Ott álltam könnyes szemekkel apám és Vivianne előtt.Csak néztem őket könnyes szemekkel,Vivianne kisirt szemekkel nézett,apám pedig megrémült arcal nézett rám.

-Kislányom-indult el felém Vivianne

-Miért tették ezt velem??Hmm???Miért???-keztem el üvöltözni

-Mindent a te érdekedben tettünk....-mondta sírva Vivianne

-Az én érdekemben??

-Liina,kérlek nyugodj le!

-Te inkább halgass!Gyilkos vagy!Megölted az anyá....egy nőt!-üvöltöztem már én is sírva-Nem vagy az apám!........Nem szégyenlitek magatokat??..............24 évig csak hazudtatok!.........Jaj Istenem!!Miért versz ennyire???.........-fordultam meg ,hogy kiszaladjak de ott állt Kimi,gondolom felébredt a veszekedésre!-Kimi....-öleltem meg jól szorosan.

-Mi....miért kiabálnak?-nézett Kimi apámra

-Te ebbe ne üsd bele az órrod!-mondta dühösen apám

-Miért ne??Hisz a férjem lesz nem??Vagy büntudatod van??Hmm???-fordultam apám felé Kimi mellkasáról

-Gyere és beszéljük meg lent.-fogta volna meg a karom Vivianne,de én ellöktem a karját

-Késő!Tudod 24 évvel ezelőtt kellett volna ezt mondanod apámnak,de nem nekem!.....Gyere Kimi menjünk.....

-Nem!-kaptam Kimi válaszát

-Hogy mi?-néztem rá meglepödött arcal

-Nem megyünk sehova,ameddig meg nem beszélitek a dolgokat!

-Szóval apámék páján álsz?

-Nem!Hanem jobb ha megbeszélitek a dolgokat!Hidd el,így mindenkinek jobb lesz..........én már csak tudom-jött oda Kimi és fogta meg a kezem.-Gyere!

-Köszönöm!-sugta Vivianne Kimi fülébe.Mikor leértünk a nappaliba,én és Kimi egymáss mellé,apám és Vivianne pedig velünk szembe ültek.

-Minden ezelőtt 25 évvel történt.Fiatal voltam,mindössze 17 éves.Egyedül voltam,nem volt senkim.Iskolába már nem jártam,és munka kellett.Sétálgattam az utcán mikor a Praterni ház elé értem,ámulkodva néztem,hogy milyen gyönyörű ez a ház,percekig itt a kapu előtt álltam és arról álmodoztam,hogy milyen lenne itt dolgozni.Csak álltam és álltam,mikor valaki hozzám szólt, egy férfi volt az Lucas Praterni,a nagypapád.Egy takaritó nőt kerestek,és azt gondolták,hogy én is egy jeletkező vagyok.Behivott és sok kérdéstt feltett,majd felvett dolgozni.Kaptam egy szobát.Napokig dolgoztam,és jól összebarátkoztam a szakácsal.Egy nap lent takaritottam a nappalit,mikor egy sármos barna hajú,kék szemű magas férfi jött le az emeletről,csak egy pillantást vettettem rá és már is beleszerettem.Hónapokig titkoltam a szerelmemet,hisz neki menyasszonya volt,Elisabetta La Pier.Amilyen gyönyörá olyan utálos is volt.Miután Kaarlo és Lisa összeházasodtak,nagyon sokat veszekedtek.Egyszer Lisa elutazott 1 hónapra,és Kaarlo kihasználta az alkalmat.A szeretője lettem,fél évig ezt játszottuk,mikor megtudtam,hogy terhes vagyok.Kaarlonak egyből elmondtam a terheségemet,és ő arra kért,ne mondjam el senkinek,de a babára vagyis rád Liina vigyázzak és persze magamra is.Olyan 3-4 hónapos lehettem mikor Lisa megcsalta Kaarlot és ő is teherbe esett,Roberttől a szeretőjétől.Majd egyszer összeveszett Kaarloval és legurolt a lépcsőn és elveszitette a babáját.Mikor Lisa megtudta,hogy terhes vagyok felajánlotta,hogy adjam oda neki a kicsimet 300.000 Euroért,és ezt Kaarlo megtudta,és így elküldött az erdei házba,ahol te születtél.Ezután jött a katasztrofa,Lisa megtudta,hogy Kaarlotol vagyok terhes és egy levélben megirta Kaarlonak,hogy az erdei ház felé tart megölni engem és a kisbabámat.Szerencsére Kaarlo hamar hazaért és Lisa után tudott jönni,Lisa már az erdei ház keritésénél volt,mikor Kaarlo utolére és hátba lötte.Lisa egyből meghalt.Apád csak engem és téged akkart védeni azért ölte meg Lisat.-fejezte be a történetüket könnyes szemekkel Vivianne

-És hova tüntetétek el Lisat?-kérdeztem szipogva

-Elhanvasztam és egy osloi temetőbe vitettem.-szólalt meg apám is

-És mit mondtatok hova tünt?És én kitől születem??Erre mit mondtatok?

-Azt mondtuk,hogy a te születésedbe halt bele,hisz senki nem tudta,hogy ő elvetélt csak én és Vivi tudtuk,más nem,mert mikor elvettem Lisat akkor apámék elköltöztem innen,és ők azt tudják,hogy Lisa a szülésbe halt bele.

-És a szertője Robert?-kiváncsi voltam mindenre

-Ő is halott!-mondta Vivianne

-Ugye nem te...-néztem apámra

-Nem!Őt nem.....őt Marcus őlte meg.....-hajtotta le apám a fejét

-Az a Marcus?A barátod?

-Igen!Ő!.....muszály volt minden nyumot eltüntetni.....

-Szóval te mondtad neki......hogy.....Istenem!-borultam Kimi mellkasára és keztem el sírni

-Ez a munkája.....-mondta apám még mindig lehajtutt fejel

-Tessék??.....Hát ezt nem hiszem el!.......Bérgyilkos az apám!-álltam fel és keztem el újra sírva üvöltözni

-Nem vagyok az!Hanem......

-Hanem???

-A főnöke vagyok Marcusnak,Peternek és Thomasnak......-fogta meg Vivianne apám kezét

-Hát.....és te csak 1 embert öltél meg?-kérdeztem gúnyosan

-Nem!

-Hát akkor?

-3-at.-állt fel apám is

-Kiket?

-Lisat, és még két férfit de őket nem ismerted.....-ment oda apám az ablakhoz

-Nincs büntudatod??

-De van!És mostmár fejezd be a hisztizéseidet!Asszem ez csak neked fáj???Hogy bántál az előbb anyáddal?Őrülj,hogy ő az anyád!Mert ha Lisa lett volna asszem még azt is megbántad volna,hogy a világra jöttél!

-Tudod én imádom Vivit!Hisz ő nevelt fel!Olyan volt nekem mint az anyám!És most kiderült,hogy ő télleg az anyám!De olyan hirtelen jött minden....esküvő....Vivi az anyám.........bérgyilkos az apám.....

-Nem vagyok bérgyilkos!Már 15 éve nem löttem és nem öltem meg senkit!És nem is fogok!

-Örülök neki!-nevettem gunyosan apámra.Szegény Kimi mióta leértünk egy szót sem szólt,Vivianne se szólt már rég semmit,csak sírt és sírt....

-Kérlek!Bocsáss meg!Te és anyád vagytok az életem!-indult el felém apám,majd Vivi is felkelt,Kimi pedig még mindig egyhejben ült

-Hát....-öleltem meg egyszere mind kettőjüket és keztünk el sírni,Kimi meg inkább felkelt és felment.Inkább hagyja őket,hármasban!Most neki itt semmi keresnivalója.

-Szeretlek kicsim!-puszilgattak össze vissza.............