z�be k�vet dobsz, ha csobban �s ha elmer�l, ha csend a csenddel elvegy�l... - S ne v�rj!
Gondolj r�m, ha vill�mt�pte �gat l�tsz a f�n, ha f�st sem marad m�r a l�ng ut�n, ha er�ny lesz m�r nem gondolni r�m!
Gondolj r�m, ha gy�m�lcs �rik vill�mt�pte f�n, ha par�zs �l a l�ng ut�n, ha j�lesik m�g n�hanap, hogy r�lam sz�l egy gondolat. - S ne v�rj, mert visszaj�v�k hozz�d!”

Edward hangja sz�lt a fejemben az egyik pillanatban, a m�sikban meg Alice hangj�t hallom, ahogy sz�longat, hogy �bredjek. Most meg m�r magamn�l vagyok, �s �ket n�zem, ahogy fesz�lt merev testtel engem n�znek, a kezemet. Felfogtam, v�rzek, �s ezt Alice is k�z�lte.

- Hogy? Mi? – k�rdeztem p�nikolva. A kezem v�rzik, de vajon mit�l? Felugrottam a helyemr�l �s gyors l�ptekkel a f�rd�be vettem az ir�nyt.

- Rendben vagy? – k�rdezte kiab�lva Alice, �s hallottam, ahogy a test�t Jasper�hez fesz�ti, hogy v�letlen�l se tudjon ut�nam j�nni.

- M�r nem v�rzik, csak lemosom �s ok�s leszek a sz�motokra is – v�laszoltam nekik, �s �jra csak a versre tudtam gondolni, amit Edward mondott, �s az utols� 3 sz�ra. – Visszaj�n – mondtuk egyszerre, mikor kil�ptem a f�rd�b�l. Jasper nem �rtette, hogy mi ez az eg�sz.

- Edward – vil�gos�tottuk fel megint egyszerre.

- Honnan tudod? – k�rdezte Alice meglepetten.

- Besz�lt hozz�m �lmomban, �s l�ttam, ahogy megteszi az utat Helsinkiig.

- Te l�ttad, hogy mire k�sz�l? – k�rdezte Jasper elkerekedett szemekkel. H�t ez nekem is meglehet�sen furcsa, �s nem is tudom megmagyar�zni. Csak egy v�llr�nd�t�ssal lez�rtan tekintettem a dolgot.

- M�r nem is l�tszik, hogy v�rzett volna a kezed – figyelt fel Alice arra, hogy egy�ltal�n semmilyen sebhely nem cs�f�tja a kezemet.

- Kiskorom �ta �gy van. Gyorsan gy�gyulok. Ez valami rendelleness�g, de egyszer Joseph azt mes�lte, hogy az egyik t�voli �s�mt�l �r�k�ltem, �s hogy az ap�m, a nagyap�m, a d�dap�m is ilyen volt, hamar begy�gyultak a sebek a test�k�n. Ap�m sz�ve hasadt meg �r�kre, mikor �n megsz�lettem, �s nem is gy�gyult meg t�bb�, ink�bb any�m ut�n ment – megint elszomorodtam. F�jt erre gondolnom, hogy �n voltam az oka annak, hogy �k m�r nem �lnek.

- Nem kell err�l besz�lned – mondta Jasper, �s akkor �reztem, hogy a kisug�rz�sa megnyugtat, hogy az �nv�d sz�toszlik bennem, �s nyugodts�g �rad sz�t bennem. Megt�ntorodtam, ki tudja mi�rt, de a l�baim nem engedelmeskedtek az agyamnak, elvesztettem az egyens�lyomat. M�g szerencse, hogy Jasper el�g k�zel volt �s elkapott.

- Nem maradhatsz ilyen �llapotban egyed�l, f�leg ilyen k�zel az erd�h�z – mondta Alice. Ellenkezni akartam, de nem nagyon hagyt�k. Jasper m�g mindig a hideg kem�ny karj�ban tartott, k�zel a mellkas�hoz. Annyira k�zel, ha most ember lenne, akkor hallhatn�m a sz�vdobog�s�t, de az � sz�v�k m�r nem dobog. Nem hallottam m�st, csak azt, ahogy a sz�m�ra oly sz�ks�gtelen leveg� elhagyja a test�t. Hideg volt, ahogy az arcomhoz �rt, �s annyira j� �rz�s volt, leh�t�tte a felhev�lt b�r�met. Nem tudtam eld�nteni, hogy most a f�jdalom miatt �rzem a forr�s�got, vagy mert egy csod�san sz�p v�mp�r karj�ban fekszem. R� kellett j�nn�m, hogy tal�n az ut�bbi, mert Carlisle is pont ilyen hat�ssal volt r�m.

- Itt kell maradnom. Mi van, ha megint v�rezni kezd a karom? Ott m�r nem csak ketten lesztek. Nem akarlak benneteket vesz�lynek kitenni – kezdtem el m�gis az ellenkez�st.

- Nem nyitok vit�t – mondta Alice hat�rozottan. – �s jobb lenne, ha magad miatt agg�dn�l – tette hozz� kuncogva.

- Akkor legal�bb tegy�l le, hadd szedhessek �ssze n�h�ny cuccot magamnak – k�rleltem �ket. De Jasper nem volt hajland� letenni. Lehet, hogy az�rt, mert azt hitte elsz�k�m. Ezen akaratlanul is kuncognom kellett.

- Mi ilyen vicces? – k�rdezte Jasper.

- Csak arra gondoltam, hogy az�rt nem engedsz el, mert f�lsz, hogy elfutok. – mondtam pr�szk�lve. Ezek meg olyan furcsa k�pet v�gtak, hogy hihetetlen. Mintha r�met l�tn�nak. – Mi az? – k�rdeztem, ahogy l�ttam a megr�k�ny�d�s�ket.

- Pont erre gondoltam – v�laszolta Jasper. Ok�. �s mi ebben a nagy sz�m? Nyilv�nval�, r�hib�ztam.

- Nem akarok veletek menni. Magam akarok lenni.

- Josie, azt hiszem, te m�r sosem leszel igaz�n egyed�l – mondta Alice, �s kit�rta a bej�rati ajt�t. Egyetlen aut�t sem l�ttam parkolni a h�z el�tt.

- Gyalog j�ttetek? – k�rdeztem elk�pedve.

- Futva – v�laszolta Jasper hatalmas vigyorral az arc�n.

- Ugye nem �gy akartok elvinni? – k�rdeztem, �s pr�b�ltam lenyelni a gomb�cot a torkomban. Ezt Jasper m�g viccesebbnek tal�lta.

- Mi�rt mi bajod a sebess�ggel? – k�rdezte kaj�nul.

- A sebess�ggel semmi, csak a l�nyeg, hogy legyen egy gyors d�g�s karossz�ria k�r�l�ttem. M�r nem mintha a te tested nem lenne el�g d�g�s, de jobb szeretn�m, ha a Ferrarit vinn�nk. De az csak k�tszem�lyes.

- Hmmm, akkor �n futok, �s Jasper vezet – mondta Alice, mert tudta hogy a p�rja mennyire v�gyik arra hogy kipr�b�lhassa a kocsit. Egy l�gy cs�kkal b�cs�zott  Jaspert�l �s elnyelte �t az erd�.

- Mi�rt pont z�ld? – k�rdezte, mik�zben k�rbej�rta a Fiorano-t. A sz�vem zakatolt a gondolatt�l, hogy egy aut�ban kell �ljek vele.

- H�t nem is tudom, valahogy ez illik az egy�nis�gemhez. � z�ld, mint �n, �s l�zadunk a sablonoss�g ellen. �s im�dom a z�ld egyenruh�kat, egyszer�en megveszek – cs�szott ki a sz�mon. Egy �rnyalt f�lmosoly jelent meg az arc�n.

- Mikor m�g egyenruh�s voltam, a mi�nk k�k volt. – mondta majd megint megfesz�lt a teste. Biztosan ut�l arr�l az id�r�l besz�lni. �s �n el sem tudtam k�pzelni, hogy erre mit mondhatn�k. – Mindenesetre mutat�s �gy z�ldben – v�ltott gyorsan t�m�t, majd mind a ketten be�lt�nk a kocsiba. A k�rpit is t�k�letesen illett a kocsi k�lsej�hez.  K�t z�ld �rnyalat kombin�ci�ja, t�k�letes. – Lehet, hogy veszek egy ilyet Alice-nak a h�zass�gi �vfordul�nkra. T�k�letes lenne.

- �szint�n? Szerintem ha kocsit akarsz neki venni, akkor ink�bb m�st v�lassz.

- Szerinted mit kellene? – k�rdezte k�v�ncsian.

- �n egy Porsche 911 Carrera GT-�t aj�nlan�k, az t�k�letes, pont, mint Alice.

- L�tom, otthon vagy a t�m�ban.

- Eddig a j� kocsik voltak a legfontosabb dolgok az �letemben.

- �s most?

- Most? Passz – na, most �n voltam zavarban. De h�la isten, ezt Jasper is meg�rezte �s �jabb koncentr�lt nyugalmat sug�rzott fel�m. M�r csak egy kanyar �s felt�rult el�ttem a csod�s Cullen-rezidencia. Alice akkor l�pett ki a f�k k�z�l, mikor meg�lltunk a kocsival a felhajt�n.

- Gyertek – mondta Alice, �s a karj�t ny�jtotta fel�m.

- Nem lesz semmi baj – mondta Jasper, majd el�ttem l�pett be a h�zba. Mindenki az el�szob�ban v�rt r�nk. Az eg�sz csal�d, v�gni lehetett a fesz�lts�get.

- Hazaj�n – ki�ltott fel Alice. – Edward hamarosan visszaj�n, Josie �s �n is l�ttuk.

- Ennek meg minek kellett idej�nnie? – k�rdezte Rosaline haragosan. Szikr�kat sz�rt a szeme, ahogy r�m n�zett. F�lt�kenys�g s�t�tt bel�le. Nyugi, kisl�ny, Emmett nem az esetem, m�g akkor sem, ha v�mp�r �s gy�ny�r�. �reztem, hogy a fesz�lts�g lappad benne, �reztem, hogy megnyugszik.

- Jasper, hagyd abba, a teljes haragomra sz�ks�gem van. – zih�lta Rosaline.

- De �n…�n nem csin�lok semmit – mondta, �s akkor �reztem, hogy mindeni engem n�z.